09. 24. csütörtök

 

Itt van az ősz, itt van újra – „Petőfi” Zsarolta látomása:

 

Itt van az ősz, itt van újra,
az esőt nem szeretem,
fúj a szele, jön már, jön már,
kanapémat keresem.

Beülünk a szobácskánkba,
Lui, Szeder, Gombi, én,
Csipke is a foteljába’,
tavaszt várunk, nem kell tél!

Üvöltözünk az ajtóban,
kint szakad megint szürkén,
cimbalmozunk mindannyian
G. megmaradt idegén!  

 

D

Szóval hamarosan itt a több napos eső, a hideg, amit az egész Rezidencia utál…
Szerencsére eddig kitartott a nyárutó, Gombi épp két hete van nálunk, G. szerint ő az egyik veszedelmes „alvó sejt”, mert eddig semmi terrorista mutatványt nem produkált… Valami nagy durranásra készül, amihez idő kell!
Közben volt egy-két pisi folt, ami nyilván az inas hibája, hiszen a tócsák mindig a csukott ajtó előtt terjeszkedtek.
Ám csak ennyi, visszaemlékezve Duma és Füles kezdeti produkcióira, szóra sem érdemes!
Hétfőn Kata vitte a törpe-kommandót Dokinénihez, Gombi oltást és chipet kapott, Csipikét is vakcinázták, a füle javult, de még messze nem tökéletes, „gyógycseppet” kell neki adni, és újra a szteroidot. Mivel Csipike nem viseli el Gombi játékra-nyomulását, az inas tanácsára egy nagy boxban, de elválasztva utaztak… Mindketten túlélték! :)
Amúgy a két törpe morgása inkább kerregés, olyan, mint egy közelben leszálló helikopter zaja… A személyzet elég hangosan „mosolyog”, ha ezt hallja… Csipke akkor kerreg, ha Gombi játékra hívná, Gombi pedig, ha belelendül a játékba.
Néha én is elfutok előle, mert nem átall belecsípni a lábamba a tűhegyes fogacskáival…
A minap kérdezte Gombi leendő gazdija, hogy miket tanult meg már eddig… Hát, rengeteg mindent! =D
Például láb alatt lenni, bombatölcsért ásni Szederrel, a kertből kicsenni az érett körtét (ehhez a fához csak ő fér be), evéskor kivárni, amíg a másik is befejezi (nem mindig sikerül), ülni, állni, menni, feküdni (amikor ő akarja), tehát jól halad az élet iskolájában! =D
B. két napja hozott nekem épp olyan röfögő gumimalacot, amilyenre a legutóbbi találkozó óta ácsingóztam. B. szerint csak azért kellett, mert ilyen még nincs! Napi fél órára kapom meg, nehogy kibelezzem a drágaságot! ( Állítólag luxus árban van az ilyen röfögvény…) Tehát minden nap csak egy kis időre kapom meg, természetesen a többieknek nem adom oda, fel-alá vonulok vele, bőszen röfögtetem, majd vissza kell adnom az irigy inasnak… Vizslát!

 

Gombi 

Szeder <3

A büszke Lui 

Éppen belefértünk mind az öten! =D 

A Rezidencia uralkodói! :)

Csipike <3

Add ide. hadd nézzem... 

A Röfögény! 

Saját malacom van! :) <3

                                                               Csak az ENYÉM! 

09. 14. hétfő

A múlt héten, alighogy az inas feltette az oldalamra Gombi fotóját, Perec kétlábújai azonnal bejelentkeztek „babasimogatni”! :)
Elgondolkoztam, mi lenne, ha – a többi arisztokratához hasonlóan – én is némi belépődíjat szednék a Rezidencia látogatóitól… Ha az angol királynő se szégyelli… :P
És ott még simogatnivaló sincs, hacsak az ajtó előtt posztoló piros kabátos, medvekucsmás őrszobor nem… Nálunk ilyesmi nincs, de az inast beöltöztetném vizslás pólóba, vizslás arcmaszkba, vizslás bézbólsapkába, és a kezébe puska helyett nádpálcát adnék… Vajon elég attraktív lenne? Mindenesetre legalább valami hasznát is venném!

