Nagyberki Zsarolta vakkantásai

09. 03. vasárnap

 

Na, most, hogy talán véget ért az idei nyár, már egészen kellemes idők járnak errefelé!

Nem mintha panaszkodni akarnék, de az augusztus végi hőség azért próbára tette a Rezidenciát…

Nem tudtam kinek diktálni több mint egy hétig, mert az inas agyi működése csak a létfenntartásra szorítkozott! A rádióban azt mondták, hogy a lélegzéshez 10 IQ, a pislogáshoz 4 IQ szükséges… nos, az inasnak valamivel több volt a kapacitása, mert néha evett és ivott is…

20-án vasárnap, az ebéd utáni sziesztánkban, ebben az állapotban riasztotta a telefoncsörgés, amikor megkérdezték, hogy keressenek-e még Bogyónak gazdit, vagy örökbe fogadjuk, mert egy „német család érdeklődik iránta”… G. Köpni, nyelni nem tudott, de mondta, hogy csak keressenek, Bogyónak jobb, nyugisabb lenne egy saját család, mert mi ugyan szeretjük, de itt túl nagy a zsongás… Aztán G. megjegyezte, hogy szívesen leírja, és elküldi azt, amit szerintünk csak mi tudunk Bogyóról, az igényeiről, mert azt csak mi tudjuk, mivel mióta ide került több, mint másfél éve, a Bogyó hogyléte utáni érdeklődés vetekedett az éti csigák relativitáselmélet iránti kíváncsiságával…

Mindenesetre az inas másnap megírta és elküldte a használati utasítást, lehet, hogy nem sikerült olyan rózsaszínűre, de azért várjuk a Bogyóért ácsingózókat…

Még a forró napok egyik reggelén lemaradtunk egy öngyilkosjelölt kis siklóról, aki épp a teraszunkon keresett megoldást a hőségre! Hát, mi megoldottuk volna… Éppígy lemaradtunk a tíz-egynéhány éve ültetett indián- banán fa első érett gyümölcséről, mert azt is B. találta meg, ahogy a siklót! Nekünk csak az almafák alatti hullott gyümölcs marad, bár azok között is akadnak szép példányok, de azokba gyorsan bele kell harapni, különben a személyzet elveszi tőlem! Igen, TŐLEM, mert az ilyesmi csak engem érdekel, bár az utóbbi időben Bodza kíváncsiskodik, mi is az az izé, amit olyan jóízűen ropogtatok…

G.-nek volt még augusztus végén is pár nehéz estéje, amikor megdörrent az ég néhányszor… A védenceink rutinszerűen alig várták, hogy szorosan köréje fekve várhassák meg az égzengések elmúltát, sőt, még Lui is odapofátlankodott, de így volt akkor is, amikor a közelben tűzijátékoztak! Talán ezeknek is vége erre az évre…

Hát, kábé ennyi volt a történés a legutóbbi diktálásom óta… Vizslát!

Bogyóka  A legkényelmesebb (és a legnyugisabb) helyén!  

Drazsé kanapézik!   (B. meg viszi ki naponta a lapátnyi szőrt... De Drazsét egyelőre csak finoman simogatni lehet, megfogni se engedi magát, nemhogy kikeféli...)

Drazsé végzett a reggelivel 

ui  (és ÉN!  )

Látszik, hogy Bodza nem vizsla!   Nem kell neki szivacs... 

Az ÉN almám, ÉN szereztem!!!