Nagyberki Zsarolta vakkantásai

 

05. 13. hétfő 

 

Most már értem, miért kellett néha Zsacinak keményen küzdenie ahhoz, hogy megjelenhessen itt a „Diktálmány”…

A vén inas gyakran teljesen figyelmen kívül hagyja a jószágkormányzói felszólításomat, és füle botját se mozdítja az utasításomra, amikor felszólítom, hogy tegye már le a hátsóját a gép elé, és végre kezdjen a közlendőm bepötyögéséhez…

Jó, nekem kicsit nagyobb füleim vannak, könnyebben mozdítgatom őket, meg az idő is szép… de akkor is!

Szóval ezekben az időkben sokat vagyunk kint, bár délelőtt 10 és délután 2- fél 3 között csak rövid időre mehetünk ki. Mióta Drazsé szedi az antibiotikumot, mi is el vagyunk tiltva a legerősebb napsütéstől, mert a gyógyszer fényérzékenységet okoz, és Drazsé nem akar egyedül bent maradni, amíg mi kint dorbézolunk, heverészünk…

Két napja B. észrevette, mintha foltos lenne a kisasszony bőre, már ahol látszik, mert le lett nyírva, és amikor nem sikerült közelebbről szemügyre vennie, és G. segíteni akarván nyakörvön ragadta, Drazsé még az inas csuklójának is odakapott… G. meglepetésében nem tudta hirtelenjében szájon vágni, egyébként is csak a suta keze volt szabadon…

Nálunk eddig az ilyesmi nem volt szokás, de már az elejétől tudtuk, hogy Drazsé nem hétköznapi ebzet. Aztán persze rögtön ment puncsolni egy jutifalatért! Felháborító! Ha én ilyet csináltam volna, legalább 10 perces elzárás lett volna a büntetésem! Persze valószínű, hogy csak pigment foltok, nem „leégés”…

Bogyóka egyre szenilisebb a személyzet szerint… Ő is szereti a napozást, de megválogatja a társaságát… a legjobban azt kedveli, ha csak az övé az egész udvar! Miután felébred, azzal kezdi, hogy kisípolja magát a kertbe. Igen, „kisípolja… mert, ha el akar érni valamit, sípol, sipákol, nyüszög… mindezek, és a rokon értelmű szavak szabadon választhatóak… Maradjunk a „sípol’-nál, az a legrövidebb. Tehát reggel elkezdi fújni a sípot, és ha akar valamit, nem hagyja abba… Enni hatszor, nyolcszor megy a tálkájához, első két alkalommal csak lenyalja a konzerv feltétet a tápról, aztán ha komolyabban megéhezik, megeszi a magokat is… Aztán a repetát… Aztán, ha úgy érzi, a „repeta 2.”-t is…

Majd jönnek az újabb sípolások… ha ki akar menni, ha útban vagyunk neki, ha azt akarja, hogy valamelyik kétlábú bekísérje az egyik fotelba, ha észreveszi, hogy B. nélküle ment ki a kertbe, stb., stb. … „Zene” az életünk! Vizslát!

 

Bodza napozik... szerinte még nem elég fekete...  

Kaptam egy rágcsát!  

Bogyóka is kióvakodott... 

Bodzának nem kell szivacs, ő nem vizsla! 

Kukucs! 

Jön a jutifalat!  

Drazsé kunyerál...  

Drazsé