Nagyberki Zsarolta vakkantásai

 

01. 26. vasárnap

 

Nagy a csend a Rezidencián… A kétlábúak „nyugalomnak” nevezik, de legkésőbb tavasszal már őket is idegesíteni fogja! Legalábbis a vén inast biztosan!

Én próbálom kicsit felvidítani a hangulatot, Lucát nevelgetem, de amint meg akarom rázni a grabancát, olyan éktelen visításba kezd, hogy a személyzet azonnal ugrik a kisasszony „védelmére”, előkerül a pálca is, az inas „vén ló”-nak nevez… Nem könnyű a helyzetem…

Luca vasárnap gazdinézőben volt, és állítólag olyan jól érezte magát az ottani ebtárssal, hogy Kata csak este hozta vissza! Kis időre megtapasztaltam, milyen is az, amikor a hierarchia aljára kerül becses Jómagam…

Már pedig ez is előfordulhat, mert másnap már „gazdijelöltes” lett a kisasszony. Kata úgy tervezi, hogy ivartalanítás, varratszedés után már költözhet is új helyére a még csak félig nevelődött Luca. És mivel ez a nap február 14.-re esne, G. már elhatározta, hogy ez lesz az ő „Valentin napi” ajándéka… Majd megbánja…! Neki se lesz kivel kajabálnia, hogy jöjjön már be, ne játssza a süketet… Igaz, ilyenkor általában B.-re szorul, mert Luca B.-nek csak fele olyan süket, mint az inasnak…

Szóval itt nem történik semmi, maholnap szégyenszemre egy kiürült Rezidencia Főeunuchja leszek… Vizslát!

 

                                                                                                                                                                    Luca gazdikereső vendégségben  Úgy tűnik. Honey a kedvére való! 

Elfáradva, békésen egymás mellett...