04. 30. kedd
Ismét Drazsé…
Ismét Drazsé, mert most körülötte forog a Rezidencia „világa”…
Szóval a múlt hét csütörtökön Zsanett elhozta a szívféreg kezelési gyógyszereket (Addigra szépen leapadt a nagy hasa a vízhajtóktól)… A személyzet arra gondolt, hogy rögtön nekiáll a terápiának… nos, Drazsénál semmi sem egyszerű…
A terápia azzal kezdődik, hogy egy spot-on-t nyomnak a delikvens hátára. Drazsénak olyan dús a szőre, hogy lehetetlenség szétválasztani, és közben cseppeket nyomni a lapockája magasságában… Egyrészt, mert két pillanat múlva 2 méterrel odébb van az a lapocka, másrészt a bőr, az a bizonyos bőr, amire rá kellett volna cseppenteni, egy pillanatra sem látszott! Mi legyen? Le kell nyugtatni… Mivel: A Sedalin adagja (1ml) 3 napra kiütötte… hát akkor negyed annyi Sedalin… telefonálás, majd péntek reggel B. elment a rendelőbe a nyugtatóért. Kicsit többet hozott, igyekezett óvatosan bánni vele, de így is kb. 0.4ml-t sikerült kinyomni a fecskendőből, és ahelyett, hogy a „felesleget” kidobták volna, Drazsé a májkrémes Sedalint mind szépen felnyalta…
B. délelőtt 10-kor hozta meg a nyugtatót, 11-re már le volt vágva Drazsé ruhája G. hajnyíró gépével az ominózus helyen, és a spot-on felhelyezése is megtörtént. Aztán Drazsé délutántól másnap hajnalig aludt. G. ötlete, hogy este már elkezdődhet a gyógyszeres kezelés is, így másnap reggelre halasztódott…
Szombat reggeltől megy minden. Mint a karikacsapás! 
Drazsé mint egy kisangyal, májkrémmel minden gyógyszert bevesz, sőt, reggelente már követeli az adagját! A legközelebbi probléma majd a következő spot-on-nál lesz…
Drazsé mint egy kisangyal, májkrémmel minden gyógyszert bevesz, sőt, reggelente már követeli az adagját! A legközelebbi probléma majd a következő spot-on-nál lesz… Amúgy velünk – többiekkel – minden rendben, napozgatunk, néha rám jön az ötperc, olyankor jól megkergetem Bodzát, persze ha tehetném, nem lépnék le teraszról, de Bodza néha kiprovokálja, hogy utána iramodjak, és ne csak 2 métert ide-oda ugrálva irányítsam, merre is rohangásszon… persze az irányitás nem megy hang nélkül. Így a személyzet – inkább előbb, mint utóbb, - megunja, és hatályba lépteti a csendrendeletet… Én nem tudok elnémítva játszani, ez állítólag „nagy” hibám, de szerintem ez csak a kommunikációm változatossága! A kétlábúak se tudják befogni a csőrüket, ha közölni szeretnének valamit a társaikkal… Nem tudok én sem csak a testbeszédre hagyatkozni… Vizslát!
 |
| Véletlenül elkapott pillanat! Mind a négyen egy fotón! |
 |
| Drazsé |
 |
Drazsé  |
 |
| ÉN! |
 |
| Bodza |
 |
| Bogyó |
 |
| Haggyál má' pihenni... |
 |
| Bogyóka... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése