10. 25. szerda
A múlt heti jó idő kinti nagy játszadozással telt. Mivel Maja néhány mozdulatot gyorsan tanul, G. néha a haját tépte, - ezt a felettébb értelmes, unaloműző elfoglaltságot szívességből éjjelente maga a kis cukiság veszi át tőle, - például nem viseli el azt sem, mikor a kis terrorbogyó ivás helyett két lábbal pancsikál a tóban, vagy újabban a vizestálunkban. Természetesen a rezidencia ezutáni berohangálása sosem maradhat el. Pénteken jött Perec és Domi, barátosném aktívabb volt, nem csak az inas ölében szobrozott. Nagy meglepetésre, Domi másnap reggel újra vendégségbe vitte Maját! Itt valami lesz, gondoltuk, és jól is sejtettük! Nem elég, hogy egyedül visszajőve teljesen felforgatták a cselédséggel a rezidencia termeit, de minket folyamatosan ki akartak zavarni azzal az átlátszó szöveggel, hogy útban vagyunk! Márpedig mi látni akartuk, mit tesznek tönkre! Hát még, amikor megérkezett Zsófi és Krisztián! Igazán örültünk nekik is, bár a főnökeik nélkül jöttek… Pedig egész kis pikniket rendezhettünk volna Mandula, Huba, Perec, és Maja társaságában…! Kár, hogy az ellátószemélyzet nem a mi szórakoztatásunkon ügyködik állandóan!
A kedves vendégek – most burkoló szakemberek, - nekiálltak az összes termeimnek. Egész délután segítettünk nekik, G. csak vizezte a port, aztán fúróval kavircolta, a végén tényleg úgy nézett ki, mint egy öreg vadkan a novemberi hetes eső után. Közben minket is összefröcskölt. A többiek tudtak vigyázni magukra, kenték az anyagot, mint B. reggelente a lekváros kenyeret… de ebből nem kaptunk… Közben Zsófi megpedikűrözött bennünket, és a személyzet ámulatára ezt angyali türelemmel viseltük! Ugye(!) … a szakember, az csak szakember!!!
Este aztán, mikor a generálkivitelezők végeztek, újra jött Domi Majával, és elkezdődött a visszatologatás. Mire készen lettek, nagyon elfáradtunk! Maja jól érezte magát a vendégségben, néhány macsekpofonba beleszállt az elején, de nem nagyon izgatta magát, Pereccel is játszott, és kertészlánykaként sűrűn locsolgatta a szőnyeg virágait. Szerintem Krisztiék örültek, hogy végre megszabadultak tőle!
Másnap délutánig még jó idő volt, ki is használtuk, majd amikor B. visszaért a városból. és már eleredt az eső, Maja iránta való rajongása új dimenzióba lépett! B. lejött a konyhába, a kis terrorista gyorsan felóvakodott a nyitva hagyott szobába, és két kis szeretetcsomagot helyezett el… egyet a szőnyegre, egyet az ágy közepére… Majd visszasettenkedett, és B. kíséretében kigaloppozott az udvarra, hogy „dolgát végezze” … persze már nem volt mit, kisvártatva az egész utca értesült a megajándékozott hálájáról.
Hétfőn már végig zuhogott, G. az első próbálkozás után belátta, hogy olyan időben, amikor „a kutyát se verik ki”, reménytelen bennünket egészségügyi sétára ösztönözni… Majd megyünk, ha akarunk… Maja egyáltalán nem akart, háromszori kajálásának megfelelő kábelköteg várta az inas beavatkozásait. Mintha nyár lenne, egy „locsolókocsi” is sűrűn járta a termeinket…
Vasárnaptól Lui köhög, B. a Dokinénitől hozott neki gyóccert, (port+ tablettát), és egy hetes „közösségtől való eltiltást” is kapott… Hogy velünk mi lesz, az nincs a receptben, de talán megmaradunk… Épp úgy köhög, mint egy hónappal ezelőtt Vackor, aki három nap alatt helyrejött, tehát reménykedünk! Sajnos Perec most Lui miatt nem jöhet, és a kis terroristát se tudjuk deportálni, amikor állítólag szombaton egy festő fehérre mázolja, amit múlt héten Zsófiék olyan szépen szürkére összekentek. Majd segítünk, nagy bulinak ígérkezik! Sűrű bejelentkezést mostanában ne várjatok, az inas ezzel a bejegyzéssel is harmadik napja vajúdott, mire bokros teendői mellett megszülte… Vizslát!
A kedves vendégek – most burkoló szakemberek, - nekiálltak az összes termeimnek. Egész délután segítettünk nekik, G. csak vizezte a port, aztán fúróval kavircolta, a végén tényleg úgy nézett ki, mint egy öreg vadkan a novemberi hetes eső után. Közben minket is összefröcskölt. A többiek tudtak vigyázni magukra, kenték az anyagot, mint B. reggelente a lekváros kenyeret… de ebből nem kaptunk… Közben Zsófi megpedikűrözött bennünket, és a személyzet ámulatára ezt angyali türelemmel viseltük! Ugye(!) … a szakember, az csak szakember!!!
Este aztán, mikor a generálkivitelezők végeztek, újra jött Domi Majával, és elkezdődött a visszatologatás. Mire készen lettek, nagyon elfáradtunk! Maja jól érezte magát a vendégségben, néhány macsekpofonba beleszállt az elején, de nem nagyon izgatta magát, Pereccel is játszott, és kertészlánykaként sűrűn locsolgatta a szőnyeg virágait. Szerintem Krisztiék örültek, hogy végre megszabadultak tőle!
Másnap délutánig még jó idő volt, ki is használtuk, majd amikor B. visszaért a városból. és már eleredt az eső, Maja iránta való rajongása új dimenzióba lépett! B. lejött a konyhába, a kis terrorista gyorsan felóvakodott a nyitva hagyott szobába, és két kis szeretetcsomagot helyezett el… egyet a szőnyegre, egyet az ágy közepére… Majd visszasettenkedett, és B. kíséretében kigaloppozott az udvarra, hogy „dolgát végezze” … persze már nem volt mit, kisvártatva az egész utca értesült a megajándékozott hálájáról.
Hétfőn már végig zuhogott, G. az első próbálkozás után belátta, hogy olyan időben, amikor „a kutyát se verik ki”, reménytelen bennünket egészségügyi sétára ösztönözni… Majd megyünk, ha akarunk… Maja egyáltalán nem akart, háromszori kajálásának megfelelő kábelköteg várta az inas beavatkozásait. Mintha nyár lenne, egy „locsolókocsi” is sűrűn járta a termeinket…
Vasárnaptól Lui köhög, B. a Dokinénitől hozott neki gyóccert, (port+ tablettát), és egy hetes „közösségtől való eltiltást” is kapott… Hogy velünk mi lesz, az nincs a receptben, de talán megmaradunk… Épp úgy köhög, mint egy hónappal ezelőtt Vackor, aki három nap alatt helyrejött, tehát reménykedünk! Sajnos Perec most Lui miatt nem jöhet, és a kis terroristát se tudjuk deportálni, amikor állítólag szombaton egy festő fehérre mázolja, amit múlt héten Zsófiék olyan szépen szürkére összekentek. Majd segítünk, nagy bulinak ígérkezik! Sűrű bejelentkezést mostanában ne várjatok, az inas ezzel a bejegyzéssel is harmadik napja vajúdott, mire bokros teendői mellett megszülte… Vizslát!
 |
| Naggyon játszunk! |
 |
| Kukucs! |
 |
| Megy a meló... |
 |
| Zsófi épp a falat pedikűrözi... mindenhez ért! :-) |
 |
| Kimelóztuk magunkat! |
 |
| Maja vendégségben... a locsolásra váró virágokat választja ki éppen... :-) |
 |
Vállalkozásomnak
állandó telephelyet keresek, legalább 15-20 évre!
Nevem: Vajszlói Maja
Az
International Cabel Group Corp. területi képviselője vagyok,
kábelfektető
szakember!
Kábelfektetés saját,
vagy a helyszínen biztosított alapanyagból,
MELEG-SAJTOLÁSSAL!
Minden
méretben, mennyiségben, rövid határidőre!
Extra
szolgáltatás: Belső terek gyakori tisztítása, tartósítása locsolásos
technikával!
HIVJON BÁTRAN,
MEGEGYEZÜNK!
|
Na, ti sem unatkoztok, miképp ez kiderül a meséből ! :-)
VálaszTörlésMinden elismerésem alattvalóitoknak - hogy azt a kis vakarcsot nem zárták még karanténba. Igazából nem is értem a dolgot, a normális kutyák nem ilyenek, igenis TUDJÁK hogy hol lehet/kell bizonyos dolgokat elvégezni. Szóval nem értem, hogy ez a "sehonnai bitang" miért nem tud alkalmazkodni ? Hát a jó példátok ott van előtte...
A munkálatok miatt őszinte részvétem az alattvalóknak !
Annak viszont naggggyon örülök, hogy megmanikűrözték a mancsaitokat !!!Rájuk fért.
A kis terrorbogyó még alig múlt 10 hetes... nem sok mindent lehet elvárni tőle... egyébként sem egy VIZSLA! :-)
TörlésA manikűr csak óvatosan ment, majd tavasszal lesz folytatás... Zsófi egyébként sem hozott magával trendi lakkot, ami pedig járt volna egy manikűrözött Hercegnőnek! :-)