Nagyberki Zsarolta vakkantásai

 

05. 28. vasárnap

Úgy látszik, a május az utolsó 10 napjában akarja bepótolni, amit addig elmulasztott! A piknik óta csodálatosan szép napjaink vannak, a jó idő miatt semmi panaszunk nem lehet!

Miután Kata kioperálta Mollyból a varratokat, a személyzet még estére visszatette a gallért, mert őnagysága nagyon nyalta a sebet. Másnapra már elfeledte, és boldogan játszott velem, élvezve a gallértól való szabadulást!

Szerda délután már jött a teló az inasnak, hogy Mollyt azonnal vinnék Editék magukhoz! G. még „kikönyörgött” egy napot hadd maradhasson, amiből végül kettő lett, így a játszótársam pénteken költözött az új, szuper gazdikhoz!

De ne siessünk!

Szerdán B. bejelentette, hogy másnap két barátnőjével – Berni és Orsi – egy kis sétára készülnek a Malomvölgyi

tavakhoz, és minket, mármint ENGEM, és LUIt is megsétáltatnak!

Mivel Berni eddig nagymértékben kutyafóbiás volt, nyilván csak Hercegnőségem varázsának tudható be, hogy felajánlotta nagyméretű batárját a fuvarozásunkhoz!

G. mindjárt elnevezte a tervezett kirándulást: Nagyszabású Sárkányröptetés” -nek!

Másnap már 11 óra elmúlt, mire elindultunk… Az inas nem tudta utolsó tanácsaival ellátni a társaságot, mert épp egy barátját fogadta… De gondolta, délután 2-3 óra körül megfáradva hazaérünk…

Ehhez képest, amikor vacsi időre se jelentkeztünk, már igencsak aggódni kezdett! Két opció lebegett rémálmai között: az egyik, hogy megszöktünk Luival, és a három grácia eszüket vesztve keres bennünket, a másik, hogy épp az összeszedett kullancs nyájakat szedik össze rólunk szemenként…

De fél hatra hazaértünk épségben, igaz, amikor B. azt mondta: „Körüljártuk a tavat, és kicsit pihentünk is”, G. azt felelte: „Ennyi idő alatt a Balatont is körbe lehet járni!” Ám azt a vén inasnak is el kell ismernie, hogy az ezernyi fotó tanúsága szerint jól éreztük magunkat! Bernivel már annyira jutottunk, hogy nem csak két ujjal mert megsimogatni bennünket, Orsi pedig eddig is kedvelt minket. Mi mindenesetre köszönjük a „3 gráciának”, hogy elvittek erre a sétára! Azt hiszem, Frakknak könnyebb volt Károly bácsival a rajzfilmen száguldozni, mint nekünk a kétlábúakkal, de azért „megröptettük”, őket, mi pedig kidőltünk, vacsi után gyorsan aludni mentünk Molly bánatára, aki egész délután itthon unatkozott nélkülem…

Másnap délután bizony elérkezett az idő, amikor Mollyt búcsúztattuk, előtte még rohangáltunk egy fél napot de érkezett Edit, és játszótársam végleges, szuper gazdikhoz költözött! Nem búcsúztunk el tőle végleg, hiszen nem lakik majd messze tőlünk, remélem még összejövünk néhányszor egy kis futkorászásra vele! Így az inas is könnyebben tette túl magát az elváláson, mostanában egyre nehezebben viseli az ideiglenesek „kirepülését”… Azt mondja „örexik”, szerencsére még az eszét nem vesztette el teljesen, és nem csinál „eb-lerakatot” a Rezidenciából!

Viszont most én unatkozom! G.-t megbíztam, hogy sürgősen kerítsen nekem egy új, szolid játszópajtást!

Kiválogattam néhány fotót, ne kelljen végigküzdenetek az összes képen magatokat, de nem ígérem, hogy később nem csemegézhettek még belőlük! Vizslát!

 

A kalória nagyon fontos minden túrázás előtt!  

Indulááás! 

Szabadon... 

Ebbe aztán bele nem megyünk! 

Inkább lökjük bele B.-t! 

Fárasztó sportág a sárkányröptetés! 

Molly és B. jól megértették egymást... 

Mollyka 

Egyelőre búcsúzunk...  

 

                   Molly az új családjánál Vinivel...  Aki nem látja őket, az nagyon lassú! 

                                                   Molly és Vini is el tud fáradni...