Nagyberki Zsarolta vakkantásai

05. 28.

Na, eddig tartott, amíg az inasnak szabadságot adtam, nem kényszerítettem a semmiből habot verni. De most már eltelt egy hét a múlt szombati piknik óta, és hiába keres kifogásokat, a Diktálmányommal is foglalkoznia kell, mielőtt mindent elfelejtek…
Mivel a vizsla-találkozónk előtt tényleg semmi említésre méltó nem történt, - és ha igen, akkor kiment a buksimból, - a múlt szombattól kezdem…
A vén inas persze ismét túlaggódta magát az időjárás miatt, igaz, hogy a kétlábú időjósok sem voltak a helyzet magaslatán, mert szinte óráról órára változtatták a jövendölést: hol napsütést, hol felhőszakadást vizionáltak, végre rájöhetnének, ha az Égiek akarnák, hamar kitelne a becsületük.
„Persze” engem nem kérdeztek, én pontos és részletes előrejelzést vakkantok, ha kíváncsiak a valóra… ám nem „Isten fizess”-re, hanem egy kis töpiért cserében!
Mindenesetre, amíg el nem indultunk, meleg volt, napsütés… az inas is lengére vette a figurát, évtizedes rövidgatyókájában mászott be a hercegnői batárba, szerinte mi, arisztokraták is hónapról-hónapra kevesebb veszekedés árán huppanunk a hátsó ülésre, noha ezt a sofőr erősen cáfolja…
Nem mondom, a hámok felrakásától kialakult bennünk némi kis utazási láz, ezt értik félre „egyes” alkalmazottak, ám alapjában véve kulturáltan sikerült elindulnunk, és útközben is csak félig fojtottuk meg B.-t a torkára szorított biztonsági övvel. 
Végre odaértünk, mire a vén inas „télvégi” színű virgácsait villogtatva utánunk cammogott, mi már túl voltunk Katicáék köszöntésén, amit persze nálunk nem lehet megúszni igazi „nyakába-borulás” nélkül. B. elment Brunoékért, mi pedig Bolygóval lestük a bejáratot a többiekre várva. Hamarosan jött a „Bakonyai Trojka”, már messziről hallottuk a törpéjük Lüszi utáni sivítását!  Tehát Lüszi, Lea és Lex is megérkeztek, Mayával és a két apróddal együtt! Aztán sorban jöttek a többiek: Csenge, a maga 12 évével, jókedvével és nagy masnijával (Igazán csinos volt). Bruno is befutott, aki először vett részt a pikniken, és minden előző híresztelés ellenére nagyon is érdeklődő volt a csapatunk iránt. Töpisnénink is megérkezett, biztosak lehettünk benne, már nem fogunk éhen halni, annál is inkább, mert Csengéék is készültek némi virsli-adománnyal. A kétlábúaknak Bruno Zitája hozott pogácsát, amiből sajnos csak pár falatot sikerült megszereznünk. 
Mivel az idő nem melegedett tovább, nem kellett tunyán a személyzet mellett hervadoznunk, ismerkedhettünk, bandázhattunk kedvünkre. Eper, a már múltkor megismert, és G. által yorkinak vélt apróság is megjelent, rutinosan mozgott közöttünk, némileg csodálkoztam is, milyen bátram sertepertél, mert a yorkik és gazdáik általában nem várják meg, amíg körbeismerkedjük őket. (De Eperke, és a kétlábúja nem visítozott, hanem természetesen viselkedett… Estére, - amikor hivatalosan is felvettem a vizslás csoportunkba, - ki is derült az ok - Eperke nem yorki, hanem szálkásszőrű nyulász tacskó, tehát valódi vadászeb, mint mi! Ezúton is elnézést kérek tőle vaksi inasom nevében.) 
Sajnos a Trojka és kétlábújaik idő előtt hazamentek, mert Lex nyűgös volt a fájós foga miatt, pedig Lüszi most is – már másodszor – kifogástalanul viselkedett, Leát pedig Bruno vette pártfogásába, igaz, ha ezt Lex észreveszi, kitör belőle a háremőr. Bruno kicsit később így is pórul járt, Lui egy hirtelen jött féltékenységi rohamában kicsipkézte a fülét, szerencsére nem történt nagyobb baj, de elég bunkó módon viselkedett, mintha nem is arisztokrata környezetben élt volna eddig. Később megérkezett Csoki, Lui tesója is, futkorásztunk, labdáztunk, (még én is!), a svábtesó meg lerázva magáról a szidást, elment idegen csajokat hajkurászni…
Aztán lassan eljött a záróra, hazafuvaroztattattuk magunkat, vacsiztunk… és többre már nem emlékszem…
Az elmúlt hét is nagyon „unalmasan” telt, sokat viháncoltunk kint, Lui a gyíkaszatban egyre ügyesebb, én pedig rákaptam a labdázásra! Már nem csak meghámozom a teniszlabdát, de utána is szaladok, sőt, még vissza is hozom párszor - jó egy kis örömöt szerezni az inasnak.
Pénteken jött Éva, aki a pikniken reklamálta, hogy nem fogadtuk akkora ovációval, mint szoktuk… Persze, hogy nem, hiszen ott volt Csoki, nem akartuk féltékennyé tenni… most azonban bepótoltuk az elmulasztottakat. Mivel közben megérkezett Perec is Domival, Évát aránylag simán elengedtük, ám előtte megígértettük vele, hogy a közelgő költözés idejére Csoki idejöhet egy kicsit bandázni! Ezután Pereccel játszottunk, csatakos nyakkal távozott később…
Itt be is rekesztettem volna a Diktálmányt, ha nem lett volna a szombat este…
De volt…
Már este 8 óra múlott, készültünk szenderülni, amikor egyszercsak Lui felpattant, és vitustáncba kezdett a parkettán… olyan vicces volt… Az inas pár pillanat múlva furcsállni kezdte, mert igaz ugyan, hogy a csokihavernek már akadt gondja a parkettel, - ezért is van egy darab szőnyeg leterítve, - de ilyent még sose csinált. Amikor G. felsegítette az ágyra, Lui mintha csuklott volna, olyan hirtelen izomrángások futottak rajta keresztül, aztán szaladni akart, de teljesen szétesett a mozgása, erősen zihált, nyálzott, közben én az ágyra parancsolódtam, a kétlábúak pedig – közben B. is leérkezett, - megpróbálták Luit megnyugtatni. G. az ügyeletet hívta, ők éppen műtétre készültek, mondták Szekszárdon, vagy Dunaföldváron is van ügyelet… G. hívta a kijáró ügyeletet, szerencsére a doki felvette, mondta, ezért nem kell kijönnie, egy óra múlva valaki menjen receptért, addigra visszaér vidékről, biztos epilepszia…
Közben G. írt a kedves - Fészen ismerős - dokinak, M.-nek, aki szerencsére észrevette az üzenetet, és megnyugtatta, tanácsokkal látta el a szétesőfélben levő inast. Eltelt tíz perc - negyed óra, Lui lassan kezdett megnyugodni, a rángások abbamaradtak, a lélegzése is normalizálódott, és mire B. visszatért a kiváltott gyógyszerrel, már ismét olyan volt, mint régen. Gyógyszert ezért nem kapott, éjjel már semmi baj nem jött vissza, és szerencsére azóta is éppoly töketlenül rohangászik – a szó valós és átvitt értelmében egyaránt, - mint tegnap estig… Jövő héten irány a doki….
Vizslát!

Lüszivel

Lui

Csenge

Lea

Eperke

Bruno és a Kisgazdi

Virsliosztás van! 

Töpisnénimmel...

Bolygó

Csoki és Lui, a két tesó...

Mindenkit lecsekkolunk!!! :-)