09. 26.
 
Hát, továbbra sem történnek nagy dolgok mifelénk…
De egy jó hír mégis akad: két hete az inas felrakott a Fészbukra egy gazdikeresőt egy ifjú vizslamix kislánynak… és láss csodát, 4 nap múlva már otthonra is talált! És …. és amint gyorsan kiderült, Mazsiékhoz költözött, régebbi mentettünkhöz, a Balaton mellé! Az egész Rezidencia hálás szívvel gondol Editre és családjára, hogy eredeti kutyusuk – Cuncus – mellé egész falkát alapítanak a Rezidencia „kínálatából”! =D <3 
Szép, vidám életet kívánunk Cuncus, Mazsi és Csoki, az ellátószemélyzet örömmel szolgáljon benneteket az idők végezetéig!
Mostanában Perecen kívül csak az ősz nyitogatja ránk az ajtót…. Perec hűségesen jön minden héten, és már az aprónéppel is játszani kezdett, egyelőre kevés sikerrel. Most hétfőn viszont kisbarátnőm váratlanul érkezett! Vasárnap délben rosszul lett otthonában, remegett, görcsölt, akárcsak Lui annak idején! Persze az inasai éppúgy bepánikoltak, mint G. Lui rosszullétekor, de szerencsére Perec is hamarosan túl volt az érthetetlen „rohamon”. Utasításomra az inas másnapra, míg a kiszolgálói suliban, melóban töltötték az időt, „megfigyelésre” ide hozatta barinőmet. (Titkon azt gondoltam, úgy sem lesz már semmi baja - Luinak se jött vissza a rosszullét - legalább játszunk egy jót!)
De már hétfő hajnalban ömleni kezdett az eső, reggel ki se mentünk egészségügyileg, inkább szorítottuk! Jött Perec, egyből a falka közé kucorodott a nappali ágyon, én persze elvonultam szundizni a helyemre, nem kedvelem a tömeget! Szerintem már hármunknak is kicsi az a priccs!
Harangszóra elállt az eső, azonnal kivonultunk, és nemsokára kisütött a nap is! Végre játszhattunk! Perec Bonit bökdöste, hátha a hanyattfekvések után mutat valami életjelet is, de hát nem… Bogi és Boni csak egymással tudnak „gyurmázni”, olyankor morogva, hörögve nyüstölik a másikat, földön, ágyon, kanapén…
Pedig már próbálkoznak, jönnek, csóválnak, nyomulnak, de ha vevők vagyunk a hívásukra, és belekezdünk, menten hanyatt dobják magukat… 
Perec igy végre velem játszott, úgy, mint régen, én a nyakát próbáltam elkapni, ő körbeugrált, szóval jó volt!
Nemrég kitaláltam egy hasznos játékot! Amikor a személyzet az asztalnál ül, és tömi a töpilesőjét, mi körülöttük szoktunk lebzselni, mivel mindegyikünknek jár az utolsó falat! Én, mint „Vezető Kunyerátor”, néha váratlanul kirohanok az udvarra, a két kicsi üvöltve utánam, hogy „holvan, holvan, mithallottál”, én a teraszon félreállok, hadd rohanjanak a kerítésig tombolva, keresve az „ellenséget”, és szép csendesen visszasietek az asztal mellé, elfoglalva a nekem járó, a nasihoz legközelebb eső helyet! És ezeknek az akcióknak általában Lui is bedől…! Vizslát!

Csoki

Cuncus, Mazsi, és hátul Csoki

A többiek Pereccel várják, hogy elálljon az eső...

                                                        Perec és Boni "játéka"... :-)

Ma először, én is felmásztam negyediknek! :-)

