Nagyberki Zsarolta vakkantásai

 

08. 05. kedd

Micsoda skandalum!

Egy egész hónap kimaradt a Diktálmányozásból!

Annyi dolgom volt az unatkozással, hogy eszembe se jutott! És a vén inas sem erőltette…

Helyette hol itt, hol ott feküdtünk, keltünk, ha meguntuk odébb másztunk, Ha nagy volt a meleg, egy ideig kint, aztán bent, ha esett az eső, bent csináltuk ugyanezt… El voltunk, mint a befőtt!

Vagy mint poshadt dinnye az ugaron…

B. közben kétszer is itt hagyott bennünket árván, ő elment nyaralgatni, mi pedig az inasra lettünk bízva…

Na, ez sem dobott az adrenalinunkon.

Azért amikor B. itthon volt, Szofit és Lucyt elvitte sétálni, nekem csak ígérgette az utóbbi időben a sétát, így itthonról hallgattam amikor Szofika végigvonult az utcánkon, minden kutyás házat „üvöltve” közelített meg, és értetlenül reklamált, amikor a kerítés túloldalán nem jelentkezett senki…

Gondolom a kétlábú utcaszomszédok is kedvelik B. sétáit…

B. egyébként Balatonról hozott kovászolni való uborkát, ami mostanra elkészült. Mivel életében először csinált kovászos uborkát, kis izgalommal vegyes kíváncsisággal kóstolta meg a személyzet, de G. felsőfokon dicsérte, és nekem is nagyon ízlik! A többiek nem élnek se zőccséggel, se gyümölccsel… Szofi még elveszi, de amint rájön, hogy nem a kedvére való, azonnal kiköpi, és nekem kell mindent eltakarítani! Mondjuk a takarítás ezen formáját szívesen vállalom! Vizslát!

 

 

Indul a séta!  Csak csendben, csak halkan...  

                                            Amikor Szofika szét akarja szedni a kerítést 

Lucy 

Maga az ártatlanság!  

Virágok... 

                                                                       ÉN