2020. március 7., szombat

03. 07. szombat

Már egy hete március van, állítólag ez már a tavasz… Nem is lenne vele semmi bajom, ha fele ennyi esős nap lenne, és kétszer ennyi napsütés! Tudooom, „Tavaszi szél vizet áraszt…”, meg „nem ette meg a kutya a telet”, meg „jön még kutyára dér” meg hasonlók, hát mit várok?! Napocskát várok, várunk, hogy hét ágra süssön! Ha megunjuk, majd szólunk! … Mi még csak-csak átvészeljük a kinti nedvességet, de Szeder nehezebben tűri. Mi szundizunk, ő ki akar menni… aztán amikor meglátja/hallja, hogy esik az eső, fordul is vissza… igaz, hogy 10 perccel előbb már kinézett, és azelőtt is 10 perccel, de a remény töretlen benne, hogy a legközelebbi alkalommal verőfény fogadja… 
Mindenesetre már volt egy két kifogástalan napunk, amikor kinyújtózhattunk, elgémberedett izomzatunkat is serényebb munkára ösztönözhettük. Elkezdődött a gyíkvadászat, jobban mondva a gyík-monitoring. Szerintem csak azok hiányoznak a tavalyiak közül, akik végelgyengülésben haltak meg, a téli „fagyok” nem sok kárt tettek bennük.
Nekiálltam a kertészkedésnek, hiszen itt az ideje… az előásott lukakat Szeder nagy buzgalommal tágítja, B.-t is aktív pihenésre késztetve…
Szeder egyébként minden lehetőséget kihasznál a Rezidencia területének felfedezésére… Igaz, a gyümölcsfákon és a garázstetőn még nem járt, de majd azok is sorra kerülnek… Legutóbb, mint egy valódi szederinda, a kúszófenyő tetejére kapaszkodott fel   Hogy ott mit keresett, nem tudjuk, de mivel ott még közülünk senki sem járt, hát gondolta, ott is körülnéz…
Az előbb éppen Luival kekeckedett, aminek a füle sarka látta kárát, a kisasszony „önkéntes véradót” alakít jelen pillanatban, a személyzet pedig a csöpögő vércsap elzárásán ügyködik.
Szóval zajlik az élet, de a rigók már énekelnek, jön a TAVASZ, és Szeder is túl fogja élni!  Vizslát!

Szeder

Szederinda kúszik a fenyőre...

A "Világ tetején"... kicsit billeg...

Lui sandítás...

Kint esik, akkor "kötelezzünk"!

A tettes és az áldozat (Lui és Szeder)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése