04. 30. vasárnap

 

Nem sokat unatkoztunk Bella elmenetele után, aki egyébként nagyon jól érzi magát, imádja a sétákat, és a kényeztetésben sem szenved hiányt! A személyzet elég sűrűn kap róla nagyon megnyugtató infókat!

Az inas kedden Andrea segítségével idefogadott egy „Vackort”. Egy igazi lompos, loncsos és bozontos „piszén pisze kölyökmackót”, akinek a neve Molly, és egyáltalán nem látszott rajta, hogy kölyök, inkább egy nagy, agyonhasznált fekete, géprongybálának tűnt, aki valaha puli lehetett… Mindenesetre megállapítottuk, hogy bent fedél alatt nem sokat járhatott. De nagyon igyekezett, először csak a folyosóra merészkedett be, estére már a szobába is!

A szivacsot kerülte, szinte félt tőle, a puszta parkettára feküdt, de az inas ágya mellé, aki így újra és újra végig tudta tapogatni az egykor bundának nevezett összefilcesedett valamit. Szerdán már kezdte otthonosabban érezni magát, és a nyelvét is ki tudta dugni a csimbókok között egy kis kéznyalogatásra.

És már a „gyere” hívásra általában szót is fogadott, és ha még nem is játszott velem, de legalább kevésbé tartott tőlünk. Csütörtökön Andrea kozmetikushoz készülődött vele, G. megjegyzésére: „nullás gépet neki” élénken tiltakozott, és mondta, hogy gyorsan végeznek, másfél-két óra múlva itt lesznek…

A kozmetikus 4 órát dolgozott Mollyn, de csodát tett! Igaz, hogy az elvittnek csak az egyharmada tért vissza (a személyzet be se akarta engedni ezt az újat), és mi is kerestük rajta az ismerős illatot, a majdnem megszokott külcsínt, de a kétlábúak által „illatosnak mondott citrusos szimattal, és egy rövidszőrű kiskutyával találtuk szembe magunkat! Cserébe viszont háromszor olyan gyors, és ötször annyit mozog! Egészen olyan, mintha az előző Molly kölyke lenne!

És hiába tűntek el a csomók és csimbókok a füléről. és körülötte, sokat romlott a hallása… Azóta szelektál a kapott felkérések között, és gyakran úgy dönt, hogy jobb elfoglaltsága is akad, mint az inas felkérésének a teljesítése…

Pénteken meglátogatott bennünket M. Néni, aki kölyökkorom óta ismerősöm, és nagyon régen volt már itt! Ennek megfelelően üdvözöltük, belőlem kicsit előbújt a féltékenység, és Luival kellett veszekednem, melyikünknek van jussa ahhoz, hogy teljesen „bekebelezzük”! De azért aránylag ép bőrrel megúszta a rajongásunkat!

Kb. ennyi történt a héten… Vizslát!

 

Bella szeret sétálni... 

...és őt is szeretik! 

Megérkezett Molly! 

Mint egy köteg géprongy...

Molly a kozmetikus után!  

Molly megszabadítva a sok kolonctól! 

I                     gazán nyári viselet! 

 

                                                     Játszunk is!  

04. 23. vasárnap 

Bella elutazott, és végre rátalált az „örökös” gazdikra!

Bár az első kapott fotó láttán az inasnak valami gombóc költözött a torkába, de azóta rohamosan javul a helyzet! Igaz, hogy „Mackónéni” nem játszik Ramboval, a lakótársával (itt se játszott velünk), de imádja a hosszabb sétákat, olyannyira, hogy ha a gazdik rövidebbre akarják venni a slattyogást, ő megtagadja a hazamenetelt! Na és persze a kényeztetésben sem szenved hiányt!

Csütörtökön 9 éves lettem! Az inas reggel azzal kezdte, hogy meghúzta a fülemet!

Nem tudom, milyen hülye szokása ez a kétlábúaknak? Vagy csak az inas „zseniális humorérzéke” siklott ki?

Mindenesetre B. is gratulált, de az „ünneplésre” kora délutánig kellett várnom… Azért, mert akkor már nem süt annyira a teraszra a nap, és jobban lehet fényképezni… !!!

Az eszem megáll!!!

Na, és akkor előkerült a minden évben ilyenkor szokásos nyamvadt szenyó, amit a személyzet következetesen „Szülinapi Tortának” nevez!

Ez a meglepetés, amibe annyi, de annyi kreativitást, innovációt fektetnek, mindig el tud kápráztatni!

És még csak ne is remegjek, hogy „Adjátok már ide!!!”, hanem maradjak mozdulatlan a kattintgatás alatt… Végre hozzájutottam a jogos jussomhoz, és eltüntettem! Mert azért a májkrémet nagyon szeretem!

Már most megmondom, hogy jövőre, a 10.-re a Trüffel Cukrászdából akarok csülkös- pacalos-sonkás szülinapi tortát!!!

És itt kell megköszönnöm ezernyi figyelmes alattvalómnak, hogy eszükbe jutottam, és gratuláltak! Remélem mindegyikükhöz eljutott virtuális képen nyalásom! Ha valaki esetleg kimaradt, itt reklamáljon, és legott felelősségre vonom hanyag inasomat!

Végül, de nem utolsósorban, helyre kell igazítanom Katát is, aki ma reggel olyan dicshimnuszt zengett rólam, mint ideiglenes befogadóról, hogy majd’ belepirultam! Jobban értelmezve aztán rájöttem, nem is rólam, hanem a személyzetről szól a magasztalás… Mi Luival épphogy csak meg vagyunk említve… Pedig, ha én nem lennék… „Mindig” az érdemtelenek kapják az elismerést…

Szóval Kata reggeli dicshimnusza ENGEM illet!!! Vizslát!

 

                                                                Bella és Rambo 
 

Miután Kata elment...  Bella így ült az ajtónál majdnem 1 órát... Katát visszavárva... 

Ez már tetszik Bellának!  

 

Ez az izé a tortám? 

Essünk túl rajta! 

Mindjárt kész vagyok! 

Most még a "gyertyát" is... Azért finom volt!  

Ilyen dicshimnuszt még nem kapott a Rezidencia!

Fertály Katalin – Nagyberki Zsarolta és 

további 2 ember

 társaságában.

Hogy mi van a lánc és a boldog gazdis élet között?

Egy szenzációs ideiglenes befogadó, aki megtanítja egy kutyusnak, hogy milyen szabadon élni, szeretetben, biztonságban és figyelemben.

Bellácska 9 évesen került a gondozásomban 3 rokonával (anyukájával és 2 kölykével). (1. fotó)

Több, mint 10 hónapot töltött Nagyberki Zsarolta , Beáta Porvay és Gábor Porvay szerető és gondoskodó kezei között.

Most Bellácska 10 évesen, végre gazdihoz költözött. (2. fotó)

Gáborék már 8 éve folyamatosan segítenek nekem, az általam mentett kutyusok gondozásában, ápolásában és szeretgetésében, mint ideiglenes befogadók.

Nem tudom pontosan hány kutyust vittem eddig hozzájuk, de Gábor biztosan pontosan tudja.

Gábor, Bea, Zsaci és Lui, szívből köszönöm Nektek a rengeteg segítséget!

Az összes reakció:

64Te, Andrea Stemler, Katalin Lesznyák és további 61 ember