03. 31. kedd

Birodalmi Romboló… Sötét Pusztító… Tatárjárás… Törökvész… Ördögfattya…… G. új nevet keres Szedernek…
Egyben új, strapabíró nádpálcát is… legalább egy tucatot!
Mert az még „hagyján”, hogy a kertben minden elérhető friss gyümölcsfaágat lerág, ezt az inas betudhatná „utómetszési” munkálatoknak is… de hogy mindkettőnk alvófoteljét sunyi módon, szisztematikusan felaprítsa, amikor mi az ágyon heverészünk, vagy nasiért kuncsorgunk, az mégiscsak több a soknál!
Egész nap jól el van a kis Belzebubi, játszunk kint, bent, - most megint többnyire bent, mert farkasordítóóóó hideg van odakint – de estére kiszámíthatatlan fúriává változik a mi ártatlan Szederindánk. Elég az inas tíz perces telefonálása, és Belzebubi (alias: Ördögfattya) máris az egyik fotelban csócsálja maga alatt a puha helyünket… de nem ám finoman, ízlelgetve, hanem takarón, fotelvédő huzaton keresztül egyből a fotel mélyére hatolva… csendben, mint ahogy egy hangtompítós denevér elrágcsálja a vacsoráját…
Vasárnap is megtörtént, és tegnap is, már Lui foteljével. Ekkor vesztette el pálcánk a hitét a jóvá szelídítésben, abban, hogy ha az inas felmutatja, mindjárt helyreáll a rend… ám sajnos nem volt elég edzett a makarenkói nevelés kivitelezésére, és rémültében halálra törött…
Belzebubit nem nagyon hatotta meg az elvetemült inas tettleges próbálkozása, mert ma is nekiállt, míg a kétlábúak vacsoráztak, mi pedig Luival ellenőriztük az ellátmányuk minőségét…
G. szerint ezt az „ördögi” viselkedést is az óraátállítás rovására kell írni =D .
Mindenesetre a nappal vidáman labdázó Szeder sötétedéskor a Belzebubi nevet fogja viselni egy darabig! =D Vizslát!

Belzebubi (Szeder) "solgozott"...

Szeder, amikor jól viselkedik...

Itt se a személyzet idegeit szaggatja...

Pihiznék egy kicsit...

Hogy Lui se maradjon ki...

03. 24. kedd

Hideg van! Remélem, hogy ez az idei tél utolsó próbálkozása, és a hét végére visszatér a Tavasz! Lui is, Szeder is reméli, és az inas is, aki már nagyon beleszokott a napfürdőzésbe… A tavacskát is fel kellene tölteni, hogy a békáim végre beköltözhessenek, és elkezdhessék gyártani az aranyhal-eledelt. Múlt héten már hallottuk naponként a türelmetlen vartyogásukat!
Ám tegnap óta esik a hó! És meg is maradt, arra ébredtünk, hogy fehér az egész birtok, és a szélben nem virágszirmok, hanem hópelyhek kavarognak…
Az inas emlékszik, hogy 7 évvel ezelőtt is ilyen időjárást „élvezett” ezekben a napokban, a hordágy is elakadt a kórház udvarán a hóban, a ráterített pokrócot pedig a működő kezével próbálta menteni a hófúvástól… de ez olyan régen volt, hogy én még nem is voltam!
Mindenesetre most mi alszunk vasárnapig, addigra 19 fokot jósoltak! A Sándorok és Józsefek teljesítették a kötelességüket, de valamelyik Benedek jól elrontotta, így G.-nek össze kell szednie magát, hogy kijavítsa a fuser munkát…
Annál inkább igyekeznie kell, mert Szeder nehezen tűri a karantént… Persze rohangál kint néhány kört, de aztán gyorsan visszakívánkozik a hidegből, és ha épp nem találja valamelyik rágókötelét, alólunk szeretné elcsámcsogni a takarókat, így az inasnak résen kell lennie, ha túl nagy a csönd és a látszólagos nyugalom.
B. eljár a dógozóba, és itthon elég kacifántosakat mesél az otthonbeli történésekről, a lájtos IQ-jú kilenc gyerek karanténjáról, és a „távoktatásról”. Mindenesetre „jókat derülnek” a kollegáikkal az elmélet és a valóság közötti orbitális különbségen…
A mi karanténunk nem vészes, ha már nagyon tombolunk, G. kitárja az ajtót, és a hangulatot emelve rázendít a „Kis karácsony, nagy karácsony” kezdetű dalra… és ekkor mi pánikszerűen rohanunk vissza a foteljeinkbe…
Tavasszal ébresszetek! =D Vizslát!

