Nagyberki Zsarolta vakkantásai: augusztus 2018

2018. augusztus 18., szombat

08. 18. szombat

Nyugiban folydogálnak a napok, csak csütörtökön volt egy kis esemény. Perec hozta el Domit látogatóba, az aprónép jól megugatta őket, de aztán hamar elcsendesedtek. Nem volt nagy ugra-bugra, de sikerült Pereccel néhány percre a régi nyakfogós játékunkat játszani.
Alighogy elmentek, máris új vendégek érkeztek! Vackor és Éva jöttek látogatóba, az Óperencián túlról! Vackor tavaly szeptemberben töltött nálunk kis időt, aztán Angliába utazott örökbefogadójához, Évához. Most Pécsre érve felkeresték a Rezidenciát! Még nem döntöttem el, mennyire emlékszem a kis Vackorra, de G. azt mondta, hatalmasakat rohangáltam, játszottam vele… tény, hogy nem voltam ellenséges vele szemben, és Lui is mintha emlékezni kezdett volna, a kezdeti szócsata után gyorsan napirendre tért a látogatás fölött. Boni és Bogi alapból hangos üdvözlésben részesítette, mint mindenkit az első két percben. De szokásuktól eltérően, most nem húzódtak vissza fedezékükbe, talán a mérethasonlóság kíváncsivá tette őket! Vackor közben felderítette a Rezidencia belső termeit, az inas szerint határozottan emlékezett a régi időkre. .. És akkor előkerült a LABDÁJA! Egy csodás, élénkzöld, tüskés, sípolós labda! Teljesen lenyűgözött! (Kölyökkoromban nekem is volt ilyen, narancssárgában, és most eszembe jutott sok szép emlék!) Természetesen az első adandó alkalommal megszereztem ezt a gyönyörűséget, és nem adtam senkinek! Élvezettel csócsáltam és zenéltem vele! Azonban az inas még emlékezett rá, hogy az a régi narancssárga nem sokáig bírta a kiképzést, igy az összes kétlábú igyekezett elragadni a zsákmányomat. Néha, rövid időre sikerült is nekik, de mindig visszaszereztem! Persze azért Vackorék magukkal vitték, de van reményem, hogy még megkaparinthatom, talán a következő hónapban, míg Éva repülőzik egyet, Vackor újra meglátogat a labdájával! Vizslát!

Perec

Pereccel

Pereccel és Domival

Vackor

Vackor a gazdijával, Évával

2018. augusztus 14., kedd

08. 14. kedd

Az utóbbi két hétben szinte csak kánikuláztunk, késő délután merészkedtünk ki egy kis játékra, „nyaralásra”. (B. megint el ment három napra) és nem tudtuk kiélvezni a szabadságot… Nem jutottunk hozzá egy kis cserépdöntögetéshez, zőccségeskerti kapirgáláshoz sem, csak az almát és a körtét hasznosítottuk, amikor már a hőség kiengedett a szabadba…
Nem is történt velünk semmi, ahhoz is csizmát kellett volna húzni a látogatóba készülő fajtársaknak, hogy idetopizzanak a forró aszfalton… Csak Mazsi – ő régebbi idisünk – jelentkezett néhány fotóval, látszik, mennyire boldog…

<3
Ám múlt szombaton jött egy kis enyhülés, igaz, csak egy napig tartott, de másnapra nem tudott annyira visszamelegedni, hogy ne készültünk volna a vasárnapi piknikre! …. Készültünk!....
Végre kimozdulhattunk! Olyan izgatottak voltunk, hogy ugrándozásunk közben nem törődtünk a törpékkel sem, amit méltatlankodva szóvá is tettek… Hát minek vannak ilyenkor láb alatt? Bezzeg máskor alig akarnak előtápászkodni a szék alól…
Amikor a törpenépet hátrahagyva beszálltunk a batárba, Lui hálás köszönetet mondott bölcs előrelátásomért, hogy klímás hintót szereztettem be, de azért a strandra érve gyorsan kipattantunk a helyünkről. Betódulva rögtön Bolygóékkal találkoztunk, majd beljebb érve Fáni és Borcsa fogadott, ők már javában pancsoltak, így csatakos üdvözlésben részesültünk. Aztán sorban jöttek a többiek: Nala, Szofi, Lara, Magor, Csitri, Amazon, Maya… És befutott Johnny is, aki nemrég a mi kis „pandabocink” volt, de majdnem két hónapja már nem találkoztunk vele… és aki azonnal felvette a „piknik bohóca” szerepet… Ettől kezdve valamennyi piknikező inas még jobban nekividámodott!

=D
Volt nagy rohangálás, játék, a vizitündérek persze a habokba is sűrűn belevetették magukat… No, én nem, az inas szerint vigyáztam a hámomra, nehogy vizes legyen, csak hasig merítkeztem. De az igazi „szárazföldi patkány” Lui, akinek még mindig nem lett nedves a praclija. Ő inkább ismerkedni járt, ha már elunta a társaságunkat, de „jókisfiú” volt, balhét nem csinált!
Töpisnénink is meghozta a havonta nekünk járó adagot, a kiosztás után vízre szállt, mikor fél óra múlva kikötött, fáradtságra panaszkodott… nem tudom… talán arra gondolt, hogy a járgányát majd mi, vizslák húzzuk, mint a Mikulásét a szarvasok… Bár meg kell hagyni, be is öltözött a kalandhoz!

=D
Közben sajnos az „első bálos” Nalát baleset érte, így inasai egy szabóságra vitték megstoppolni, mielőtt lábadozni hazatért volna. Szerencsére nincs nagy baj, reméljük a következő találkozón újra ott lesz!
Nagyon jó volt ez a piknik is, rengeteg simit kaptam, (nem igaz, hogy kiköveteltem, többen önként szeretgettek! Meg voltam elégedve!

:) ) A végére nem csak a legifjabb Magor fáradt el, hazaérve, miután túléltük a Törpenép rajongását, és vacsiztunk, nem sokat foglalkoztunk a fészekrakással, ami – különösen Luinak - minden esti szertartása.
G.-neh közben sikerült néhány videót készítenie az Aprónép csatáiról, majd apránként felteszi, nem akarja sokkolni a gyenge idegzetű kétlábúakat annyi tömény vérgőzös horrorral! Vizslát!