Nagyberki Zsarolta vakkantásai

 

05. 23. kedd

Végre pár napja már elhisszük, hogy május van, mert eddig a novemberi időben már Karácsonyra kezdtünk készülődni!

Szenvedtünk, és Molly is szenvedett a gallérban!

Vasárnap viszont elvittem Bogyót és a személyzetet a két hete elhalasztott Vizsla-Piknikre! Megérte! Az is, hogy elhalasztottam, az is, hogy elmentünk! Igaz, kicsit sok is volt már a melegből, de annyi baj legyen! A kevés előzetes jelentkező ellenére 14-en jöttünk össze, és persze a kis érő személyzet.

Győztem kapkodni a fejemet, annyi vizsla volt, ismerős, és eddig ismeretlen is! Egy korombeli legény nagyon szeretett volna játszani velem, de én hercegnő vagyok, aki megadja a módját, (és az időt) az ismerkedésnek! Lordnak várnia kell a következő találkozásig! Bogyóka is elfáradt, pedig csak kétszer kísérte el B. vízért. Siettünk haza, mert Katának volt érkezése, hogy kioperálja Molly varratait, hogy végre ő is megszabadulhasson a gallértól. Kata meg is jött, de nem egyedül, hanem négy kétlábúval, akik Molly-nézőbe jöttek, és egy fiatal puli fiút is magukkal hoztak. Vini nagy elánnal fogott az ismerkedésbe, amihez néhány pillanattal később Molly is kapcsolódott (mi persze erről csak később, az inas elbeszéléséből értesültünk, hiába óbégattunk hosszan, hogy engedjenek már bennünket is ki!)

Azt is csak G.-től tudjuk, hogy a két „csökött agyú” kölyök olyan jól eljátszottak, hogy a kétlábúaknak nem volt szívük megszakítani a viháncolás! Így számunkra kicsit hosszúnak tűnt az első randi. Sőt, miután a Molly-nézők elmentek Vinivel, Kata nekiállt, a kis gallérosunkból kiszedni a varratokat, ami nem volt egyszerű, Molly még pörgött, és a Dokibácsi varrata hasonlított a matyó hímzésre, ami egy óvodás pelenkaöltéses technikájával készült.

Ezután végre kiszabadultunk, üdvözölhettük Katát, és gyorsan végigszaglászhattuk, kik is törtek be a birodalmunkba az előző órában. Nem találtunk veszedelmet, így átadtuk magunkat a „Katának örülésnek”. Még Bogyó is kiballagott őt üdvözölni!

Mire véget ért a vasárnap, nem kértünk esti mesét sem!

Tegnap Ráirt az inasra Edit, az előző napi „Molly-látogatók” egyike, hogy elvinné néhány órára a kisasszonyt, kideríteni, tud-e kultúráltan viselkedni, amikor nincs lehetősége Vinivel eszetlenkedni… Tudott, mert amikor Edit visszahozta, csupa jót mesélt róla, nagy az esély, hogy Molly gazdisodik náluk, ami nem lenne baj: közel lakna, később is találkozhatnánk…

Még csak annyit a – szerencsére már elmúlt - „november” napokhoz, hpogy Mollyval egyetlen szórakozásunk akadt: Amikor az inas a szöbabiciklijére pattant, mi eléje álltunk, Molly még ugatta is, és G. hiába kajabálta, hogy vigyázzunk, elüt bennünket, meg „pálya, pálya”, mi nem mozdultunk! Beígérte, hogy csengőt szerel a szobabicajára! Persze most, a jó időben, már nem „akadályozzuk” a vén inas „haladását”! Vizslát!

 

Játszanánk Mollyval, de az a fránya gallér...

Mollyka 

Molly Luival 

Lui 

Jácccunk!  

Bogyóka a vizsla-találkozón 

Vizslakavalkád a 47. találkozón!   (K. Zsuzsi fotója)