Nagyberki Zsarolta vakkantásai

02. 05. szombat

 

Úgy tűnik, vége az unalmas évelejének…

Bár a mackó állítólag másodikán megijedt az árnyékától. és visszament kicsit aludni, de másnap délelőtt Anita betoppant egy apróbb, nagyon is vizslának tűnő csontkollekcióval! Csak azért nem nevezem Bogyót „néninek”, mert alig több mint 2 év, és én is elérem a 10 éves kort… A 18 kilójára pedig minden lelkiismeret furdalás nélkül rá lehetne még pakolni néhány „dekát”, mert G. valami kiselefántot emlegetett, amikor rám nézett… Ezért sem állok mellé! Szokásomhoz híven egyelőre messzebbről ismerkedek vele, bár kint a napon már próbáltam játszásiból megtámadni.

Amúgy nagyon visszahúzódó, szinte bocsánatot kér folyamatosan, hogy „betolakodott”.

Lui se morgolódik rá folyamatosan, csak akkor szól rá, mikor a konyhaasztal felé veszi az irányt, mert az asztal alatti tér Lui szerint az ő ősi jogon elfoglalt birtoka, ezt a Rezidencia Alapító Okirata is tartalmazza… Szerinte… Szerintem meg ilyesmit senki nem látott!

Bogyó sokat alszik, sokat iszik, de már hívás nélkül jön velünk a konyhába, amikor a személyzetélelmezése történik. Igaz, nem szeret hideg, kemény kövön/parkettán sokáig sem ácsorogni, sem ücsörögni… Az elején inkább kiment a folyosóra, és leült a lábtörlőre, onnan kuksizott befelé. Amikor az inasnál végre leesett a tantusz, kapott egy szivacsot a csontos hátsója alá!

Tegnap délelőtt, amikor napozást ütemeztünk be, a terasz hideg kövére is lefeküdt, de hálásan pislogott az inasra, amikor az a szivacsot aládugta. Ma a személyzet a karomcsipkedéssel ismertette meg, amit nyüszögve kommentelt Girnyóka… De aztán egy nyuszifül elrágcsálásával hamar megvigasztalódott. Persze a nyuszifülről mi sem maradhattunk le. Végre valami finomat vezetett be a vén inas ezzel az új csemegével! Vizslát!

 

Bogyó 

A nasit Bogyó is ismeri, noha eddig nem sokat kaphatott...

"Girnyóka" 

Az éjjeli "alvókanapét" sem sokat kellett neki mutogatni... a lehető legközelebb G. ágyához...  

Így kényelmes igazán a napozás!  

Lui