02. 18. kedd
Múlt hét csütörtökön jelentkeztek Danáért… és másnap el is jöttek érte, a kisasszony elment „próbagazdisodni”…
Nagy a gyanúnk, hogy már nem fog visszajönni, mert olyan hírek érkeztek róla, hogy nagyon megszerették, mert nagyon cuki, nagyon okos, nagyon… nagyon… nagyon…
Szóval légy boldog Dana!
Azóta az inas kezd eltunyulni! Hajnalban nem ugrik ki az ágyából, mert „ti úgyis kibírjátok még egy negyedórácskát”, aztán reggelente be sem ágyaz, mert „úgyse jön senki, ti meg nem mentek fel rá”, napközben nem ugrik minden rezdülésünkre, mert „ti úgyis szóltok, ha ki akartok menni”…
Még szerencse, hogy esténként újra együtt tudunk kanapézni! Már alig várjuk, hogy az inas a kanapé közepére telepedjen, akkor csapot-papot otthagyva, jobbról-balról melléje telepedünk, néha almát is nassolunk, és együtt tévézünk… (A kanapé rövid, 3 személyes, így amikor idis vendégünk van, én nem megyek oda, hiszen utálom a tumultust…)
Attól tartok, ez a nyugalom nem tart sokáig, pedig az ilyen szürke napokon, - mint a mai is – jó szundizni, nincs még itt a tavasz, csak akkor öröm hosszasan kint lenni, ha süt a napocska… de hát ma nem sütött…
Megyek vissza szunyálni! Vizslát!
 | |||
| Dana utazik... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése