10. 28. hétfő

Gyors helyzetjelentés!

Bogyó az első éjszaka nyüszögései után egészen jól viseli a lábadozás kellemetlenségeit! A műtét utáni második nap B. kiszedte a kanült, és az inas segítségével leszedte a sebet takaró szalagot. Bogyó elég nehezen viselte az oldalra fordítást, és a „ragasztószalag” lehúzását… Aztán még neogranormonnal is le lett kezelve. A tortúra után B. ölében megnyugodott.

A seb „gyönyörű”, már ha ilyent lehet mondani egy 27 cm-es varratra…

Mindenesetre G. ilyen varratot még nem látott, pedig már 20-on felül volt szerencséje varratokat szemlélni… A Doktornéni hímző-tanfolyamot is vezethetne!

Más kérdés, hogy a varratszedést Bogyó hogyan fogja elviselni, de erre csak a jövő héten kerül sor, mert a 10 nap ugyan pénteken lejár, de a kétlábúak valami ünnepet tartanak.

Bogyót egyébként nem izgatja sem a seb, sem a Katától kölcsön kapott védőruha, ugyanúgy jön, megy, mint műtét előtt, mászik fotelre, ágyra, követi B.-t a kertben…

B. leszedte az összes kaki termést a fáról, mert a rigók elkezdték kicsipdesni, és mindig újabbnak álltak neki, hátha az édesebb… Pedig még éretlen mind, de a rigók buták! Én pedig nem őrzöm egész nap azt, ami nem az enyém! 182 darab lett. Meg még ami lehullott, meg amit a rigók megdézsmáltak… Mert azok ott maradtak a fán, a buta madarak érjék be azokkal!

Pénteken meglátogatta Drazsét Zsanett, és a ’Kis Mancsok…’-at támogató német egyesülettől két „Fräulein” Természetesen én is ott sürgölődtem, hiszen félig „rokonok”, német vér is csörgedezik az ereimben, a vén inas csak sváb vizslának „becézget”…

Mindenesetre engedélyeztem a távoli rokonoknak, hogy kedvükre simogathassanak, ha már egyszer olyan messziről eljöttek egy snájdig fickót megcsodálni! Bogyó se maradt volna le a világ minden kincséért sem, ebből is látszik, hogy jól van!

Hanem a vasárnap! Hogy ezek a kétlábúaknak mindig kell valami meglepetést okozniuk… Mikor már azt hiszem, hogy végre megértem a primitív észjárásukat, rendre előrukkolnak valami agyamenttel… Ez az „óraátállítás”… Azt hiszik, ha tekergetik az órájukat erre-arra, mi majd ahhoz fogunk igazodni, és nem az IDŐhöz… Hát nem! Akkor tálalja a személyzet a kajánkat, amikor megszoktuk!!! Semmiféle kétlábú hóborttért nem vagyunk hajlandók ezen változtatni! Vizslát!

 

Bogyó sebe a műtét után 2 nappal... Aprólékos hímzés...

Bogyó  és Drazsé  "Te mit ettél? Azt, amit én?" 

 

Bogyóka 

Bogyó 

ÉN és Zsanett! 

Drazsé nem figyelt a fényképezésre... 

Drazsé megszámolja a kakitermést... 

 

10. 22. kedd

 

Bogyó ma mellkasröntgenen, utána emlőműtéten esett át..

Előzmények:

Amikor Bogyó két és fél évvel ezelőtt idekerült, már volt két cseresznye nagyságú csomó az emlőinél, de akkor azt mondták, hogy nem kell piszkálni, amíg nem nőnek meg látványosan… Nos, az utóbbi háromnegyed/egy évben elkezdtek lassan növögetni, de még idén tavasszal se foglalkozott vele az orvos. G.-nek mostanra már nagyon szúrta a szemét a mostanra már tojás nagyságúra nőtt csomó, ezért B. elvitte Bogyót 2 héttel ezelőtt egy labor vizsgálatra, hogy kiderüljön, egyáltalán műthető-e a most már 12 éves kort is betöltött anyóka. Egy hétre rá megjött az eredmény, hogy tulajdonképpen jók az értékek, így Anita segítségével mára kaptunk időpontot egy előzetes mellkasröntgenre, (hogy kiderüljön nincs-e áttét), és a tulajdonképpeni műtétre, amit rögtön a röntgen után megcsinálnak, amennyiben nincs semmi gikszer…

Megröntgenezték, tele van apróbb, kisebb csomókkal… a porcok is tropák (de hát ezt sejtettük…) Megoperáltattuk… Kétszer élesztették újra… Hát, majd el leszünk valahogy. Többször már nem kerül műtétre sor…

Hálásak vagyunk Anitának…

Bogyó már itthon, zavart, de holnapra biztos jobb lesz!

