02. 27. csütörtök
Egészen múlt szombatig lassan, unalmasan csordogált az életünk…
Akkor délután Katáék beállítottak egy fekete négylábú csajjal, akit eddig bizonyára duracellel etettek!
Lui ugyan az első percben megpróbálta elmagyarázni neki, hogy csak semmi közvetlenkedés, de ez máig sem sikerült.
Szeder, - mert ez a neve – mindjárt kipróbált a teraszon mindent, amihez hozzáfért… asztalt, széket, sorban a kétlábúakat…
Azóta nyilvánvalóvá vált, hogy nevét nem a szederbokorról kapta (mert az ugye egyhelyben ücsörög, és érleli a termést), hanem valami új szederváltozatról, ami reggeltől estig fel-alá rohangál, és nyikorogva követeli, hogy foglalkozzanak vele. Én ezt meg is teszem, nincs ellenemre a kis „perpetuum mobile”, már másnap játszottam vele eddigi szokásom ellenére! Még Luit is gyakran elcsábítja egy kis ugrándozásra, ami nagy szó, sőt, a csokitesó artikulálatlan üvöltözései sem izgatják…
A mikor az inas első nap megtudta, hogy legújabb ideiglenesünk hajnali négy előtt szokott ébredni, majd néhány perc múlva már sétára kész, félrekotort néhány kiesni készülő hajszálat a maradék sörényéből, és ősz szakállát tépdesve tért nyugovóra…
Ám nem történt semmi botrányos, fél ötkor Szeder kiment két percre, körülnézett, elvégezte a dolgait, majd visszatérve tovább aludt fél hétig, ami már számunkra, és az inas számára is felfogható napkezdetnek.
Szedert egyébként nem kell félteni, nem unatkozik! Általában engem szórakoztat, és ha én végképp megunom, odébb vonul, és addig nyikorog az inasnak, amíg az rá nem áll egy kis kötélhúzogatásra. A minap olvasásra adta a fejét… igaz, hogy még nem elég kifinomult az ízlése – két ósdi lányregénnyel kezdett, - de majd belejön!
Engem bezzeg annak idején egyszerre foglalkoztatott a test és a lélek rejtelme – egy múlt század eleji anatómia könyvvel, és egy szintén akkori gót betűs imakönyvvel kezdtem, amit még a személyzet sem tudott elolvasni, de én alaposan átrágtam magam rajta… csak ezek után kukkantottam bele az irodalom egyéb bugyraiba… Már akkor kitűnt személyiségem kiválósága, uralkodásra termettsége! Azóta sem találkoztam magamhoz hasonlóval!
A tegnapelőtti ragyogó idő után tegnap egész nap esett az eső, sőt, még havazást is láttunk! Egész nap szundiztunk, kivéve azt az egy órát, amikor Maya meglátogatta a Rezidenciát! Na, akkor volt össznépi üdvözlés, örömködés!
Igaz, többször is hangosan rendre kellett utasítanom a két sötétszőrűt, hogy én is érvényesüljek. Végül azért jómagam is részesültem a simikből, hiába nyomult erőszakosan az udvartartás…
Ma reggel Szeder kihúzta a gyufát! Félig kész Hercegnői Trónom felboncolásának állt neki suttyomban, amikor lebukott, az inas pár keresetlen szóval küldte melegebb éghajlatra… utána tíz percig meghúzta magát a kis trónkövetelő, de hol van az már… Megnyugtatva az aggódókat, közlöm, van hol aludnom, az utóbbi időben Lui foteljának a párját használom…
Na, most megyek, leváltom a vén inast, Szeder megunta… Vizslát!
Akkor délután Katáék beállítottak egy fekete négylábú csajjal, akit eddig bizonyára duracellel etettek!
Lui ugyan az első percben megpróbálta elmagyarázni neki, hogy csak semmi közvetlenkedés, de ez máig sem sikerült.
Szeder, - mert ez a neve – mindjárt kipróbált a teraszon mindent, amihez hozzáfért… asztalt, széket, sorban a kétlábúakat…
Azóta nyilvánvalóvá vált, hogy nevét nem a szederbokorról kapta (mert az ugye egyhelyben ücsörög, és érleli a termést), hanem valami új szederváltozatról, ami reggeltől estig fel-alá rohangál, és nyikorogva követeli, hogy foglalkozzanak vele. Én ezt meg is teszem, nincs ellenemre a kis „perpetuum mobile”, már másnap játszottam vele eddigi szokásom ellenére! Még Luit is gyakran elcsábítja egy kis ugrándozásra, ami nagy szó, sőt, a csokitesó artikulálatlan üvöltözései sem izgatják…A mikor az inas első nap megtudta, hogy legújabb ideiglenesünk hajnali négy előtt szokott ébredni, majd néhány perc múlva már sétára kész, félrekotort néhány kiesni készülő hajszálat a maradék sörényéből, és ősz szakállát tépdesve tért nyugovóra…
Ám nem történt semmi botrányos, fél ötkor Szeder kiment két percre, körülnézett, elvégezte a dolgait, majd visszatérve tovább aludt fél hétig, ami már számunkra, és az inas számára is felfogható napkezdetnek.
Szedert egyébként nem kell félteni, nem unatkozik! Általában engem szórakoztat, és ha én végképp megunom, odébb vonul, és addig nyikorog az inasnak, amíg az rá nem áll egy kis kötélhúzogatásra. A minap olvasásra adta a fejét… igaz, hogy még nem elég kifinomult az ízlése – két ósdi lányregénnyel kezdett, - de majd belejön!
Engem bezzeg annak idején egyszerre foglalkoztatott a test és a lélek rejtelme – egy múlt század eleji anatómia könyvvel, és egy szintén akkori gót betűs imakönyvvel kezdtem, amit még a személyzet sem tudott elolvasni, de én alaposan átrágtam magam rajta… csak ezek után kukkantottam bele az irodalom egyéb bugyraiba… Már akkor kitűnt személyiségem kiválósága, uralkodásra termettsége! Azóta sem találkoztam magamhoz hasonlóval! A tegnapelőtti ragyogó idő után tegnap egész nap esett az eső, sőt, még havazást is láttunk! Egész nap szundiztunk, kivéve azt az egy órát, amikor Maya meglátogatta a Rezidenciát! Na, akkor volt össznépi üdvözlés, örömködés!
Igaz, többször is hangosan rendre kellett utasítanom a két sötétszőrűt, hogy én is érvényesüljek. Végül azért jómagam is részesültem a simikből, hiába nyomult erőszakosan az udvartartás…
Ma reggel Szeder kihúzta a gyufát! Félig kész Hercegnői Trónom felboncolásának állt neki suttyomban, amikor lebukott, az inas pár keresetlen szóval küldte melegebb éghajlatra…
utána tíz percig meghúzta magát a kis trónkövetelő, de hol van az már… Megnyugtatva az aggódókat, közlöm, van hol aludnom, az utóbbi időben Lui foteljának a párját használom… Na, most megyek, leváltom a vén inast, Szeder megunta…
Vizslát! |
| Első nap este - Szeder |
 |
| Szeder |
 |
| Na, mi van haver, kóstolgatsz? |
 | ||
| Szép időbern a triumvirátus... |
Végre kint játhatunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése