Nagyberki Zsarolta vakkantásai

09. 11. kedd

Lassan búcsúzik a nyár, már beköszönt az ősz… Itt a cinkebőgés ideje! G. azt mondja, hogy a szarvasok bőgnek az erdőn, de én azt nem hallom. A cinkék viszont megjöttek! Egész nyáron nem hallottam őket, már tudom, hogy lassan itt a hűvös nyirkos zimankó… Szerencsére még csak pár napot mutatott magából, az inas szerint még jönni fog a Bölcs Anyókák Nyara… ilyenkor jelentőségteljesen rám tekint… elment az esze! Mindenesetre most még élvezettel heverészünk a teraszon, nem kapok hőgutát a napon, jólesőn bóbiskolok a tó mellett, csak a kisebb-nagyobb csobbanásokra emelem fel a buksimat. G. azt mondja, ilyenkor a műanyagtetőről vetik magukat a mélybe a gyengébb idegzetű gyíkok, pánikba esve Lui fixírozásától… Hülllyeség! Tudom, ha kicsi a csobbanás, a halacskáim jönnek a felszínre kajaügyileg, ha pedig nagyobb, akkor egy friss füge zuhant a vízbe! Ekkor feltápászkodok, kipecázom, és mielőtt a többiek észbe kapnának, eltüntetem a pocakomban. Frissebb, mint a Lidl-ben 80 forintért hirdetett.
A cinkék, verebek, rigók is rájárnak a fügére, de nem nagyon zavarnak, nem vagyok önző, hogy mindent magamnak akarjak! B.-t is engedem, hogy leszedje, amit elér, és eltüntesse előlem!
Ami zavar, az a szarkák állandó cserregése, és a szajkók rikácsolása! Különösen a szajkók…! Idetelepszenek a szomszéd fenyőjére, és onnan recsegnek, szinte a fülünkbe kajabálnak! Szívesen megfognám picit az egyikük nyakát, talán csendben maradnának egy ideig…
Boni és Bogi is egyre hangosabb, ha mi kiszaladunk Luival egy neszre reagálva, éles vakkantásokkal rohannak utánunk, nehogy lemaradjanak valamiről! Az inas nemrég feltett róluk egy gazdikereső posztot, de a több mint 250 megosztásra még nem tolonganak a gazdijelöltek…
Vasárnap voltunk a szeptemberi vizsla-pikniken, végre kimozdultunk! Perecék is jöttek velünk, így megint az inassal kellett osztoznunk a hátsó ülésen. „Aránylag” rendesen viselkedtünk, a személyzetben nem tettünk kárt, (sokat nem is lehetne), csak a zsebben tartott fényképezőre leptünk rá, de annak sem esett maradandó baja.
Mikor odaértünk, Frédi, Maya, Fáni és Borcsa már csuromvizesen üdvözöltek bennünket, aztán gyorsan felkerült Luira a szájkosár, mert jött Snoopy Dugóval, Johnnyval, és G. tartott attól, hogy csokitesóm újrapróbálkozik képzelt vetélytársa meglékelésével… A szájkosár pár perc múlva lekerült róla, és …… nem történt semmi! Lui egész idő alatt rendesen viselkedett! Sőőőt, még a négy lábát is bevizezte! Nagyon érdeklődött a víz iránt, de még nem sikerült összeszedni a bátorságát egy csobbanásra. Én természetesen csak hasig gázoltam a tóba, vigyáztam, nehogy a végén még csatakosan kelljen beszállnom a batárba… a klímától meg is hűlhettem volna…

=D
Bezzeg a többiek! Nagyokat úsztak, viháncoltak a tóban, még a legapróbb csoporttagok – Lyza és a kis Maya - is bátran mentették ki a fadarabokat a megfulladás elől! „Maya apróságnak” egyébként éppolyan narancssárga K 9-es hámja volt, mint nekem, csak kb. 20 mérettel kisebb, jó fotó lett volna rólunk, ha az inas idejében kapcsol!
13-an voltunk, így – bár hiányoztak néhányan törzstagok, - mégis elegen voltunk a rohangálásokhoz is. Johnny, a Rezidencia régebbi védence, ugyanolyan bohóc, mint eddig volt, amint megjelent, a kétlábúak töpilesője mosolyra állt. Ő szinte egész idő alatt Lolával nyüstölte egymást, már amikor nem lopkodta a frizbiket, fadarabokat a többiektől…
Perec a simiket gyűjtögette, - velünk együtt, - mondhatom, ebben a sportban mi voltunk a legsikeresebbek!
Apropó töpi… Most ugyan töpi nem volt, de nem maradunk éhen, a falatozásoknál nagy egyetértésben ücsörögve várt mindenki a sorára. Az idő is nagyon kellemes volt, langy napsütés, 24 fokos víz… Nagyon élveztük az együttlétet, picit elfáradva értünk haza, ahol kitörő lelkesedéssel fogadtak az „aprójószágok”. Nem szokásuk a rámugrálás, de most megtették, örömmel konstatálták, hogy nem vesztünk el, így nem hárul kettőjükre a Rezidencia minden gondja – baja, a személyzet irányítása… Vizslát!.

Jól éreztük magunkat!