Nagyberki Zsarolta vakkantásai

 

02. 08. kedd

 

Sejtettem, hogy egy időre vége a több napos nyugalomnak… Tegnap már lefeküdni, tévézni készültünk, amikor ránk rúgta az estét mind a négy mancsával egy csokilány!

Történt pedig, hogy mi már bóbiskoltunk, mikor Kata üzent az inasnak, hogy épp úton van egy vizslához chipet olvasni. Aztán, hogy van benne chip, de azt adatok semmiképp sem stimmelnek: fajtája: „spitz”, neme: kan, neve nincs, és egy pécsi Bt. tulajdona… A Bt. vonalas telefonja persze elérhetetlen volt abban az időben. Az inas, - mivel agysejtjeinek egymáshoz való távolodásának sebessége csak a világegyetem tágulásával összehasonlítható – azt mondta Katának, hogy hozza ide!

Szóval bóbiskolva, egyszercsak Kata hangjára eszméltünk! Persze, hogy mindhárman lelkesen köszönteni akartuk, így mikor végre kitárult előttünk az ajtó és kirobbantunk, óriási meglepetésre nem csak Katát láttuk meg, hanem mellőle egy meglehetősen izgatott csokivizsla lány tódult felénk! Hirtelen még nagyon megmorogni se jutott eszükbe! Lui is akkora ámulatba esett, hogy közismert pokróc mivolta is plüsstakaróvá szelídült az első pillanatban. Jó, aztán elhangzott néhány perces”neteszagoljelőbbénszaglászlak!” figyelmeztetés is, de negyed óra múlva mind a négyen már eltettük nagyjából magunkat éjszakára. Kb. 1 óra múlva már a „Csokit” kereső poszt híre is ideért. Az inas abban állapodott meg Katával, (aki már egy újabb őrangyali szereppel autózott Szigetvár felé), hogy „Csoki” aludjon nálunk, aztán reggel majd hazaszállítódik. Az éjszaka aránylag nyugalmasan telt Amikor Lui kiment, akkor „Csoki” is kiment vele, amikor Bogyó ment ki, „Csoki” őt is kikísérte, de mindkétszer első szóra bejött, és a legnagyobb természetességgel vetette bele magát G. ágyába… Persze ez az ágy mindenkinek tabu, így a csokilány is át lett irányítva a kanapéra. Aztán reggel lett, és a reggelizés is megtörtént, persze szakaszosan.

B. rezignáltan megjegyezte, mintha régebben elhangzott volna egy fogadalom, hogy „soha többé télen négy nagytestű kutya!” Az inas értetlenül mutatott Bogyóra: „Hol itt a nagy test? És különben is: Vizslák!”

Azért G. a délelőtt folyamán hálát rebegett a napsütésért, hogy kint tevékenykedhettünk, mert ha esik, bent egy pillanat nyugta nem lett volna a rendteremtéstől! Mi hárman el lettünk volna, de „Csoki”, (akiről délelőtt kiderült, hogy Molly a becsületes neve), „halálra” szekált volna bennünket mind a tíz hónapjának egészséges, mindenkivel játszani akaró örökmozgóságával! „Kénytelen” voltam játszani vele én is, sutba dobva közismert „első napi” tartózkodó viselkedésemet… De aztán jött Kata, és Molly hazautazott! Mivel felvettem őt és inasát a vizslás csoportunkba, remélhetőleg még találkozunk! Vizslát!

 

Molly érkezéskor  

Molly 

Molly  

Mollyval