---------------------------------------------------------

Az utóbbi napokban kiélvezhettük az ősz selymes, langyos melegét, ám lassacskán ennek is vége lesz…

Drazsé úgy viselkedik, mint egy makkegészséges elkényeztetett öreg boszorka, reklamál, ha pár percet késik a kaja, (persze csatlakozok hozzá ÉÉÉNNN is), reklamál, ha a kétlábúak esznek, G. már a pálcát is megmutatta neki! Az éjszakákat is nagyjából átalussza, B. már azon gondolkodik, hogy tesz egy kísérletet a pórázzal… Vizslát!

 

Bogyóka 

Bogyóka 

Bogyó néni 

Napozni jóóó!  

Drazsét csak nyuszifüllel lehet fotózni...  

G. még elcsípte a kis "szerénykedőt"...  

 

 10. 04. péntek

Olyan csönd van nálunk, mióta Julcsi és Bodza gazdihoz költözött, amilyenre én nem emlékszem! Én különösen rühellem ezt az állapotot, nincs, akit fegyelmezzek, nincs, akire rámorduljak! Lehetetlen élet! Néha Drazséval próbálkozom, ha a konyhában az asztalt megközelíti (Én az asztal alatt szilárdan őrzöm a szerzett jogaimat.), de ezt a személyzet is tudja, hogy nem komoly dolog… Drazsé se izgatja magát, például. Ha ő keresztbe fekszik valahol, és én – igaz, hogy elférnék mellette, - de előbb vakkantással, majd ugatással intem, hogy vegye figyelembe falkavezéri előjogaimat, és azonnal pattanjon fel nekem alázatosan utat biztosítani, oda se neki! Mintha süket lenne! És amikor a személyzet bejön, hogy „mit ricsajozok már megint”, nem nekem ad igazat!!! Nem lehet így élni! Csak akkor vagyok boldog, ha esténként G. mellé telepedhetek szorosan, ilyenkor együtt nézzük azt a villódzó valamit, ami beszél is, de nem értek belőle semmit, szerintem az inas sem, de jól esik vele összebújni… Mindenesetre kellene nekem egy kisebb, jóravaló falkatárs, aki elismerné vénlegény voltom morcosságát, kellően tisztelne, és akivel jobb napokon még játszani is lehetne!

Bogyó se ilyen, őt még megmorogni se érdemes, külön utakon járunk, külön időpontokban eszik, külön napozik, csak a személyzettel kommunikál, mindenért nyüszög, ha ki akar menni, ha be akar menni, ha enni akar, ha inni akar, stb. …

Meg tud mindent csinálni, a fotelra, az ágyra is felmegy egyedül, de igényli, hogy valamelyik kétlábú mindig ott legyen mögötte, és lelkileg támogassa…

Drazsé kedden megkapta a 6. spot-ont, ami a szívférgesség kezelésének a további állomása. Persze Sedalinnal… Mert még mindig nem viseli el B. közelségét egy fél percre, hogy tényleg a sűrű szőre közé lehessen cseppenteni azt az izét… De így legalább ki lett pucolva a füle, le lettek vágva a karmai! Igaz, ezúttal kicsit nehezebben viselte a nyugtatót, este lett, mire úgy-ahogy magához tért. Akkor meg elkezdett céltalanul császkálni, felugrott az inas ágyára, ebből G. már sejtette, hogy a nehezebb éjszakák egyike következik. Így is lett, gondoljuk ilyenkor az elpusztult férgek maradványai zavarják meg az agyi vérkeringését… Mindenesetre éjfélig óránként elindult, ilyenkor az inas kiengedte, de 5-10 perc múlva visszajött. Aztán fél 1-kor is kiment, és nem jött vissza, csak 2:45-kor. Addig G. félóránként szólongatta…

Szóval azért az inas foglalkoztatva van!

Most már napok óta hol szakad, hol szemerkél az a fránya eső. Kint undorítóan szürke, és vizes minden!

Az inas biztat, hogy nem sokára kisüt a nap… Hiszi a piszi! Vizslát!

 

Ma van a Zállatok Világnapja! Igaz, én nem tartozom közéjük, én VIZSLA vagyok!!! De ebből az alkalomból van egy javaslatom B.-nek a továbbiakra... 

Bogyóka 

Drazsét elkapta a fotómasina!  

ÉÉÉNN!