2017. május 3., szerda

05. 03.

Pénteken ismét Perec és Domi jött, még kellemes időben futkorászhattunk kint, kisbarátném már teljesen elfogadta Luit, megszokta, hogy állandóan beszél, ha izgatott, legfeljebb rászól, hogy fogja már be a töpilesőjét, ha nagy a ricsaj.
Szombaton lett volna a piknikünk, de az inas elhalasztotta, mert az időjósok nagyon hűvöset ígértek…. hát, tényleg nem volt meleg, még a napsütésben sem… Bolygó nem figyelte a kiírást, és odaautózott, de „persze” egyik csoporttaggal sem találkozott… Új haverokkal vigasztalódott, megosztozott velük a töpin is, na, amikor ezt megtudtam, kicsit eléheztem magam… =D
Vasárnap délben jött Reni, - Udvari Nyakékkészítőm, - és elhozta az ünneplős nyakörveket, ezúton is hercegnői hálám a sok melóért, kedvességért!
Az inasok szerint jól áll, és másnap ki is próbálhattam, mert végre eljött a vizsla-piknik ideje! Délelőtt még B. betelepítette a tavacskába az aranyhalaimat. Előtte szerette volna megmérni a víz hőmérsékletét, nehogy a majdani tólakók sokkot kapjanak, de ez nem sikerült… Lui abbahagyta a gyíkvadászatot, és a vödör fölött koncentrálva többször is végigszámolta mind a nyolc halacskát, közben azon gondolkodott, melyiket pecázza ki egy átváltoztató cuppantásra… G. azonban erősen őrizte a tartót, ezért a csokitesó felhagyott kreatív halászati próbálkozásaival, és inkább a tartály mellé telepedett…. Ám arra volt ideje, hogy B.-t megelőzve ellenőrizze, mit is mutat a hőmérő…. senki más már nem tudta meg, mert a fogaival számolta össze a Celsiusokat… Jól le lett szidva, de rutinosan beszaladt az ajtóig, onnan leste, mikor csillapodik a személyzet vihara. A műszernek annyi, ám neki szokás szerint kutya baja nem történt!
B. közben megsétáltatta a villanybirkát, mert nagyon nő a fű, és mi ellenőriztük, hogy hagy e néhány falat orvosságot.
Kora délután aztán előkerültek a „piknikes-hámok”, és elkapott az utazási láz! Begyűrődtünk a lassan nagykorú járgányba, és indulás! Bolygóék már vártak ránk, örültünk, hogy ismét el tudtak jönni! Amíg mindhárman egyre csak a bejárat felé tekintgettünk, egyszercsak valahonnan a fű alól előkerült Bolygó szombati pajtása Eper, aki yorki létére nem zavartatta magát közöttünk, - igaz, a gazdija sem kapdosta ölbe a „vérvizslák” láttán – és nagy örömmel szippantotta be a közben előkerülő töpit és pattogatott-kukoricát. Aztán tényleg sorban jöttek a többiek, Lea, Lüszi és Lex, Majd Csibész is megérkezett, akivel már régen találkoztunk. A fiúk kicsit morgolódtak, de hamarosan abbahagyták, amikor észrevették az új bandatag – Lisa – érkezését, aki majdnem olyan szép, mint én! Szerencsére ő német vizsi, tehát nem zavart, hogy az inasom is megcsodálta. Lexnek is leesett tőle az álla, mert a labdavisszahozatalnál eszébe se jutott beelőzni, holott előtte ő volt a falkánkban a „jani”! Mindenki Lüszi megváltozott viselkedésén csodálkozott, a hárpiasága odamaradt valahol, nem akart senki idegent megrendszabályozni, nagy nyugalom volt a réten! Rohangászgattunk, szimatoltunk, ismerkedtünk, begyűjtöttük a hódolók simogatásait, majd mikor kezdtünk elpilledni, lassan mindenki elindult hazafelé… Mi maradtunk a végére, még szerencse, mert utolsó pillanatban futott be Hailey és Sonic, velük a futin csak az első piknikek valamelyikén találkoztunk, bár Sonic kölyökkorában a rezidencián is megfordult.
Hazaérve, a vacsi kivégzése után pihenni dőltünk, és még a Töpisnéni bejelentkezésekor se üvöltöttük szét az inassal való beszélgetésüket… pedig ezt – ha elég éberek vagyunk, szokás szerint minden bizonnyal megtesszük!.
Tegnap és ma már csak a megszokott órarendet követjük: sűrűn ellenőrizzük a kertet, Lui számolja a gyíkokat, lesi a halakat, én pedig a nyakát ráncigálva csábítom egy kis böllenkedésre, ha elunom a simibegyűjtést, és a kötélrángatást. Hétvégén valami meglepetés készül, az inasból öröm sugárzik. Majd meglátjuk, addig is Vizslát!

Ünneplős nyakékben...

Köszönjük Reninek, az Udvari Nyakék-készítőnek!

Bolygóval...

Bolygóval lessük a bejáratot...

Jön a tööööpiiiiii!

A strucchúsos nasi sem megvetendő!

Jövünk, megyünk... :-)

Lui, Lisa és Csibész


Lisával

Labdavadászat

ÉN!

Előtérben a "Bakonyai Falka"! 

2 megjegyzés:

  1. Látom, rendesen összegyűlt a csapat - és barátságosak, meg jókedvűek is voltatok, ahogy olvasom. De ilyen hódolói tábor mellett és a mindenféle jutifalatok özönében illik is rendesen viselkedni.
    Nálam természetesen az utolsó előtti kép a nyerő :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tuudom, hogy Neked csak én vagyok, de amint látod, vannak más csodás vizsik is, egyszer megvizslathatnád őket is! :-)

      Törlés