Szóval jött Perec, hozta Marcsit és Krisztit. Persze az első negyedórában nem fértek az apróságokhoz, előbb át kellett esniük az üdvözlésünkön! Aztán amikor végre ölbe kaphatták Gombit és Csipkét, és kedvükre cserélgethették őket egymás között, már csak Szeder nyomulásával kellett megküzdeniük, aki nem fogta fel, hogy most nem ő a szenzáció, pedig erre Perec is többször figyelmeztette…
Aztán, mikor kielégítették simiző-vágyukat, és belátták, hogy nem vihetik magukkal további dögönyözésre a terrorgombócot, hazamentek vacsorázni… :)
Gombi, ahogy sejtettük, az inas ágyában alszik éjjel. Az álnok azzal az indokkal veszi minden este maga mellé, hogy így jobban tud figyelni rá, nehogy bent menjen ki… Mivel a vénember néhányszor császkálni indul alvás helyett, ilyenkor felnyalábolja a törpét, és pár percre kirakja a teraszra. És, valljuk be, ez a projekt eddig bejött, se kicsi-, se nagydolog nem történt eddig a Rezidencia belterületén! Persze más lesz, ha beköszönt az esős ősz…
Mert most nyár van, igazi hőség! Tegnap a vizslás csoport szeptemberi randiján voltunk Szederrel!
Úgy kezdődött, hogy fél órával indulás előtt G. előszedte a „menetfelszerelésünket”. Ekkor Szeder megőrült! =D Úgy is mondhatnám, hogy „beénekelt” a találkozóra…
Csak akkor hallgatott el, amikor autóba szállhatott.
Luit ezúttal is itthon hagytuk a két törpével, G. erősen remélte, hogy okos lesz, és nem tesz kárt bennük, bármennyire is provokálják. Nem is annyira Csipike, inkább Gombi a provokatőr, és míg én egy morrantással elintézem az ilyesmit, Lui, ha megelégeli a piszkálódást, látványos és hatásos oktatásba kezd, aminek hangos nyüszítés a vége. Legtöbbször nincs „külsérelem”, de akadt már vércsepp egy-egy fülecskén…
Szóval elindultunk, a batárban Szeder nagyjából visszafogta magát, koncentrált a „fellépésre”. Hirdre érve, amint lehetősége nyílt, kirobbant a kocsiból, berobbant a strandra, és kevés szünetet tartva elkezdte 3 órás koncertjét! Mindenkit üdvözölt, aki ez idő alatt 6 kilométeres körzetben a látóterébe került, se két-, se négylábú nem úszta meg a rajongását.
B. próbálta kordában tartani, és egészen elfáradt a végére…
Mi, többiek, nagyon kulturáltan viselkedtünk, szerencsére kajában se volt hiány, hála kísérőink felkészültségének!
Elég sokan voltunk, 14-en, a kezdeti zsizsegés után mindegyikünk megtalálta a partnerét, elfoglaltságát, a fiatalok pedig bemutatót tartottak a „vizslarohanás” nevezetű tantárgyból! :) A vége felé én is kocogtam néhány kört, számban egy röfögő malaccal, amit bőszen nyüstöltem, miután végre megkaparintottam! Nem is adtam sokáig senkinek!
Élveztem a délutánt a személyzettel együtt!
Hazaérve nyugalom fogadott bennünket, Lui okos volt, Gombi pedig nagyon várta pótmamáját, Szedert, sötétedésig gyúrták egymást… :) <3 Vizslát!

Gombi, a "terrorgombóc" :) 

A mélázó (törpe) Szfinx... Csipke :)   

 

 

<3

                                                  Szeder a türelem mintaképe! :)   

Végre kaja! =D

Aztán nekem is jusson!!!  

Malacom volt! =D <3 (y)

 

09. 10. csütörtök

 

G. nemrégen azt mondta, idén a Rezidencia már nem fogad több ideiglenest…
Erre tessék! Délután Helga és Niki idetelepített egy időzített bombát! Igaz, hogy apró bomba, alig nagyobb egy szarvasbogárnál, de már megfürdött a tündérrózsák között, kirángatta a slagot a tóból, amivel az inas épp a vizet engedte az aranyhalacskáimnak, elkezdett gyomlálni, (egész fűcsomókat akart kitépdesni)… Szóval lesz vele gondom! :) Igaz, Szederrel már szépen játszik, és 1 óra múlva már én is megpróbálkoztam vele, ami nálam kivételes elismerés! :)
Hááát, majd meglátjuk! G. szerint csak pár hétről van szó…
Neve még nincs, az inas a Josta „munkanevet” kezdte használni, mert Szeder is egy „gyümölcs”, és ez a kis terrorista első meglátásra méltó követője lesz a személyzet idegeinek karbantartásában… Vizslát!
U. I. A leendő gazdik kérésére Gombi lett a neve!   

Gombi :) 

A két törpe... :) <3

Terrorgombóc... =D 

Terrorgombóc... =D 

                                                               Az első vacsi nálunk... :)