09. 30 szombat

A múlt hét elején B. ismét a vén inas gondjaira bízott bennünket, és elutazott 3 napra! Nem szeretjük az ilyen eltűnéseit, jobb nekünk, ha ő is körülöttünk sertepertél…

De másnap benézett Zsanett, aki Drazsét látogatta meg, és mellesleg hozott egy csomó konzervet is! Ezeket nyilván kis védencének szánta, de az inas megígérte, hogy egy kicsit mi is fogunk kapni belőle!

Zsanettet mi is üdvözölhettük, ám utána G. beparancsolt bennünket, csak Drazsé és Bodza maradtak kint, Bodza csak azért, mert ő ilyenkor „nagyot hall”.

Zsanett fotózott is, és meg volt elégedve Drazsé eddigi szocializálódásával, amit az inas folyamatosan kevesell…

(A pórázzal például még mindig nem sikerült megismertetni a kis remeténket… G. reméli, hogy a zordabb idő beköszöntével ez az idő is eljön, amikor a csukott ajtó miatt Drazsé nem tud majd egyszerűen ellógni. Mostanában nagyon megkedvelte a kanapét, még szép időben sem kívánkozik ki a szabadba, a végén igazi „szobakutya” lesz a kis bokorlakóból! :))

Az idő nyárias volt, B. is megjött, jól éreztük magunkat egészen hétvégéig…

Akkor azonban bepofátlankodott az ősz, annak is a csatakos novemberi borzadálya…

Hajnalban egy kis viharral kopogtatott, emiatt az inas éjszakája megrövidült, Bogyó mellé kellett telepednie, aztán ment Bodza és Lui, Drazsé pedig az ágy mellé telepedett, mert már nem fért melléjük. Én csak néztem őket a fotelomból, aztán tovább aludtam. Szerencsére a dörgés hamarosan abbamaradt, de 2 napos szüntelen eső, csöpögés következett! Ki se lehetett menni! Az inasnak úgy kellett kizavarnia bennünket, hogy ne bent menjünk ki!

Szerencsére visszajött a szép idő, G. reméli, hogy ennyi volt a tél…

Itt volt M.néni is, rágcsát osztott szét közöttünk, aztán csodálkozott, hogy „kicsit” fel voltunk dobódva a következő adag reményében!

Most is kint napozunk, így búcsúztatjuk a szeptembert! Vizslát!

 

Bodza  (Zsanett fotója)

Drazsé  (Zsanett fotója)

 

Bodza és Drazsé   (Zsanett fotója)

Hajnali viharban, négyen 1ágyon, ilyen se volt még!  (Balra Lui,.. hátul Bogyó, jobbról Bodza, elöl Drazsé  )

Falatozgatunk M.nénivel 

Bogyóka 

Lui még épp elfér !  

Drazsé 

09. 17. vasárnap 

 

Még mindig nyár van! Hiába mondják a kétlábúak, hogy itt az ősz, a személyzet már leszedte a napvitorlát is, és elcsomagolta a napernyővel együtt, mára már ők is rájöttek, hogy kicsit elsiették! Az inas azt mondogatja, hogy ez már az én nyaram, nem értem, nem vagyok én indián… Főleg nem értem, amikor valami „vénasszonyt”’ emleget! Hogy jön ez ide? ÉN bölcs, kilenc és fél éves Hercegnő vagyok, mi közöm a „vénasszonyhoz”???

A múlt vasárnap a szeptemberi vizslatalálkozón voltunk, amolyan „strandzáró pikniken”.

Szokás szerint Bogyót, meg a személyzetet vittem magammal, az itthon maradókat G. nem akarta becsukni, nyitva hagyta az udvari kijárást. Már a hercegnői batárban ültünk, mikor Drazsé még mindig kint ugatott. B. visszament, hogy mégis inkább rájuk csukja az ajtót, ám az inasnak kellett végül visszamennie, hogy becsalogassa a folyamatosan reklamáló „remetét”. Végre elindultunk!

A strandon aztán rengeteg magam által kijelölt feladat adódott! Először is, meg kellett védenem a vén inast a többi négylábú zaklatásától! Ez meglehetősen nehéz feladat volt, mert amíg az egyik oldalon felügyeltem, a területünkre behatolni akaró népséget, addig a másik oldalon csak-csak beszivárgott néhány - épp az inas simogatására - vágyó egyed! Állandó mozgásban kellett lennem, közben pedig a zacskózörgésekre is figyelnem kellett, nehogy lemaradjak valahol a nasiosztásról! Alaposan elfáradtam, és még a nekem járó simogatásokat is be kellett gyűjtenem! Szerintem nekem volt a legösszetettebb, legnehezebb feladatom, és nem akarok dicsekedni azok kiváló végrehajtásával, de…

Strandolni, megtanulni úszni, persze megint nem volt időm, így jár egy elkötelezett Hercegnő…

Itthon Drazsé megszelídítése elég lassan megy a személyzetnek… B. még mindig nem tudja normálisan megsimizni, bár G.-nek engedi evés közben is a simogatást, sőt, esténként felugrik a kanapéra az inas mellé, és a hasát is felkínálja egy kis vakargatásra, de azért a nyakörve erősebb megfogását még mindig visítással fogadja…

Bogyó állítólagos kérőiről azóta sincs újabb hír, ami őt láthatóan egyáltalán nem izgatja… Vizslát!

 

 Rettentően sok volt a dolgom! Bár lehet, hogy Vitéz játszani akart, de nem hagyhattam ott a munkámat! 

Bogyóka az inas védelmében... 

Na, merre is zörög az a zacskó??? 

Lui trónol!  

Bodzával ... Őrzöm az almámat! 

Bodza 

Drazsé (Kisdömper) is les...  

 

 

09. 03. vasárnap

 

Na, most, hogy talán véget ért az idei nyár, már egészen kellemes idők járnak errefelé!

Nem mintha panaszkodni akarnék, de az augusztus végi hőség azért próbára tette a Rezidenciát…

Nem tudtam kinek diktálni több mint egy hétig, mert az inas agyi működése csak a létfenntartásra szorítkozott! A rádióban azt mondták, hogy a lélegzéshez 10 IQ, a pislogáshoz 4 IQ szükséges… nos, az inasnak valamivel több volt a kapacitása, mert néha evett és ivott is…

20-án vasárnap, az ebéd utáni sziesztánkban, ebben az állapotban riasztotta a telefoncsörgés, amikor megkérdezték, hogy keressenek-e még Bogyónak gazdit, vagy örökbe fogadjuk, mert egy „német család érdeklődik iránta”… G. Köpni, nyelni nem tudott, de mondta, hogy csak keressenek, Bogyónak jobb, nyugisabb lenne egy saját család, mert mi ugyan szeretjük, de itt túl nagy a zsongás… Aztán G. megjegyezte, hogy szívesen leírja, és elküldi azt, amit szerintünk csak mi tudunk Bogyóról, az igényeiről, mert azt csak mi tudjuk, mivel mióta ide került több, mint másfél éve, a Bogyó hogyléte utáni érdeklődés vetekedett az éti csigák relativitáselmélet iránti kíváncsiságával…

Mindenesetre az inas másnap megírta és elküldte a használati utasítást, lehet, hogy nem sikerült olyan rózsaszínűre, de azért várjuk a Bogyóért ácsingózókat…

Még a forró napok egyik reggelén lemaradtunk egy öngyilkosjelölt kis siklóról, aki épp a teraszunkon keresett megoldást a hőségre! Hát, mi megoldottuk volna… Éppígy lemaradtunk a tíz-egynéhány éve ültetett indián- banán fa első érett gyümölcséről, mert azt is B. találta meg, ahogy a siklót! Nekünk csak az almafák alatti hullott gyümölcs marad, bár azok között is akadnak szép példányok, de azokba gyorsan bele kell harapni, különben a személyzet elveszi tőlem! Igen, TŐLEM, mert az ilyesmi csak engem érdekel, bár az utóbbi időben Bodza kíváncsiskodik, mi is az az izé, amit olyan jóízűen ropogtatok…

G.-nek volt még augusztus végén is pár nehéz estéje, amikor megdörrent az ég néhányszor… A védenceink rutinszerűen alig várták, hogy szorosan köréje fekve várhassák meg az égzengések elmúltát, sőt, még Lui is odapofátlankodott, de így volt akkor is, amikor a közelben tűzijátékoztak! Talán ezeknek is vége erre az évre…

Hát, kábé ennyi volt a történés a legutóbbi diktálásom óta… Vizslát!

Bogyóka  A legkényelmesebb (és a legnyugisabb) helyén!  

Drazsé kanapézik!   (B. meg viszi ki naponta a lapátnyi szőrt... De Drazsét egyelőre csak finoman simogatni lehet, megfogni se engedi magát, nemhogy kikeféli...)

Drazsé végzett a reggelivel 

ui  (és ÉN!  )

Látszik, hogy Bodza nem vizsla!   Nem kell neki szivacs... 

Az ÉN almám, ÉN szereztem!!!