Mióta múlt vasárnap Lia máshová költözött, nagy a csend meg a nyugalom. B. szerint nem is kell ezt megzavarni, így mi is lábujjhegyen ricsajoztunk, amúgy is még meleg volt, ismét csak reggel-este volt mozgásra alkalmas az idő.
G. a hét közepén segítségkérő posztot vett észre Lia fotóival, utána is kérdezett, hát… még nem megnyugtató a helyzete. Mivel egyelőre Masni, - a vendégvizsi – érkezését várjuk, a személyzet szerint az utánkövetésnél többet a Rezidencia nem tud tenni, de ez a helyzet pár napon belül változhat.
Csütörtökön végre vendégek érkeztek, kétlábúak, de hárman! Zsófiék jöttek egy röpke simogatásra, és visszahozták a Hubának kölcsönadott felfújható gallért, amit ők csak „fánk”-nak hívtak. Kék fánk…. meg nem is ehető… (Lui még Chinon kipróbálta). És még töpit se hoztak! Állítólag az inas azt mondta, hogy le vagyunk tiltva „dietetikailag”. (Úgy gondolom, ismét itt az ideje egy kis önállósodásnak…. Kár, hogy töpifát nem találunk a kertben, de úgyis jön az ültetés ideje, ásunk egypár gödröt… nehogy má’ szilvára, körtére, almára kelljen mindig fanyalodnunk…)
Nem is értem, Zsófiék miért nem a következő napon jöttek, holott pénteken egy szülinapi vizsla, - Mandula – költözött az életükbe. Nagyon várom már, hogy megismerhessem az ottani falkának az uralkodóit, mert a személyzettel nagyon meg voltunk elégedve, Zsófi, Gyöngyi és Krisztián nem hagyta abba a simiosztást, szerintük jó, hogy csak ketten voltunk, mindegyikükre jutott pár pillanat „pihegő”.
Másnap Domi jött Pereccel a szokásos órácskára, de a koradélutáni melegben csak kerülgettük egymást, nem volt sok játék.
A hétvégén végre lehűlt, éjjel volt egy kis vihar is, szerencsére csak délig kellett intimtornázni, addigra elállt az eső. Mert ugye, mi esőben nem megyünk ki, bárhogy is unszol az inas, nagyon vigyázunk a tisztaságra, nem akarunk sarat behozni…
Szofiról jó híreket, fotót kaptam, nagyon élvezi az új gazdik társaságát, szerencsére ő jó helyre került!
Ma újra itt volt Perec délelőtt, próbáltam vele egy kis nyakfogósat játszani, de csak addig jutottam, hpogy alaposan összenyálazzam. Inkább a gazdiján, Marcsin csoportosultunk, ő már nagyon régen volt nálunk, igy kijárt neki az extra üdvözlés.
Észrevettük, hogy a tavacskában megszaporodtak az aranyhalaim, Luival próbálkozunk őket a partról összeszámolni, de nagyon gyorsak, B.-nek kemény feladat lesz majd kihalászni a társaságot.
Hosszabb lére is ereszthettem volna, de egy vizslának ez nem szokása… ha lesz valami, bővebb leszek! Vizslát!
 |
| A segítségkérő poszt Lia fotóival... |
 |
| Szofi vigyorog, mert otthonra talált! |
 |
| Mandula és Huba |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése