08. 14. hétfő
Na, akkor szombattól a folytatás…
Lia megint korán ébresztette a rezidenciát, szerencsére már nem volt hőség, rögtön kinti játékkal kezdtünk, amibe igyekezett bekapcsolódni. Közben az inas az időjósokat faggatta a gépen, mára terveztem a Pikniket, és szerencsére nem volt ellenvetése. Az elején még arra gondoltam, hogy strandolni hívom a csoportot, de drágállottam a belépőmet, és azzal se biztattak, hogy elég hely lesz az előkelő társaságunknak, így maradt a jól bevált futi.
Kezdett erősen melegedni, a hőmérő nem a beígért 24-et mutatta már, de bizakodva intettem nyugira a mindig aggodalmaskodó öreg inasomat.
A délelőtt hamar eltelt, nemsokára készülődtünk. Előkerültek a „bűvös” hámok, bennem is tudatosult végre, hogy IGAZÁN MEGYÜNK!!!
Hozzánk képest flegma nyugalommal készülődtünk, csak Lia nem tudta mi ez a „fojtott” izgalom. Ő nem jöhetett velünk, sőt. az udvarra is ki lett csukva, nehogy bánatában hisztizni kezdjen, és szétcincálja az ágyunkat. Elváláskor kapott egy műcsontot, amivel egy darabig elbíbelődhetett, mi pedig csendben, lábujjhegyen beszálltunk a hercegnői öreg batárba.
Most is hiányoltam a rangomat is megillető légkondit, de nem tettem szóvá, az út elviselhetőbb volt, mint legutóbb. Odaérve alig bírtuk kivárni, amíg B. kipakol bennünket, a kellékeket, és végre rohanvást üdvözölhettük Bolygóékat, mert persze Katicáék már ott voltak, legalább volt kiknek a nyakába ugranunk!
Alig helyezkedtünk el, megérkezett a Bakonyai Falka is, a szokásos „udvari bolondokkal, és Mayával, aki azt hiszi, ő vezeti a falkát. (Pedig csak az autót….. ) …. Ám Lüszit nem láttam sehol. Helyette egy töpszli ugrándozott Lex és Lea társaságában. Első pillantásra látszott, nagyon otthon érzi magát közöttük, meg akartam ismerni én is a kis mitugrászt, aki kislány, és a Lencsi nevet birtokolja…. még nem hallgat rá, de „rajta van” a projekten.
Megjött Csenge is, akin nem látszik a tizenkét év, aztán végre Nojcsi is befutott, igaz, most nem töpit hozott, de így is örültünk neki.
Jött Maja és Frédi a kísérőkkel, köztük a legifjabb vizslaimádóval, aki még csak hordozóból bámészkodott a Vizslás Világra.
Beindult a közös szimatolás, játék, Lex elvolt a labdával, Lui új lányok után csalinkázott, Bolygó a trónjára feltelepedve kommentálta az eseményeket. Előkerült a töpi, a jutifalat, senki nem maradt éhen, és veszekedés sem volt, még a miniegér se lett kituszkolva az ácsingózó csoportból. Hailey, és Sonic is beállított, már rég találkoztunk velük, pedig ők valódi „tiszteletbeli vizsik”.
A szél feltámadt, aq kétlábúaknak sem volt melegük, nekünk végre jólesett a mozgás. Mindannyian nagyon okosan viselkedtünk, balhé sem volt, a kívülállókat se zargattuk meg, így kétlábújainknak se támadt gyomoridege…
Lassan eljött a záróra, - meg a vacsiidő, - hazafelé indultunk. A ház előtt még ki se kellett szállnunk, hogy meghalljuk Lia sírdogálását. Attól tartok, nála csak a szomszédaink örültek jobban a megérkezésünknek. Bár, velük szerencsénk van, nagyon toleránsak, és Fülest is itt látták meg és fogadták örökbe, amikor egy napig itt állomásozott.
Gyorsan kajáltunk, - mert abból sosem elég, - aztán kárpótlásként Liával játszottunk egy kicsit, majd elfáradva heveredtünk bele az éjszakába.
Másnap vasárnap, idő kellett, míg összeszedtem magam. Végre tudtam Liával a kedvenc nyakfogós játékomat játszani! Ez mindig úgy kezdődik, hogy nagyon finoman nyakon ragadom, morgok tessék-lássék, aztán üldözőbe vesz, és azzal végződik, hogy lefekszem, ő körbeugrál, én meg a földön „harcolok”! Ez egy nagyon intellektuális játék, eddig csak Zarával, és Pereccel sikerült maradéktalanul kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket, de majdnem minden, nálunk megforduló lánynak megtanítottam. A fiúkat nem érdekli, Luit is csak néha tudom rávenni, hogy ezt is játssza velem, ne csak a rohangászósdi, rongyrázós, labdaincselkedős játékait…
Aztán délután váratlan „villámcsapás”: Lia elmegy …. Egy idishez megy, akinél a gazdisodásig marathat…. Mert nálunk csak augusztus végéig maradhatott volna, és G. nem akarta megkockáztatni, hogy akkor kelljen másik ideiglenes befogadóhoz költöznie…. Ezt a pár napot talán könnyebben elfelejti…
Most, hogy találkoztam Lencsivel, azon töprengek, hogy a rezidencián elférne még egy ilyen kis vidám „vakarék”, de lehet, nem jó ötlet… sok a lépcső, és B. megértésének is van határa… Rá nagy szükségünk van, rá lehet bízni a kakiszedést is! És naccerű ideiglenes befogadót neveltem belőle, bármennyire is berzenkedik minden egyes alkalommal!
Ma már kettecskén „unatkozunk”, de minden egyes elkövetkező nap tartogathat valami meglepetést! Vizslát!
U.i. Felpakoltatok pár fotót a piknikről a kétszázegynéhányból, talán érdekel valakit…
Lia megint korán ébresztette a rezidenciát, szerencsére már nem volt hőség, rögtön kinti játékkal kezdtünk, amibe igyekezett bekapcsolódni. Közben az inas az időjósokat faggatta a gépen, mára terveztem a Pikniket, és szerencsére nem volt ellenvetése. Az elején még arra gondoltam, hogy strandolni hívom a csoportot, de drágállottam a belépőmet, és azzal se biztattak, hogy elég hely lesz az előkelő társaságunknak, így maradt a jól bevált futi.
Kezdett erősen melegedni, a hőmérő nem a beígért 24-et mutatta már, de bizakodva intettem nyugira a mindig aggodalmaskodó öreg inasomat.
A délelőtt hamar eltelt, nemsokára készülődtünk. Előkerültek a „bűvös” hámok, bennem is tudatosult végre, hogy IGAZÁN MEGYÜNK!!!
Hozzánk képest flegma nyugalommal készülődtünk, csak Lia nem tudta mi ez a „fojtott” izgalom. Ő nem jöhetett velünk, sőt. az udvarra is ki lett csukva, nehogy bánatában hisztizni kezdjen, és szétcincálja az ágyunkat. Elváláskor kapott egy műcsontot, amivel egy darabig elbíbelődhetett, mi pedig csendben, lábujjhegyen beszálltunk a hercegnői öreg batárba.
Most is hiányoltam a rangomat is megillető légkondit, de nem tettem szóvá, az út elviselhetőbb volt, mint legutóbb. Odaérve alig bírtuk kivárni, amíg B. kipakol bennünket, a kellékeket, és végre rohanvást üdvözölhettük Bolygóékat, mert persze Katicáék már ott voltak, legalább volt kiknek a nyakába ugranunk!
Alig helyezkedtünk el, megérkezett a Bakonyai Falka is, a szokásos „udvari bolondokkal, és Mayával, aki azt hiszi, ő vezeti a falkát. (Pedig csak az autót….. ) …. Ám Lüszit nem láttam sehol. Helyette egy töpszli ugrándozott Lex és Lea társaságában. Első pillantásra látszott, nagyon otthon érzi magát közöttük, meg akartam ismerni én is a kis mitugrászt, aki kislány, és a Lencsi nevet birtokolja…. még nem hallgat rá, de „rajta van” a projekten.
Megjött Csenge is, akin nem látszik a tizenkét év, aztán végre Nojcsi is befutott, igaz, most nem töpit hozott, de így is örültünk neki.
Jött Maja és Frédi a kísérőkkel, köztük a legifjabb vizslaimádóval, aki még csak hordozóból bámészkodott a Vizslás Világra.
Beindult a közös szimatolás, játék, Lex elvolt a labdával, Lui új lányok után csalinkázott, Bolygó a trónjára feltelepedve kommentálta az eseményeket. Előkerült a töpi, a jutifalat, senki nem maradt éhen, és veszekedés sem volt, még a miniegér se lett kituszkolva az ácsingózó csoportból. Hailey, és Sonic is beállított, már rég találkoztunk velük, pedig ők valódi „tiszteletbeli vizsik”.
A szél feltámadt, aq kétlábúaknak sem volt melegük, nekünk végre jólesett a mozgás. Mindannyian nagyon okosan viselkedtünk, balhé sem volt, a kívülállókat se zargattuk meg, így kétlábújainknak se támadt gyomoridege…
Lassan eljött a záróra, - meg a vacsiidő, - hazafelé indultunk. A ház előtt még ki se kellett szállnunk, hogy meghalljuk Lia sírdogálását. Attól tartok, nála csak a szomszédaink örültek jobban a megérkezésünknek. Bár, velük szerencsénk van, nagyon toleránsak, és Fülest is itt látták meg és fogadták örökbe, amikor egy napig itt állomásozott.
Gyorsan kajáltunk, - mert abból sosem elég, - aztán kárpótlásként Liával játszottunk egy kicsit, majd elfáradva heveredtünk bele az éjszakába.
Másnap vasárnap, idő kellett, míg összeszedtem magam. Végre tudtam Liával a kedvenc nyakfogós játékomat játszani! Ez mindig úgy kezdődik, hogy nagyon finoman nyakon ragadom, morgok tessék-lássék, aztán üldözőbe vesz, és azzal végződik, hogy lefekszem, ő körbeugrál, én meg a földön „harcolok”! Ez egy nagyon intellektuális játék, eddig csak Zarával, és Pereccel sikerült maradéktalanul kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket, de majdnem minden, nálunk megforduló lánynak megtanítottam. A fiúkat nem érdekli, Luit is csak néha tudom rávenni, hogy ezt is játssza velem, ne csak a rohangászósdi, rongyrázós, labdaincselkedős játékait…
Aztán délután váratlan „villámcsapás”: Lia elmegy …. Egy idishez megy, akinél a gazdisodásig marathat…. Mert nálunk csak augusztus végéig maradhatott volna, és G. nem akarta megkockáztatni, hogy akkor kelljen másik ideiglenes befogadóhoz költöznie…. Ezt a pár napot talán könnyebben elfelejti…
Most, hogy találkoztam Lencsivel, azon töprengek, hogy a rezidencián elférne még egy ilyen kis vidám „vakarék”, de lehet, nem jó ötlet… sok a lépcső, és B. megértésének is van határa… Rá nagy szükségünk van, rá lehet bízni a kakiszedést is! És naccerű ideiglenes befogadót neveltem belőle, bármennyire is berzenkedik minden egyes alkalommal!
Ma már kettecskén „unatkozunk”, de minden egyes elkövetkező nap tartogathat valami meglepetést! Vizslát!
U.i. Felpakoltatok pár fotót a piknikről a kétszázegynéhányból, talán érdekel valakit…
 |
| Viszlát Lia! Jó, és örökös Gazdit kíván a Rezidencia! |
 |
| Töpiosztés |
 |
| Lencsi "ágál" |
 |
| Bolygó |
 |
| Nojcsival |
 |
| Xsengével |
 |
| Lui hódit... :-) |
 |
| Ott is vakard meg... |
 |
| A legifjabb Vizslaimádó Anyukájával és Leával |
 |
| Maja Frédivel |
 |
| Lex |
 |
| ... látod, ez a jobb lábad, ezzel kell pacsit adni... |
 |
| "Idegenrendészet"... :-) |
 |
| Nojcsi osztogat... |
 |
| Várakozunk... |
 |
| Lui "jáccik" ... |
 |
| Lui és Sonic |
Látszik, hogy kik az igazi "fiatalok". Nekem a saját blogomhoz is alig van erőm, ti meg vizsla-talira (is) jártok.
VálaszTörlésAzért elolvasok minden híradást ám, akkor is, ha nem írok hozzá semmiféle "fontos" mondanivalót.
A babás-Leás kép nagyon tetszik. Idejében kell elkezdeni !
Köszönöm, hogy ilyen hűséges olvasója vagy a Diktálmánynak...! ...... És Vizsla-piknikre Te is "járhatnál"/jöhetnél!!! :-)
Törlés