Lui intézkedni indul

Állandóan figyelnem kell a "Duracellre"

Lui és Szeder

Mai tavaszi kocogás Szederrel

Az aranyeső

Tavaszi botostánc Szeder módra

A japánbirs

Szeder nyugalomban

03. 16. hétfő
 
Csak egy rövidebb bejelentkezésre futja az energiámból, különben is, - az inastól tudom, hogy mindenki a koronavírussal van elfoglalva… Természetesen erről is van véleményem, mint mindenről, ami Kedves Népemmel történik! ….
Sajnos, a kétlábúak Embereknek nevezett faja, akik magukat a Teremtés Koronájának képzelik, valahol a távolban beleütköztek ebbe a vírusba, és mivel az Ember nyughatatlan népség, utazik „orrba-szájba”, akár kell, akár nem kell, pillanatok alatt elterjedt, és egyre jobban megközelíti a Rezidencia alattvalóit  …
Mindig mondtam, hogy mindenki maradjon a falkája közelében, ott aránylag nagyobb biztonságban van, és nem kellene minden szemetet a Világ másik feléről beszerezni, és nem kellene mindenkinek emésztő hasgörcsöt éreznie attól, hogy még nem járt 2 ezer kilométerrel odébb…
A Világ úgy lett teremtve, hogy amire a falkának szüksége van, az a közelben megtermelhető, elérhető…
Persze a nagyravágyás, a telhetetlenség eddig is bajba torkollott, de ez a mostani talán hosszabb elgondolkodásra készteti a kétlábúakat, és köztük a Rezidencia alattvalóit is!
Kedves Népem, mindenki nagyon vigyázzon magára, a Vizslák Ereje legyen Veletek!
Ami minket illet, mi jól vagyunk, az utóbbi napokban sokat dorbézoltunk a „külső körletben”, néha G. nélkül is. Ennek folyományaként Szeder perceken keresztül híresztelte a szomszédságnak, milyen szép kis gödrökkel sikerült neki az udvar felületi síkját mozgalmasabbá tennie…
Az inas a gödörásás ellen nem sokat tudott tenni, de a folyamatos kommunikáció ellen igen… Előszedte a hónapokkal ezelőtt beszerzett sípoló-rezgő nyakörvet, és feltette szószátyár társunkra… Szeder rögtön tudta, mi a dörgés, két vakkantás után abbahagyta a dumát (tehát már volt rajta hasonló…)
Egyébként nagyon is tisztában van vele, melyik nyakörv van rajta, mivel az inas bent nem rakja rá a sipítozóst, ha véletlenül sikerül a nélkül kislisszolnia, egyből nekiáll pletykálkodni, ám ha a mikrofonba kellene vakkantania, rögtön lámpalázas lesz! Tudja, hogy a nyakörv nem tűri a szólásszabadságot…
Bosszúból ezért tegnap csendespihi alatt nekiállt feltrancsírozni az éjjeli nyughelyemet! Tényleg folyamatosan játszanom kell a kis duracellel, ha szeretném, hogy estére maradjon fotelem… =D Itt tartunk most! :) Vizslát!

Duracell-fotelaprító-pletykafészek... (Szeder <3 

Haggyá' má'!!! =D

Nincs egy perc nyugtom,.... fogadja már valaki örökbe! 

Szerénységem... :) <3

Ünneplőben március 15.-én...

... és még mindig türelmesem ücsörgünk... mert a jutinak nagy a rábeszélő képessége... =D

03. 07. szombat

Már egy hete március van, állítólag ez már a tavasz… Nem is lenne vele semmi bajom, ha fele ennyi esős nap lenne, és kétszer ennyi napsütés! Tudooom, „Tavaszi szél vizet áraszt…”, meg „nem ette meg a kutya a telet”, meg „jön még kutyára dér” meg hasonlók, hát mit várok?! Napocskát várok, várunk, hogy hét ágra süssön! Ha megunjuk, majd szólunk! … Mi még csak-csak átvészeljük a kinti nedvességet, de Szeder nehezebben tűri. Mi szundizunk, ő ki akar menni… aztán amikor meglátja/hallja, hogy esik az eső, fordul is vissza… igaz, hogy 10 perccel előbb már kinézett, és azelőtt is 10 perccel, de a remény töretlen benne, hogy a legközelebbi alkalommal verőfény fogadja… :)
Mindenesetre már volt egy két kifogástalan napunk, amikor kinyújtózhattunk, elgémberedett izomzatunkat is serényebb munkára ösztönözhettük. Elkezdődött a gyíkvadászat, jobban mondva a gyík-monitoring. Szerintem csak azok hiányoznak a tavalyiak közül, akik végelgyengülésben haltak meg, a téli „fagyok” nem sok kárt tettek bennük.
Nekiálltam a kertészkedésnek, hiszen itt az ideje… az előásott lukakat Szeder nagy buzgalommal tágítja, B.-t is aktív pihenésre késztetve…
Szeder egyébként minden lehetőséget kihasznál a Rezidencia területének felfedezésére… Igaz, a gyümölcsfákon és a garázstetőn még nem járt, de majd azok is sorra kerülnek… Legutóbb, mint egy valódi szederinda, a kúszófenyő tetejére kapaszkodott fel :O :) Hogy ott mit keresett, nem tudjuk, de mivel ott még közülünk senki sem járt, hát gondolta, ott is körülnéz…
Az előbb éppen Luival kekeckedett, aminek a füle sarka látta kárát, a kisasszony „önkéntes véradót” alakít jelen pillanatban, a személyzet pedig a csöpögő vércsap elzárásán ügyködik.
Szóval zajlik az élet, de a rigók már énekelnek, jön a TAVASZ, és Szeder is túl fogja élni! :) Vizslát!

Szeder

Szederinda kúszik a fenyőre...

A "Világ tetején"... kicsit billeg...

Lui sandítás...

Kint esik, akkor "kötelezzünk"!

A tettes és az áldozat (Lui és Szeder)