05. 25. szombat 

Pont egy hete Bogyó és Bodza megint vizsla találkozón voltak… Engem persze a személyzet itthon hagyott, pedig én is vizsla vagyok a javából! (Bodzának meg köze nincs hozzánk, legfeljebb, hogy négy lába van…)

Azért nem mehetek velük – ezt már sokszor elmondták, - mert előszeretettel oktatnám a fiúkat… Hát olyan rossz az? Mindenhonnan a hóttig való tanulást szajkózzák a kétlábúak „varázsdobozai”, amiket egy pillanatra se tudnak félretenni… Tehetek róla, hogy a véremben van az érzékenyítés, meg az edukáció? Ezeket a szavakat most tanulgatom, mert ha a vén inas meghallja bármelyiket, egy kisebb őrjöngési hullám szalad keresztül rajta, én pedig szeretek örömet szerezni mindenkinek…

Szóval Drazsé és én itthon vártuk a találkozóra elmenteket, és megnyugodtunk, mikor még vacsora előtt megjöttek! Drazsénak holnap lejár az antibiotikum kúrája, utána kell rácsöppenteni a következő spot-on-t… Szerintem Sedalin nélkül megint nem fog sikerülni, de még néhányszori gyakorlás, és a személyzetnek a végére sikerülni fog csak negyed órára kiütni…

Szerencsére eddig minden vihart megúsztunk, nem kellett egyszer sem a dörgések miatt G. ágyába másznunk, pedig még jégesővel is riogattak!

Napozgatunk, amikor lehet, és amikor az inas nem zargat be bennünket az erős napsugárzás miatt, ha unatkoznék, megkergetem Bodzát (jobb híján), de ez nem okoz osztatlan sikert a személyzet körében, mert én csak hangosan tudok játszani, illetve kommentálom, hogy Bodza mikor, merre szaladjon, és ebben a hangoskodásban Drazsé is részt szokott venni, aki minden alkalmat megragad, hogy hallassa a hangját. Reggel már kiabálva fogadja B.-t, aztán amikor jön a reggeli, hát azt sem állja meg némán… És ez így megy a nap végéig! Szerencsére rövid, tőmondatokban beszél, még nem zúdítja a kétlábúakra elgondolásainak végeláthatatlan garmadáját…

Figyelgetjük B. kertészkedését is, még véletlenül sem szabad lemaradnunk bármilyen ez irányú tevékenységéről, azonnal meg kell a többiekkel beszélnünk, mi nincs jó helyen, mit kell sürgősen átültetnünk… Vizslát!

 

Bodza a vizslatalálkozón   Elcserélte a hámot Bogyóval mert a másaik kicsi volt neki... 

Bogyó bőszen piknikel...  

ÉN, a Jószágkormányzó! 

Drazsé masirozik... 

Hármasban   

 

 

05. 13. hétfő 

 

Most már értem, miért kellett néha Zsacinak keményen küzdenie ahhoz, hogy megjelenhessen itt a „Diktálmány”…

A vén inas gyakran teljesen figyelmen kívül hagyja a jószágkormányzói felszólításomat, és füle botját se mozdítja az utasításomra, amikor felszólítom, hogy tegye már le a hátsóját a gép elé, és végre kezdjen a közlendőm bepötyögéséhez…

Jó, nekem kicsit nagyobb füleim vannak, könnyebben mozdítgatom őket, meg az idő is szép… de akkor is!

Szóval ezekben az időkben sokat vagyunk kint, bár délelőtt 10 és délután 2- fél 3 között csak rövid időre mehetünk ki. Mióta Drazsé szedi az antibiotikumot, mi is el vagyunk tiltva a legerősebb napsütéstől, mert a gyógyszer fényérzékenységet okoz, és Drazsé nem akar egyedül bent maradni, amíg mi kint dorbézolunk, heverészünk…

Két napja B. észrevette, mintha foltos lenne a kisasszony bőre, már ahol látszik, mert le lett nyírva, és amikor nem sikerült közelebbről szemügyre vennie, és G. segíteni akarván nyakörvön ragadta, Drazsé még az inas csuklójának is odakapott… G. meglepetésében nem tudta hirtelenjében szájon vágni, egyébként is csak a suta keze volt szabadon…

Nálunk eddig az ilyesmi nem volt szokás, de már az elejétől tudtuk, hogy Drazsé nem hétköznapi ebzet. Aztán persze rögtön ment puncsolni egy jutifalatért! Felháborító! Ha én ilyet csináltam volna, legalább 10 perces elzárás lett volna a büntetésem! Persze valószínű, hogy csak pigment foltok, nem „leégés”…

Bogyóka egyre szenilisebb a személyzet szerint… Ő is szereti a napozást, de megválogatja a társaságát… a legjobban azt kedveli, ha csak az övé az egész udvar! Miután felébred, azzal kezdi, hogy kisípolja magát a kertbe. Igen, „kisípolja… mert, ha el akar érni valamit, sípol, sipákol, nyüszög… mindezek, és a rokon értelmű szavak szabadon választhatóak… Maradjunk a „sípol’-nál, az a legrövidebb. Tehát reggel elkezdi fújni a sípot, és ha akar valamit, nem hagyja abba… Enni hatszor, nyolcszor megy a tálkájához, első két alkalommal csak lenyalja a konzerv feltétet a tápról, aztán ha komolyabban megéhezik, megeszi a magokat is… Aztán a repetát… Aztán, ha úgy érzi, a „repeta 2.”-t is…

Majd jönnek az újabb sípolások… ha ki akar menni, ha útban vagyunk neki, ha azt akarja, hogy valamelyik kétlábú bekísérje az egyik fotelba, ha észreveszi, hogy B. nélküle ment ki a kertbe, stb., stb. … „Zene” az életünk! Vizslát!

 

Bodza napozik... szerinte még nem elég fekete...  

Kaptam egy rágcsát!  

Bogyóka is kióvakodott... 

Bodzának nem kell szivacs, ő nem vizsla! 

Kukucs! 

Jön a jutifalat!  

Drazsé kunyerál...  

Drazsé