Nagyberki Zsarolta vakkantásai

2024. június 9., vasárnap

06. 09. vasárnap

Az inasnak elment az a maradék sütnivalója is! Örökbe fogadta a nálunk több, mint 2 éve dekkoló Bogyót!... Egyszerűen nem akarta elengedni az ismeretlenbe a nyomorékjárású, 12 éves vizslaimitátort, akire németországi befogadó jelentkezett… G. szerint ott messzi távolban, az Óperenciás tengeren is túl, nem tudják, hogy milyen is valójában Bogyóka… 
Az inasnak oda van a látása, a járása mellett az esze is… csak az a fránya szentimentalizmusa maradt meg… Igaz, az örökbefogadás még nincs lepapírozva, de nekem egyre kevesebb az esélyem, hogy egy belevaló vizslacsajjal osszam meg az ágyat… meg a kanapét… na, a fotelommal azért nem osztoznék senkivel! 
Drazsé egy kis Sedalin közbeiktatásával megkapta a következő spot-on-t is, sőt, mivel G. úgy „látta”, hogy megint vízzel telik meg a hasa, ismét kapott egy „vízhajtó kúrát”. Most az inas elhatározta, hogy hetente bead neki egy tablettát… Drazsé egyébként vidám, mint tavasszal a cinege, de a közlékenységi mutatója egyre nő!  A Rezidencia belső termeit például úgy őrzi, mint a háromfejű Cerberus!  B.-nek napjában hússzor is el kell mondania, hogy ő is itt lakik, és ha tovább üvöltözik, legközelebb nem adagolja ki a kajáját…    Nem használ…  
Bogyóka szerintünk kicsit feledékeny már, annyit eszik, mint mi hárman együttvéve… Igaz, ez nem látszik meg rajta. Szépen elcsászkálgat a kertben, ha jó az idő, néha kifekszik napozni, ha éppen nincs közlendőnk a szomszédokkal… mert Bogyó a csöndet szereti. Délután aztán bevonul a hűvösre szundítani, akkor már nem nagyon kolbászol kint. 
Bodzával a személyzet tegnap strandon, vizslatalálkozón volt. Kíváncsiak voltak rá, vajon Bodza bemegy-e a vízbe… Hát, bement, de csak térdig. Rohangálni se nagyon akart a többiekkel, igaz, nagyon meleg is volt. 
Én meg csak úgy el vagyok, leköt nagyon a Jószágkormányzói felelősség! 
A személyzet ma délelőtt teljesítette állampolgári kötelességét, délben már koccintottak is… azaz „előre ittak a medve bőrére”… Vizslát!