11. 05. vasárnap
Már három napja próbálom folytatni a Diktálmányt, de az inas nem fogékony rá… azt makogja, hogy 5-10 percekre nem áll le pötyögni, és hosszabb távon nem ér rá velem foglalkozni! És mindezt Majára fogja, akivel szinte egész nap eljátszom, tehát lefoglalom, nem tudom mi dolga még vele G.-nek. Az, hogy összegyűjtjük a kiszáradt csigahéjat, kavicsot, a Lui által kiköpdösött szilvamagot, mindenféle lehullott száradó levelet, tobozt, ágakat, komposztból csórt citromhéjat, és mindezeket általában a kis Terrorbogyó rágja/szopogatja/nyeli le/el, nem tudom, miért izgatja a kétlábút? Az is igaz, hogy minket kizavarva néha megpróbál egy kis nyugsághoz jutni, de akkor mi ugatunk, sírunk, hisztizünk, visszamegyünk kéretlenül, tehát jobb, ha a társaságunkban ücsörög, és elfelejti a gépet.
A múlt hét szombatján ismét nagy felfordulás volt nálunk! Már kora reggel jött a Festő, akit a háziterroristánk kedves wellcome ajándékként némi kábelekkel fogadott, frissiben potyogtatta a lábtörlőre, tehát a személyzetnek nem volt ideje az eltakarításra, és a Festőnek mindjárt korareggel nagy szerencséje lett!.... Majdnem…, mert utolsó pillanatban B. figyelmeztette, hogy inkább ugorja át a húszkilós festékesvödörrel, a szerszámaival… Elegáns mozdulattal libbent át a szerencséje felett…
Eztán mi rövid úton ki lettünk zsuppolva a megszokott helyünkről, kóvályogtunk ide-oda az udvaron, hiába volt aránylag szép az idő, mi bent akartunk lenni az események sűrűjében! B. még az emeleti tiltott termet is a rendelkezésünkre bocsátotta, de akkor valahogy az sem csábított bennünket. Tessék-lássék ücsörögtünk egy darabig a felcipelt ágyunkon, de nem volt jó, na! Nehezen, de kibírtuk! Igaz a mestert el kellett rekeszteni tőlünk, talán zokon vette az állandó ellenőrzési kényszerünket… de hát mégiscsak a mi budoárunk, nem hagyhatjuk, hogy elfuserálja! Délután már megnyugodtunk, nem lett elrontva, a visszatologatás után estére végre elfoglalhattuk a megszokott helyen a megszokott ágyacskánkat… nagyon kimerítő nap volt!
Másnap délután jött Nojcsi, most találkozott először a Cukifrásszal! (G. hívja így néha, mert a terrorbogyót” unja már) A Pöttyöspocak (3. név) nem hazudtolta meg magát, nyomult, mintha ír farkas mérettel áldotta volna meg a jó sors… Mivel az elején kint voltunk, Nojcsi ízelítőt kapott a hiperaktivitásból, kereste ő is az on/off gombot, de hiába.
Szerettünk volna mi is Barátosnénk keze ügyébe férkőzni, ezért néha jó kis birkózás alakult ki… egyszerűbb lenne, ha legközelebbre több csápot növesztene, vagy a lábaival is megtanulna simizni… akkor még egy idis jöhetne negyediknek… Szerencsére a Terrorgombóc kábelfektetési bemutatót nem tartott előtte, megúsztunk egy blamázst.
Kedden reggel, csak hogy ne legyen nyugis a nap, Maja elkezdett köhögni… Lui éppenhogy abbahagyta, erre a másik elkezdi… Nem értem, de remélem az arisztokrata vérem megkímél az ilyen pórias kehesedéstől. Délután Kata már gyógyszert is hozott, a személyzet el is kezdte a tüdejét apránként kiköpni akaró játszótársam kezelését, de az első éjszaka nem hozott látványos javulást. A Cukifrászt nem nagyon izgatta az éjjeli csendháborítás, G.-t annál inkább, mert a „kis beteget” maga mellett tartotta továbbra is a szobánk biztonsága érdekében.
Lassan azért javulgat, mára már csak egy-két köhintés maradt, igaz, a gyógyszer is elfogyott.
Pénteken Domi jött Krisztivel, aki nem bírta ki „az ő Majája” nélkül. Amikor G. említette neki, hogy csak egy szavába kerül, és máris viheti, azért rögtön eszébe jutott Cukibogyó náluk vendégeskedése, mikoris, - mint minden vendégnek, - kétszer örültek: az elején, meg a végén! Szóval Kriszti továbbra is inkább látogatni jön Foltospocakot, G. nem tudta neki lepasszolni. Ennek én viszont kifejezetten örülök, mert mióta itt van, mindenki szerint előnyére változott az alakom, kezdek Luihoz karcsúsodni!
Tegnap G. már meg akarta dicsérni Terrorbogyót, épp egy hete, hogy utoljára - a Festőnek – eregetett kábeleket, de aztán, mintha eszébe jutott volna az egy hetes”üzemszünet”, három darab kis kolbászkával lepte meg B.-t, annak nagy örömére…. És ezt ma is kisajtolta magából…
G. időközben megtanult alvajárni, szerencséjére éjjel már csak kétszer küldi ki a friss levegőre az ágypartnerét. Azt hiszem, most „röviden” ennyi…! Vizslát!
A múlt hét szombatján ismét nagy felfordulás volt nálunk! Már kora reggel jött a Festő, akit a háziterroristánk kedves wellcome ajándékként némi kábelekkel fogadott, frissiben potyogtatta a lábtörlőre, tehát a személyzetnek nem volt ideje az eltakarításra, és a Festőnek mindjárt korareggel nagy szerencséje lett!.... Majdnem…, mert utolsó pillanatban B. figyelmeztette, hogy inkább ugorja át a húszkilós festékesvödörrel, a szerszámaival… Elegáns mozdulattal libbent át a szerencséje felett…
Eztán mi rövid úton ki lettünk zsuppolva a megszokott helyünkről, kóvályogtunk ide-oda az udvaron, hiába volt aránylag szép az idő, mi bent akartunk lenni az események sűrűjében! B. még az emeleti tiltott termet is a rendelkezésünkre bocsátotta, de akkor valahogy az sem csábított bennünket. Tessék-lássék ücsörögtünk egy darabig a felcipelt ágyunkon, de nem volt jó, na! Nehezen, de kibírtuk! Igaz a mestert el kellett rekeszteni tőlünk, talán zokon vette az állandó ellenőrzési kényszerünket… de hát mégiscsak a mi budoárunk, nem hagyhatjuk, hogy elfuserálja! Délután már megnyugodtunk, nem lett elrontva, a visszatologatás után estére végre elfoglalhattuk a megszokott helyen a megszokott ágyacskánkat… nagyon kimerítő nap volt!
Másnap délután jött Nojcsi, most találkozott először a Cukifrásszal! (G. hívja így néha, mert a terrorbogyót” unja már) A Pöttyöspocak (3. név) nem hazudtolta meg magát, nyomult, mintha ír farkas mérettel áldotta volna meg a jó sors… Mivel az elején kint voltunk, Nojcsi ízelítőt kapott a hiperaktivitásból, kereste ő is az on/off gombot, de hiába.
Szerettünk volna mi is Barátosnénk keze ügyébe férkőzni, ezért néha jó kis birkózás alakult ki… egyszerűbb lenne, ha legközelebbre több csápot növesztene, vagy a lábaival is megtanulna simizni… akkor még egy idis jöhetne negyediknek… Szerencsére a Terrorgombóc kábelfektetési bemutatót nem tartott előtte, megúsztunk egy blamázst.
Kedden reggel, csak hogy ne legyen nyugis a nap, Maja elkezdett köhögni… Lui éppenhogy abbahagyta, erre a másik elkezdi… Nem értem, de remélem az arisztokrata vérem megkímél az ilyen pórias kehesedéstől. Délután Kata már gyógyszert is hozott, a személyzet el is kezdte a tüdejét apránként kiköpni akaró játszótársam kezelését, de az első éjszaka nem hozott látványos javulást. A Cukifrászt nem nagyon izgatta az éjjeli csendháborítás, G.-t annál inkább, mert a „kis beteget” maga mellett tartotta továbbra is a szobánk biztonsága érdekében.
Lassan azért javulgat, mára már csak egy-két köhintés maradt, igaz, a gyógyszer is elfogyott.
Pénteken Domi jött Krisztivel, aki nem bírta ki „az ő Majája” nélkül. Amikor G. említette neki, hogy csak egy szavába kerül, és máris viheti, azért rögtön eszébe jutott Cukibogyó náluk vendégeskedése, mikoris, - mint minden vendégnek, - kétszer örültek: az elején, meg a végén! Szóval Kriszti továbbra is inkább látogatni jön Foltospocakot, G. nem tudta neki lepasszolni. Ennek én viszont kifejezetten örülök, mert mióta itt van, mindenki szerint előnyére változott az alakom, kezdek Luihoz karcsúsodni!
Tegnap G. már meg akarta dicsérni Terrorbogyót, épp egy hete, hogy utoljára - a Festőnek – eregetett kábeleket, de aztán, mintha eszébe jutott volna az egy hetes”üzemszünet”, három darab kis kolbászkával lepte meg B.-t, annak nagy örömére…. És ezt ma is kisajtolta magából…
G. időközben megtanult alvajárni, szerencséjére éjjel már csak kétszer küldi ki a friss levegőre az ágypartnerét. Azt hiszem, most „röviden” ennyi…! Vizslát!
 |
| Hogy Lui is szerepeljen... |
 |
| Denagyonszereti... :-) |
 |
| "Mászol le onnan rögtön...!" |
 |
| "Cukibogyó..." |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése