Nagyberki Zsarolta vakkantásai

05. 09.

Pénteken szinte ki se dugtuk az orrunkat… egész nap esett, Perec se jött, csak Dominak örülhettünk…
Másnap délelőtt már látszott a javulás, nekiálltunk a lassan száradó udvaron a dorbézolásnak, és közben fél szemmel lestük az inas szokatlan ténykedését… Letörölgette a székeket, párnákat hordott ki, és folyamatosan magyarázta, hogy aznap rendesen kell viselkedni! Nem tudtuk mi ütött belé, előző nap villámcsapás nem érte, reggel a gyógyszereit is bevette, tehát csak a készülődő meglepetés zavarhatta össze annyira, hogy alapvető jólneveltségünkben kételkedjen… A meglepetés pedig tagadhatatlanul készülődött, mert most nem a gépnél kucorgott, hanem azt kikapcsolva szinte az egész délelőttöt velünk töltötte! Kezdtünk mi is izgulni, a harangszó után nem csendespihiztünk, majd megszólalt a csengő, és elkezdődött a félórás extázisunk! Maya jött, ritka vendég, pár perc alatt lesegítettük épségben a lépcsőn, éppen elkezdtük volna komolyabban üdvözölni, amikor újra csengettek, hallottuk, hogy többen is érkeztek, - már nem volt nyitott a folyosó, így előbb Nojcsit próbáltuk átcibálni az üvegen keresztül a teraszra, majd a kilépő Erikát és Zsuzsát tomboltuk körül! Bevallom, nem tudtuk kihez kapjunk először, egyszerre ennyi hódolóhoz még én se vagyok hozzászokva! Lui igyekezett mindegyik kétlábúnak az első nyelvespusziját átnyújtani, nem emlékszem, talán én is félretettem kissé közmondásos tartózkodásomat, lehetetlen lett volna higgadtan örömködni ennyi kedves vizslaimádó érkezésének! Még csak az elején tartottunk a csókolózásnak, nyakbaugrálásnak, véletlen orrbaverésnek, üdvözlő szertartásunk minden velejárójának, amikor egyszercsak… ÁRULÁS, felháborító SKANDALLUM történt!!! Felkerekedtek, és itt hagytak bennünket, itt hagyták a rezidenciát!!! És még az inas is velük ment! Hiába üvöltöttünk utánuk, egyedül maradtunk, bambán néztünk egymásra Luival. Még az ilyenkor szokásos búcsúcsontot is figyelmen kívül hagytuk! Ez felségsértés, ennél kisebb dolgokért is nyakaztak már le kétlábút, gondolkodni kezdtem a méltó büntetésen… Aztán megjött B., vacsit adott, kicsit vigasztalódtunk, és nemsokára előkerült a hűtlen, távollétében felkoncolásra ítélt inas is! És örültünk neki… Neki kicsit, de a vele érkező Zsuzsának és Erikának annál jobban… Nem tehetünk róla, nem tudunk kibújni a vizslaságunkból, félretettük a sértődöttséget, és elkezdődött az igazi hepening! (Tudom, hogy kellene hivatalosan diktálni ezt a szót, de magyar vizsla lévén, ahogy vakkantom, úgy diktálom, és punktum!)
Most már végre nyugodtan, szisztematikusan beoszthattuk az örömködést! Igaz, hogy B. elment, de a vendégekkel G. kint ücsörgött, és mi megoszthattuk velük a belőlünk áradó szeretetet. Most igazán „interaktív” volt mindenki, világháló sem kellett hozzá! Lui közben kipécézte Zsuzsa székét, és ahogy esténként engem szokott elküldeni a helyemről, tőle is „elkönyörögte”, majd büszkén odatelepedett, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a kerti szék párnáján ücsörögjön vendégeink között! Ez Lui…. B. szerint pofátlan, G. szerint „csak” élelmes…. Nekem ilyen sose jutna eszembe, én mindig figyelmes, udvarias vagyok, társamat kölyökkorában bizonyára az asztal körül kergették, ha nem volt elég pofátlan… Közben megtudtuk, hogy a kétlábúak a délutánt a bakonyai falka körében töltötték, elmondásukból és a fotókból ítélve meglehetősen vidáman. Ott főleg Lüszi produkálta magát, látszik, a svábcsokik mindenhol egyformák… Igyekeztünk mi is felvenni a versenyt az ottani hárommal, „ólinkluzív –fulexkluzív” kiszolgálásban részesítettük a hölgyeket, masszíroztunk, sminkeltünk, és közben hidratáltunk, a legnemesebb bőrradírral – saját becses nyelvünkkel - kedveskedtünk, (persze ügyeltünk a higiéniára is: emlékezetem szerint előtte sem sz@rt, se egymás hátsóját nem nyaltuk a „radírral”). Remélem meg voltak elégedve a hosszúra nyúlt kényeztetéssel! Mert bizony hosszabb időt vett igénybe a VIP szolgáltatás, néha elvonultunk pihenni, majd besötétedés után budoáromban folytattuk, B. is megérkezett a színházból, - a második felét látta is az előadásnak… (így jár aki elkésik). Fél éjfélig tartott a traccsparti, Akkor még kimentünk megnézni, vendégeink hogyan füstölik el az aznapi utolsót, majd álomba zuhantunk. Reggel az aggódó inas korán felvert bennünket, ám mire a lányokkal találkoztunk, mi már túl voltunk napi első étkezésünkön. Nyugodtan koncentrálhattunk a kétlábúak reggelijére! Az inasnak kezdett pörkölődni a szőre, (ezt szakállnak hívja), aztán alatta a bőre is, állítólag a mi viselkedésünk miatt… Szó, mi szó, amikor csak a személyzet eszik, mi csak ücsörgünk körülöttük az utolsó falatra várva, legfeljebb némi cipőfűző eregetéssel elűzve a várakozás perceit, de most, amikor négy helyről is vártuk a leeső falatzuhatagot, kicsit megkergültünk. Aztán testületileg kivonultunk a még csöpögő külső világba, de ha a kétlábúakat nem zavarta a verőfény hiánya, hát minket se! Szerettük volna ott kezdeni, ahol tegnap befejeztük, ám a kissé vizes praclijaink kapaszkodása nem váltott ki osztatlan sikert. Luit se engedték fel a párnára, a puszta műanyag már nem felelt meg neki… „Sic transit gloria mundi”… (Igy múlik el a világ dicsősége…)
Ennek ellenére sem sértődött meg, és délig együtt hallgattuk a kétlábúakat, amikor is G. „Lesül a bőr a képemről” körítésével végigasszisztáltuk az ebédet is. Nem győztünk betelni a vendégeinkkel! Lankadatlanul kaptuk az igényelt simiket, a szeretetet, töpi is került még, (Az irigy inas azóta azt vacsorál, pedig a személyzet is kapott ajándékokat, G. mégis MINDIG rájár a mienkre!) Aztán sajnos eltelt az idő, előbb Erika búcsúzott, nemsokára Zsuzsa is elment…. Nagyon boldog hétvégét töltöttünk együtt a vendégeinkkel, elhalmoztak bennünket a szeretetükkel, és mi is igyekeztünk nem adósok maradni.
Alighogy kiürült a ház, az inas bosszantására kisütött a nap. Tényleg kár, hogy elkésett a verőfény, mindannyian jobban élveztük volna a felhőtlenséget, de mi így is boldogok voltunk! Felhőtlenül!
Megkaptuk a vacsinkat, és összekucorodva álmodhattunk az elmúlt hétvégéről… De jó is lenne minden hónapban… egyik hétvégén Vizsla-Piknik, másikon vendégjárás! A vén inas is megfiatalodott! Legalább egy hetet! Most - kedd este is - vidáman kuncog… s közben zabálja a Mi töpink utolsó morzsáit! Vizslát!