02. 25. hétfő

Bár nincs új a Nap alatt, - ami van, az is meglehetősen fagyos – de mindjárt vége ennek a nyúlfarknyi hónapnak, és inkább bejelentkezek, ne higgye senki, hogy eltűntem…
Tulajdonképpen meg voltunk elégedve ezzel a februárral, de csak azért, mert mindannyian tisztában voltunk vele, hogy ez még a Tél, ami bőven hozhat zimankót, hófúvást, ónos esőt, és egyéb, számunkra nem kívánatos extrém dolgokat, de lekopogom a csóválómmal, eddig mindezeket jól megúsztuk!
A múlt héten Domit köszöntöttük, ha a Hercegnőség demokrácia lenne, már szavazhatna is, de mivel itt nem lesz bevezetve semmiféle ilyen-olyan népuralom, továbbra is „csak” a simiket osztogathatja, és kénytelen lesz a későbbiekben is elviselni a négylábúak (főleg a csököttlábúak) „terrorját”. Persze én, mint a monarchikus Rezidencia uralkodója, ezért mindenféle fültisztítással, hajhúzással, sminkeléssel tüntetem ki!
Tegnap Zsófiék is meglátogattak bennünket, Zsófi nemrég egy vizslafiút mentett, szívesen láttam volna őt is vendégül, de tudom, hogy Lui a töltött fegyverrel rendelkező fajtársakat nem óhajtja látni a Rezidencia területén… még a golyótlanított fegyveresekkel is hadilábon áll… Azért nem kell róla azt hinni, hogy ő a Béke olajághordozó tubicája… egyszerűen csak irigy kutya!
Mivel érkezésekor Zsófi az inas „tabu-ágyára” telepedett, G. lelki szemei előtt már lepergett nevelési csődjének rövidfilmes változata… Persze a csutkalábúak mindjárt kihasználták az alkalmat, - tudván, hogy az inas nem fog üvöltözni a vendégek jelenlétében, - nyomban felpattantak Zsófi mellé, és a simi-igénylések eredményes behajtása mellett a tiltott dorbézolást is alaposan kiélvezték. Mi, vizslák, természetesen sokkal megfontoltabban viselkedtünk, semmi szertelenség, udvariasan (a fejük búbjáig nyomulva) követeltük a részünket minden ajnározásból, ahogy szoktuk! 🤣…. Ám a törpe krampusz-kommandó az „ereszdelahajam” viselkedés után estére visszaállt a normál, jólnevelt üzemmódra, így G.-nek se kellett elővenni azt a bizonyos fenyegető-pálcát…
Szóval most már várjuk nagyon azt a beharangozott, híres Tavaszt! Vizslát!

Ritkaság, hogy csak a miénk az ágy...

Új sípolós játékot kaptam! ... És 1 hét után se szedtem szét...

Zsófival

Udvarias és jólnevelt vagyok...

A krampuszkommandó támadása...

A csököttlábúak élveznek minden alkalmat...

02. 09. szombat

Tavaszodik! Igen, határozottan melegszik az idő, és ha a nap is kisüt, még az inas is kimerészkedik a teraszra, így mi is többet vagyunk kint. Már nagyon unjuk a benti játékokat, ahol nem szabad vircsaftolni. G. azt mondja, hogy „nem ette meg még a kutya a telet”, de ez csak amolyan „varjúkárogás”!
Különben ebből a mondásból is látszik, ha a kétlábúak valami nagyon okosat akarnak mondani, abból nem hiányozhat a fajtársakra való utalás… Ettől azonnal alapigazsággá válik minden mondat!
Vackortól kaptunk a múlt héten fotókat a bentlakásos kiképzőtáborból, ott is talált magának egy vizsla pajtit!
A múlt szombaton Domi és a tesója Kriszti sétálni vitték a csökött lábúakat! G. szerint eddig még ilyenben nem nagyon lehetett részük. Bogi, aki most guruló szafaládénak tűnik, magához ragadta a kezdeményezést, és végig száguldozta az 1 órát. Közben úton-útfélen leveleket hagyott hátra a nyilvánosságnak, mindent beleirt, kicsoda, micsoda ő, mit evett, mit ivott, milyen a közérzete… Nem kellett neki fészbukot használnia, csak egy spricc, és máris közölte mindenkivel a fontos adatokat. Boni az elején még lelkesen követte, de ahogy telt az idő, egyre inkább elunta, a végén már csak Bogi világító hátsója sarkalta a követésre. Mikor hazaértek, ahelyett, hogy pihenőre vonultak volna, felpörögve játszották az eszüket. :) 
Nekünk is jót tett az egy órás távollétük, azonnal a gép melletti ágyra telepedtünk Luival, és kezdtük úgy érezni magunkat, mint a régi szép, nyugis időkben… el is bóbiskoltunk… Azt hiszem, korán érkeztek vissza, bár az inas el nem tudta képzelni, hogy azok a kis lábacskák egy órán keresztül is tudnak pörögni…
Szerdán Éva jött, Borcsa és Csoki inasa. Borcsát a tesómat hozta el a dokibácsihoz, és nálunk várta meg a műtét végét. Mi is együtt izgultunk vele, én legszívesebben Éva fején szorítottam volna a húgomért, de Lui teljesen extázisba esve kisajátította a vendéget. A két kicsi is kivette a részét az ünnepélyes fogadtatásból, bár ők még nem ismerték Évát, - vagy másfél éve járt itt utoljára, - de látták mennyire szeret minket… Boni el is halmozta különleges ajándékaival: a leghosszabb és legtarkább szőrszálaival ékesítette fel a ruháját! Otthon hosszan fogja emlegetni a Rezidenciát! :) Mindenesetre a műtét sikerült, a daganatot kivették Borcsából, a röntgen áttétet nem talált, de azért továbbra is szorítunk, hogy később se bukkanjon fel semmi oda nem való abban a csodaszép vizslatestben!
Másnap Domit rohantuk le, kisminkeltük, megfésültük, Boni neki is bőmancsúan adakozott a subájából. Boni általában is szívesen ajándékozik ilyesmit, sót, minden nap egy lapátra valót szerteszór a Rezidenciában is! Tulajdonképpen rendetlen, nem vigyáz a dolgaira…. Vizslát!

Vackor a vizslapajtival

KI(rándulás

"Kocogibercik" :-)

Éva a szerelmes Luival

 

"Honfoglalás"

Jövök Domiii! :-)