10. 04. péntek
Olyan csönd van nálunk, mióta Julcsi és Bodza gazdihoz költözött, amilyenre én nem emlékszem! Én különösen rühellem ezt az állapotot, nincs, akit fegyelmezzek, nincs, akire rámorduljak! Lehetetlen élet! Néha Drazséval próbálkozom, ha a konyhában az asztalt megközelíti (Én az asztal alatt szilárdan őrzöm a szerzett jogaimat.), de ezt a személyzet is tudja, hogy nem komoly dolog… Drazsé se izgatja magát, például. Ha ő keresztbe fekszik valahol, és én – igaz, hogy elférnék mellette, - de előbb vakkantással, majd ugatással intem, hogy vegye figyelembe falkavezéri előjogaimat, és azonnal pattanjon fel nekem alázatosan utat biztosítani, oda se neki! Mintha süket lenne! És amikor a személyzet bejön, hogy „mit ricsajozok már megint”, nem nekem ad igazat!!! Nem lehet így élni! Csak akkor vagyok boldog, ha esténként G. mellé telepedhetek szorosan, ilyenkor együtt nézzük azt a villódzó valamit, ami beszél is, de nem értek belőle semmit, szerintem az inas sem, de jól esik vele összebújni… Mindenesetre kellene nekem egy kisebb, jóravaló falkatárs, aki elismerné vénlegény voltom morcosságát, kellően tisztelne, és akivel jobb napokon még játszani is lehetne!
Bogyó se ilyen, őt még megmorogni se érdemes, külön utakon járunk, külön időpontokban eszik, külön napozik, csak a személyzettel kommunikál, mindenért nyüszög, ha ki akar menni, ha be akar menni, ha enni akar, ha inni akar, stb. …
Meg tud mindent csinálni, a fotelra, az ágyra is felmegy egyedül, de igényli, hogy valamelyik kétlábú mindig ott legyen mögötte, és lelkileg támogassa…
Drazsé kedden megkapta a 6. spot-ont, ami a szívférgesség kezelésének a további állomása. Persze Sedalinnal… Mert még mindig nem viseli el B. közelségét egy fél percre, hogy tényleg a sűrű szőre közé lehessen cseppenteni azt az izét… De így legalább ki lett pucolva a füle, le lettek vágva a karmai! Igaz, ezúttal kicsit nehezebben viselte a nyugtatót, este lett, mire úgy-ahogy magához tért. Akkor meg elkezdett céltalanul császkálni, felugrott az inas ágyára, ebből G. már sejtette, hogy a nehezebb éjszakák egyike következik. Így is lett, gondoljuk ilyenkor az elpusztult férgek maradványai zavarják meg az agyi vérkeringését… Mindenesetre éjfélig óránként elindult, ilyenkor az inas kiengedte, de 5-10 perc múlva visszajött. Aztán fél 1-kor is kiment, és nem jött vissza, csak 2:45-kor. Addig G. félóránként szólongatta…
Szóval azért az inas foglalkoztatva van! 
Most már napok óta hol szakad, hol szemerkél az a fránya eső. Kint undorítóan szürke, és vizes minden!
Az inas biztat, hogy nem sokára kisüt a nap… Hiszi a piszi! Vizslát!
 |
| Ma van a Zállatok Világnapja! Igaz, én nem tartozom közéjük, én VIZSLA vagyok!!! De ebből az alkalomból van egy javaslatom B.-nek a továbbiakra... |
 |
Bogyóka  |
 |
| Drazsét elkapta a fotómasina! |
 |
| ÉÉÉNN! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése