Nagyberki Zsarolta vakkantásai

07. 16. vasárnap

Csütörtökön a személyzet be akarta menteni Drazsét az estére jelzett viharok elől… Hát, nem sikerült…

Aztán megjött a vihar első hulláma, de csak zápor esett, jégkockákat nem dobáltak az égből. B. okostelója azt jelezte, hogy a következő csak este 10 felé érkezik, és abból már nem is várható jég, ő elment vendégségbe.

Mi már lefeküdtünk, amikor Luira rájött a kimehetnék… Valami baja lehetett a gyomrának, mert kint sűrűn dörgött, és ilyenkor Lui erősen kerüli a kinti világot. Persze én is kimentem, de már esni is kezdett! És a nyitott ajtóban ott topogott Drazsé, mint aki szintén utálja ilyenkor a remeteséget! Csak az a fránya küszöb! Azon nem mert átlépni még abban a ricsajban sem… Megsimogatni viszont hagyta magát G.-nek, az inas pedig megragadta a grabancát, és berántotta a folyosóra! Drazsé annyira megijedt, hogy az azonnali visszamenekülés helyett lekuporodott. G.-nek sikerült gyorsan becsukni az ajtót, ám mi kint ragadtunk. G. ezt is megoldotta, újra megragadta a remete grabancát, és a konyhába lódította! Drazsé ekkor már erősen morgott, de nem kapott oda, cserébe két kis gombócot pottyantott el ijedtében… Miután G. rácsukta az ajtót, végre mi is be tudtunk jönni!

Mikor az inas újra a konyhába ment, addigra Drazsé egy méretes kábelt már lefektetett! Még tartott az első ijedtsége, mert az inasnak sikerült egy nyakörvet rátenni, ám túl lazának tartotta, leszedte, beállította, aztán újra próbálkozott… Na, ez már nem sikerült!

Drazsé begyalogolt a szobába, és hamarosan mindannyian elcsitultunk, még Drazsé is! A két fotelunk közti szőnyeget választotta… Az éjszaka folyamán az inas többször próbálkozott a nyakörvvel, de a kis remete egyre csak menekült. Reggel, amikor B. lejött, együttes erővel sikerült Drazsét megnyakörvezni, sajnos csak a hurkos póráz segítségével, amit ő igencsak zokon vett… De ennek az árán újra szabad lett! Persze reggelizni nem jött, sőt, a vacsi idején se jelent meg! Ám este 7-kor, nyuszifülezés idején felbukkant, és befalta a vacsiját is! G. reméli, hogy nem okoz hosszabb távon rossz emléket neki az a „retriever felvezető póráz”…

Mindenesetre hagyja,. hogy az inas továbbra is megsimizze, bár amikor a nyakörvét megfogják, egyáltalán nem tetszik neki, de G. szerint ez az idegenkedést csak az új érzés csalja elő, hiszen még nem ismeri a nyakörvet és a pórázt…

B. péntek este meglátogatta Mollyt, aki megismerte, nagyon örült neki, nekem pedig szívélyes puszit küldött, amit azonnal le is csekkoltunk, amint B. hazaért!

Ma vizsla-találkozó van! ... És mi nem vagyunk ott! A csoportunk a 49.-et tartja, és mi 48-on ott voltunk! Először hiányzom! De az inas azt mondta, ilyen kutya melegben nem megyünk, és mi, mármint Bogyó és én, nem szeretünk strandolni sem… Igaz, ami igaz, a vizet csak belülről használjuk nedvesítésre, a külső nedves kezeléstől mindketten utálkozunk…

Az is igaz, hogy délután nem sokat futkároztam volna a strandon a többiek után, Bogyó sem az a kocogós fajta, neki már álldogálva is földig lóg a nyelve ilyen időben… Hát most a benti hűvös 27 fokban heverészünk… Vizslát!

 

Drazsé bent! 

Azért még nem állt helyre a bizalom...

A nyuszifül általában ellenállhatatlan! 

Mollyka! 

Mélázgatok...  

Lui!  

Bizony, melegünk van! 

Bogyó sem fázik...