09. 11. kedd
 
Lassan búcsúzik a nyár, már beköszönt az ősz… Itt a cinkebőgés ideje! G. azt mondja, hogy a szarvasok bőgnek az erdőn, de én azt nem hallom. A cinkék viszont megjöttek! Egész nyáron nem hallottam őket, már tudom, hogy lassan itt a hűvös nyirkos zimankó… Szerencsére még csak pár napot mutatott magából, az inas szerint még jönni fog a Bölcs Anyókák Nyara… ilyenkor jelentőségteljesen rám tekint… elment az esze! Mindenesetre most még élvezettel heverészünk a teraszon, nem kapok hőgutát a napon, jólesőn bóbiskolok a tó mellett, csak a kisebb-nagyobb csobbanásokra emelem fel a buksimat. G. azt mondja, ilyenkor a műanyagtetőről vetik magukat a mélybe a gyengébb idegzetű gyíkok, pánikba esve Lui fixírozásától… Hülllyeség! Tudom, ha kicsi a csobbanás, a halacskáim jönnek a felszínre kajaügyileg, ha pedig nagyobb, akkor egy friss füge zuhant a vízbe! Ekkor feltápászkodok, kipecázom, és mielőtt a többiek észbe kapnának, eltüntetem a pocakomban. Frissebb, mint a Lidl-ben 80 forintért hirdetett. 
A cinkék, verebek, rigók is rájárnak a fügére, de nem nagyon zavarnak, nem vagyok önző, hogy mindent magamnak akarjak! B.-t is engedem, hogy leszedje, amit elér, és eltüntesse előlem!
Ami zavar, az a szarkák állandó cserregése, és a szajkók rikácsolása! Különösen a szajkók…! Idetelepszenek a szomszéd fenyőjére, és onnan recsegnek, szinte a fülünkbe kajabálnak! Szívesen megfognám picit az egyikük nyakát, talán csendben maradnának egy ideig…
Boni és Bogi is egyre hangosabb, ha mi kiszaladunk Luival egy neszre reagálva, éles vakkantásokkal rohannak utánunk, nehogy lemaradjanak valamiről! Az inas nemrég feltett róluk egy gazdikereső posztot, de a több mint 250 megosztásra még nem tolonganak a gazdijelöltek…
Vasárnap voltunk a szeptemberi vizsla-pikniken, végre kimozdultunk! Perecék is jöttek velünk, így megint az inassal kellett osztoznunk a hátsó ülésen. „Aránylag” rendesen viselkedtünk, a személyzetben nem tettünk kárt, (sokat nem is lehetne), csak a zsebben tartott fényképezőre leptünk rá, de annak sem esett maradandó baja.
Mikor odaértünk, Frédi, Maya, Fáni és Borcsa már csuromvizesen üdvözöltek bennünket, aztán gyorsan felkerült Luira a szájkosár, mert jött Snoopy Dugóval, Johnnyval, és G. tartott attól, hogy csokitesóm újrapróbálkozik képzelt vetélytársa meglékelésével… A szájkosár pár perc múlva lekerült róla, és …… nem történt semmi! Lui egész idő alatt rendesen viselkedett! Sőőőt, még a négy lábát is bevizezte! Nagyon érdeklődött a víz iránt, de még nem sikerült összeszedni a bátorságát egy csobbanásra. Én természetesen csak hasig gázoltam a tóba, vigyáztam, nehogy a végén még csatakosan kelljen beszállnom a batárba… a klímától meg is hűlhettem volna… =D
Bezzeg a többiek! Nagyokat úsztak, viháncoltak a tóban, még a legapróbb csoporttagok – Lyza és a kis Maya - is bátran mentették ki a fadarabokat a megfulladás elől! „Maya apróságnak” egyébként éppolyan narancssárga K 9-es hámja volt, mint nekem, csak kb. 20 mérettel kisebb, jó fotó lett volna rólunk, ha az inas idejében kapcsol! 
13-an voltunk, így – bár hiányoztak néhányan törzstagok, - mégis elegen voltunk a rohangálásokhoz is. Johnny, a Rezidencia régebbi védence, ugyanolyan bohóc, mint eddig volt, amint megjelent, a kétlábúak töpilesője mosolyra állt. Ő szinte egész idő alatt Lolával nyüstölte egymást, már amikor nem lopkodta a frizbiket, fadarabokat a többiektől…
Perec a simiket gyűjtögette, - velünk együtt, - mondhatom, ebben a sportban mi voltunk a legsikeresebbek!
Apropó töpi… Most ugyan töpi nem volt, de nem maradunk éhen, a falatozásoknál nagy egyetértésben ücsörögve várt mindenki a sorára. Az idő is nagyon kellemes volt, langy napsütés, 24 fokos víz… Nagyon élveztük az együttlétet, picit elfáradva értünk haza, ahol kitörő lelkesedéssel fogadtak az „aprójószágok”. Nem szokásuk a rámugrálás, de most megtették, örömmel konstatálták, hogy nem vesztünk el, így nem hárul kettőjükre a Rezidencia minden gondja – baja, a személyzet irányítása… Vizslát!.

Jól éreztük magunkat!

 

Lui

"Pandaboci" Lolával és Frédivel

Luiék afadarabot csábítgatják...

A kis Maya és Lyza

ÉN!

Nasiosztás