Nyugiban folydogálnak a napok, csak csütörtökön volt egy kis esemény. Perec hozta el Domit látogatóba, az aprónép jól megugatta őket, de aztán hamar elcsendesedtek. Nem volt nagy ugra-bugra, de sikerült Pereccel néhány percre a régi nyakfogós játékunkat játszani.
Alighogy elmentek, máris új vendégek érkeztek! Vackor és Éva jöttek látogatóba, az Óperencián túlról! Vackor tavaly szeptemberben töltött nálunk kis időt, aztán Angliába utazott örökbefogadójához, Évához. Most Pécsre érve felkeresték a Rezidenciát! Még nem döntöttem el, mennyire emlékszem a kis Vackorra, de G. azt mondta, hatalmasakat rohangáltam, játszottam vele… tény, hogy nem voltam ellenséges vele szemben, és Lui is mintha emlékezni kezdett volna, a kezdeti szócsata után gyorsan napirendre tért a látogatás fölött. Boni és Bogi alapból hangos üdvözlésben részesítette, mint mindenkit az első két percben. De szokásuktól eltérően, most nem húzódtak vissza fedezékükbe, talán a mérethasonlóság kíváncsivá tette őket! Vackor közben felderítette a Rezidencia belső termeit, az inas szerint határozottan emlékezett a régi időkre. .. És akkor előkerült a LABDÁJA! Egy csodás, élénkzöld, tüskés, sípolós labda! Teljesen lenyűgözött! (Kölyökkoromban nekem is volt ilyen, narancssárgában, és most eszembe jutott sok szép emlék!) Természetesen az első adandó alkalommal megszereztem ezt a gyönyörűséget, és nem adtam senkinek! Élvezettel csócsáltam és zenéltem vele! Azonban az inas még emlékezett rá, hogy az a régi narancssárga nem sokáig bírta a kiképzést, igy az összes kétlábú igyekezett elragadni a zsákmányomat. Néha, rövid időre sikerült is nekik, de mindig visszaszereztem! Persze azért Vackorék magukkal vitték, de van reményem, hogy még megkaparinthatom, talán a következő hónapban, míg Éva repülőzik egyet, Vackor újra meglátogat a labdájával! Vizslát!
 |
| Perec |
 |
| Pereccel |
 |
| Pereccel és Domival |
 |
| Vackor |
 |
| Vackor a gazdijával, Évával |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése