02. 25. péntek

Lassan elcsordogál a február is, szerencsére nem vált be a rettenetesen hideg és hosszú tél jóslata! Ha süt a Nap, szinte mindig kint napozunk az inassal, ha nem süt, ki se dugjuk az orrunkat! Főleg, ha esik is! Ebben Bogyó nagyon hasonlít Luira, képes mindkettő az utolsó pillanatig húzni az egészségügyi kimenetelt, és akkor is pórázon kell kicibálni őket…

Ha mi unatkozunk is néha, a személyzet lemozgatásáról rendszeresen gondoskodunk! A múltkor Lui eregetett egész nap rókákat, a kétlábúak nem győzték cserélgetni az ágyat, kanapét, foteleket borító takarókat, mert Csokifiú arra már nem volt hajlandó, hogy lekászálódjon a talajra, és az öklendezéssel sem foglalkozott, meglepetésszerűen engedte útjukra a rókákat… Másnap koplalás lett előírva neki, és mire a mosógép az utolsó adaggal is végzett, Luinak kutya baja sem volt már!

Aztán, mikor következő éjjel testületileg kivonultunk holdvilágot nézni, a Bogyó hátsójából kispriccelt nagy tócsába ütköztünk! Mi persze tudatosan kikerültük, de G.-nek nagy mázlija volt, hogy nem caplatott bele! A hitvány szimatával csak az ajtónál vonta le az összefüggést az imént véletlenül kikerült tavacska, és a lengedező ájer között… Még egy kis negyedórás takarítás, aztán megnyugodva pihenhetett le újra!

Azóta éjjelente zseblámpa fénye mellett csalinkázik át Bogyó ágya mellett Szerencséjére azóta nem történt ilyesmi, de az ördög nem alszik… Bogyó annál mélyebben! Reggelizni sem hajlandó „rendes” időben, ő csak délelőtt ébredezik…

--------------------------------------------------------------------------

Az inas tegnap azt mondta, hogy „a szomszédban háború van”… Átnéztem a szomszédba, de semmi rendkívülit nem láttam, és a háborúról se tudom, mi. Valami nagy verekedés lehet a kétlábúak között, ami nem csak nekik, hanem minden élőlénynek. – így nekünk is – tragédia…

Már régen közzétettem a véleményemet, miszerint ideje, hogy a kétlábúaktól átvegyük az irányítást!

Ha néhányuk Istennek képzeli magát, előbb-utóbb elborul az agyuk, és valami visszafordíthatatlan rombolásba kezdenek… Szerintem a verekedni akarókat bele kéne zargatni a Tengerbe! (A Tenger az valami nagy víz, és én utálok minden nagy vizet!) … A békésebb kétlábúak pedig nagy valószínűséggel alkalmasak lennének a személyzeti teendők ellátására… Vizslát!

 

Esős időben néha hármasban is elférünk... 

Bogyó és "Babóca" (azaz ÉN) 

Lui a szokott helyén napozik 

Bogyó nagyon élvezi a napsütést! 

Kivételesen a vaksi inas látókörében mindhárman... 

 

 Szasa, aki nálunk Sanyikaként vendégszerepelt, halált megvető bátorsággal űzi el az "arcoskodót"   

 

02. 08. kedd

 

Sejtettem, hogy egy időre vége a több napos nyugalomnak… Tegnap már lefeküdni, tévézni készültünk, amikor ránk rúgta az estét mind a négy mancsával egy csokilány!

Történt pedig, hogy mi már bóbiskoltunk, mikor Kata üzent az inasnak, hogy épp úton van egy vizslához chipet olvasni. Aztán, hogy van benne chip, de azt adatok semmiképp sem stimmelnek: fajtája: „spitz”, neme: kan, neve nincs, és egy pécsi Bt. tulajdona… A Bt. vonalas telefonja persze elérhetetlen volt abban az időben. Az inas, - mivel agysejtjeinek egymáshoz való távolodásának sebessége csak a világegyetem tágulásával összehasonlítható – azt mondta Katának, hogy hozza ide!

Szóval bóbiskolva, egyszercsak Kata hangjára eszméltünk! Persze, hogy mindhárman lelkesen köszönteni akartuk, így mikor végre kitárult előttünk az ajtó és kirobbantunk, óriási meglepetésre nem csak Katát láttuk meg, hanem mellőle egy meglehetősen izgatott csokivizsla lány tódult felénk! Hirtelen még nagyon megmorogni se jutott eszükbe! Lui is akkora ámulatba esett, hogy közismert pokróc mivolta is plüsstakaróvá szelídült az első pillanatban. Jó, aztán elhangzott néhány perces”neteszagoljelőbbénszaglászlak!” figyelmeztetés is, de negyed óra múlva mind a négyen már eltettük nagyjából magunkat éjszakára. Kb. 1 óra múlva már a „Csokit” kereső poszt híre is ideért. Az inas abban állapodott meg Katával, (aki már egy újabb őrangyali szereppel autózott Szigetvár felé), hogy „Csoki” aludjon nálunk, aztán reggel majd hazaszállítódik. Az éjszaka aránylag nyugalmasan telt Amikor Lui kiment, akkor „Csoki” is kiment vele, amikor Bogyó ment ki, „Csoki” őt is kikísérte, de mindkétszer első szóra bejött, és a legnagyobb természetességgel vetette bele magát G. ágyába… Persze ez az ágy mindenkinek tabu, így a csokilány is át lett irányítva a kanapéra. Aztán reggel lett, és a reggelizés is megtörtént, persze szakaszosan.

B. rezignáltan megjegyezte, mintha régebben elhangzott volna egy fogadalom, hogy „soha többé télen négy nagytestű kutya!” Az inas értetlenül mutatott Bogyóra: „Hol itt a nagy test? És különben is: Vizslák!”

Azért G. a délelőtt folyamán hálát rebegett a napsütésért, hogy kint tevékenykedhettünk, mert ha esik, bent egy pillanat nyugta nem lett volna a rendteremtéstől! Mi hárman el lettünk volna, de „Csoki”, (akiről délelőtt kiderült, hogy Molly a becsületes neve), „halálra” szekált volna bennünket mind a tíz hónapjának egészséges, mindenkivel játszani akaró örökmozgóságával! „Kénytelen” voltam játszani vele én is, sutba dobva közismert „első napi” tartózkodó viselkedésemet… De aztán jött Kata, és Molly hazautazott! Mivel felvettem őt és inasát a vizslás csoportunkba, remélhetőleg még találkozunk! Vizslát!

 

Molly érkezéskor  

Molly 

Molly  

Mollyval 

 

02. 05. szombat

 

Úgy tűnik, vége az unalmas évelejének…

Bár a mackó állítólag másodikán megijedt az árnyékától. és visszament kicsit aludni, de másnap délelőtt Anita betoppant egy apróbb, nagyon is vizslának tűnő csontkollekcióval! Csak azért nem nevezem Bogyót „néninek”, mert alig több mint 2 év, és én is elérem a 10 éves kort… A 18 kilójára pedig minden lelkiismeret furdalás nélkül rá lehetne még pakolni néhány „dekát”, mert G. valami kiselefántot emlegetett, amikor rám nézett… Ezért sem állok mellé! Szokásomhoz híven egyelőre messzebbről ismerkedek vele, bár kint a napon már próbáltam játszásiból megtámadni.

Amúgy nagyon visszahúzódó, szinte bocsánatot kér folyamatosan, hogy „betolakodott”.

Lui se morgolódik rá folyamatosan, csak akkor szól rá, mikor a konyhaasztal felé veszi az irányt, mert az asztal alatti tér Lui szerint az ő ősi jogon elfoglalt birtoka, ezt a Rezidencia Alapító Okirata is tartalmazza… Szerinte… Szerintem meg ilyesmit senki nem látott!

Bogyó sokat alszik, sokat iszik, de már hívás nélkül jön velünk a konyhába, amikor a személyzetélelmezése történik. Igaz, nem szeret hideg, kemény kövön/parkettán sokáig sem ácsorogni, sem ücsörögni… Az elején inkább kiment a folyosóra, és leült a lábtörlőre, onnan kuksizott befelé. Amikor az inasnál végre leesett a tantusz, kapott egy szivacsot a csontos hátsója alá!

Tegnap délelőtt, amikor napozást ütemeztünk be, a terasz hideg kövére is lefeküdt, de hálásan pislogott az inasra, amikor az a szivacsot aládugta. Ma a személyzet a karomcsipkedéssel ismertette meg, amit nyüszögve kommentelt Girnyóka… De aztán egy nyuszifül elrágcsálásával hamar megvigasztalódott. Persze a nyuszifülről mi sem maradhattunk le. Végre valami finomat vezetett be a vén inas ezzel az új csemegével! Vizslát!

 

Bogyó 

A nasit Bogyó is ismeri, noha eddig nem sokat kaphatott...

"Girnyóka" 

Az éjjeli "alvókanapét" sem sokat kellett neki mutogatni... a lehető legközelebb G. ágyához...  

Így kényelmes igazán a napozás!  

Lui