Nagyberki Zsarolta vakkantásai

08. 14. kedd

Az utóbbi két hétben szinte csak kánikuláztunk, késő délután merészkedtünk ki egy kis játékra, „nyaralásra”. (B. megint el ment három napra) és nem tudtuk kiélvezni a szabadságot… Nem jutottunk hozzá egy kis cserépdöntögetéshez, zőccségeskerti kapirgáláshoz sem, csak az almát és a körtét hasznosítottuk, amikor már a hőség kiengedett a szabadba…
Nem is történt velünk semmi, ahhoz is csizmát kellett volna húzni a látogatóba készülő fajtársaknak, hogy idetopizzanak a forró aszfalton… Csak Mazsi – ő régebbi idisünk – jelentkezett néhány fotóval, látszik, mennyire boldog…

<3
Ám múlt szombaton jött egy kis enyhülés, igaz, csak egy napig tartott, de másnapra nem tudott annyira visszamelegedni, hogy ne készültünk volna a vasárnapi piknikre! …. Készültünk!....
Végre kimozdulhattunk! Olyan izgatottak voltunk, hogy ugrándozásunk közben nem törődtünk a törpékkel sem, amit méltatlankodva szóvá is tettek… Hát minek vannak ilyenkor láb alatt? Bezzeg máskor alig akarnak előtápászkodni a szék alól…
Amikor a törpenépet hátrahagyva beszálltunk a batárba, Lui hálás köszönetet mondott bölcs előrelátásomért, hogy klímás hintót szereztettem be, de azért a strandra érve gyorsan kipattantunk a helyünkről. Betódulva rögtön Bolygóékkal találkoztunk, majd beljebb érve Fáni és Borcsa fogadott, ők már javában pancsoltak, így csatakos üdvözlésben részesültünk. Aztán sorban jöttek a többiek: Nala, Szofi, Lara, Magor, Csitri, Amazon, Maya… És befutott Johnny is, aki nemrég a mi kis „pandabocink” volt, de majdnem két hónapja már nem találkoztunk vele… és aki azonnal felvette a „piknik bohóca” szerepet… Ettől kezdve valamennyi piknikező inas még jobban nekividámodott!

=D
Volt nagy rohangálás, játék, a vizitündérek persze a habokba is sűrűn belevetették magukat… No, én nem, az inas szerint vigyáztam a hámomra, nehogy vizes legyen, csak hasig merítkeztem. De az igazi „szárazföldi patkány” Lui, akinek még mindig nem lett nedves a praclija. Ő inkább ismerkedni járt, ha már elunta a társaságunkat, de „jókisfiú” volt, balhét nem csinált!
Töpisnénink is meghozta a havonta nekünk járó adagot, a kiosztás után vízre szállt, mikor fél óra múlva kikötött, fáradtságra panaszkodott… nem tudom… talán arra gondolt, hogy a járgányát majd mi, vizslák húzzuk, mint a Mikulásét a szarvasok… Bár meg kell hagyni, be is öltözött a kalandhoz!

=D
Közben sajnos az „első bálos” Nalát baleset érte, így inasai egy szabóságra vitték megstoppolni, mielőtt lábadozni hazatért volna. Szerencsére nincs nagy baj, reméljük a következő találkozón újra ott lesz!
Nagyon jó volt ez a piknik is, rengeteg simit kaptam, (nem igaz, hogy kiköveteltem, többen önként szeretgettek! Meg voltam elégedve!

:) ) A végére nem csak a legifjabb Magor fáradt el, hazaérve, miután túléltük a Törpenép rajongását, és vacsiztunk, nem sokat foglalkoztunk a fészekrakással, ami – különösen Luinak - minden esti szertartása.
G.-neh közben sikerült néhány videót készítenie az Aprónép csatáiról, majd apránként felteszi, nem akarja sokkolni a gyenge idegzetű kétlábúakat annyi tömény vérgőzös horrorral! Vizslát!