03. 24. kedd
Hideg van! Remélem, hogy ez az idei tél utolsó próbálkozása, és a hét végére visszatér a Tavasz! Lui is, Szeder is reméli, és az inas is, aki már nagyon beleszokott a napfürdőzésbe… A tavacskát is fel kellene tölteni, hogy a békáim végre beköltözhessenek, és elkezdhessék gyártani az aranyhal-eledelt. Múlt héten már hallottuk naponként a türelmetlen vartyogásukat!
Ám tegnap óta esik a hó! És meg is maradt, arra ébredtünk, hogy fehér az egész birtok, és a szélben nem virágszirmok, hanem hópelyhek kavarognak…
Az inas emlékszik, hogy 7 évvel ezelőtt is ilyen időjárást „élvezett” ezekben a napokban, a hordágy is elakadt a kórház udvarán a hóban, a ráterített pokrócot pedig a működő kezével próbálta menteni a hófúvástól… de ez olyan régen volt, hogy én még nem is voltam!
Mindenesetre most mi alszunk vasárnapig, addigra 19 fokot jósoltak! A Sándorok és Józsefek teljesítették a kötelességüket, de valamelyik Benedek jól elrontotta, így G.-nek össze kell szednie magát, hogy kijavítsa a fuser munkát…
Annál inkább igyekeznie kell, mert Szeder nehezen tűri a karantént… Persze rohangál kint néhány kört, de aztán gyorsan visszakívánkozik a hidegből, és ha épp nem találja valamelyik rágókötelét, alólunk szeretné elcsámcsogni a takarókat, így az inasnak résen kell lennie, ha túl nagy a csönd és a látszólagos nyugalom.
B. eljár a dógozóba, és itthon elég kacifántosakat mesél az otthonbeli történésekről, a lájtos IQ-jú kilenc gyerek karanténjáról, és a „távoktatásról”. Mindenesetre „jókat derülnek” a kollegáikkal az elmélet és a valóság közötti orbitális különbségen…
A mi karanténunk nem vészes, ha már nagyon tombolunk, G. kitárja az ajtót, és a hangulatot emelve rázendít a „Kis karácsony, nagy karácsony” kezdetű dalra… és ekkor mi pánikszerűen rohanunk vissza a foteljeinkbe…
Tavasszal ébresszetek!
Vizslát!
Ám tegnap óta esik a hó! És meg is maradt, arra ébredtünk, hogy fehér az egész birtok, és a szélben nem virágszirmok, hanem hópelyhek kavarognak…
Az inas emlékszik, hogy 7 évvel ezelőtt is ilyen időjárást „élvezett” ezekben a napokban, a hordágy is elakadt a kórház udvarán a hóban, a ráterített pokrócot pedig a működő kezével próbálta menteni a hófúvástól… de ez olyan régen volt, hogy én még nem is voltam!
Mindenesetre most mi alszunk vasárnapig, addigra 19 fokot jósoltak! A Sándorok és Józsefek teljesítették a kötelességüket, de valamelyik Benedek jól elrontotta, így G.-nek össze kell szednie magát, hogy kijavítsa a fuser munkát…
Annál inkább igyekeznie kell, mert Szeder nehezen tűri a karantént… Persze rohangál kint néhány kört, de aztán gyorsan visszakívánkozik a hidegből, és ha épp nem találja valamelyik rágókötelét, alólunk szeretné elcsámcsogni a takarókat, így az inasnak résen kell lennie, ha túl nagy a csönd és a látszólagos nyugalom.
B. eljár a dógozóba, és itthon elég kacifántosakat mesél az otthonbeli történésekről, a lájtos IQ-jú kilenc gyerek karanténjáról, és a „távoktatásról”. Mindenesetre „jókat derülnek” a kollegáikkal az elmélet és a valóság közötti orbitális különbségen…
A mi karanténunk nem vészes, ha már nagyon tombolunk, G. kitárja az ajtót, és a hangulatot emelve rázendít a „Kis karácsony, nagy karácsony” kezdetű dalra… és ekkor mi pánikszerűen rohanunk vissza a foteljeinkbe…
Tavasszal ébresszetek!
Vizslát! |
| Lui intézkedni indul |
 |
| Állandóan figyelnem kell a "Duracellre" |
 |
| Lui és Szeder |
 |
| Mai tavaszi kocogás Szederrel |
 |
| Az aranyeső |
 |
| Tavaszi botostánc Szeder módra |
 |
| A japánbirs |
 |
| Szeder nyugalomban |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése