10. 16. hétfő
A múlt hét csütörtökjén keresett bennünket Anikó…..! És ez nem is jelentett mást, mint egy újabb kis mentvényt, csak, hogy ne unatkozzunk!
Estefelé meg is érkezett Maja, a kb. 8-9 hetes vakarcs. Jó, tudom, hogy ilyent nem ildomos vakkantani még emberkölyökre sem, de ez a pici olyan apró, hogy az inasnak is kétszer kell ránéznie, míg egyszer meglátja! Mondta is, hogy ilyen aprójószág még nem volt a kezeügyében, én is kétszer, na jó, másfélszer ekkora voltam, mikor átvettem az uralkodást! B. is meglepődött az új mentvényünk méretén, de az, hogy nem pocokgyerek, vagy macskakölyök, az hamarosan kiderült a hangjából.
Anikó mesélte, őt kérték meg, hogy csináljon valamit Majával, ha már olyan nagy állatvédő, mert hiába kellett három(!) héttel ezelőtt a volt tulaj kislányának, a „megváltozott családi körülmények” miatt már nem tudnak róla gondoskodni…
Szóval mi is körbejártuk, méregettük, Lui meg is morogta, én csak „távolságtartottam”…!
Enni is kapott, nem sokkal utána meg is kezdődött a kábelgyártás… azóta sem sokat keresgéli, hol is kezdje a lerakást, egyszercsak nekiáll, és lefekteti!
Mivel általában egy nyárikonyhában volt bezárva, nem nagyon csodálkozom…
Lassan eljött az alvás ideje, és az inas megoldást keresett a kis hurkaeregető ebbéli tevékenységének éjszakai szüneteltetésére. Szerinte mi sem egyszerűbb, mint maga mellé venni az ágyba, hiszen apró kölyökként én is vele aludtam, és nem volt semmi zűr. A közös ágyból csak az állítólagos rugdosásom miatt lettem kitiltva, ezt egyébként ma is gyalázatos rágalomnak tartom!
Szóval G. maga mellé vette a vakarékot, mi pedig érdeklődve néztük, később - elsötétítés után – hallgattuk a kibontakozó küzdelmet. Maja karmolt, harapott, rágott, amit ért. Paplant, párnát, pólót, fület, orrot, szakállt. Aztán hirtelen abbahagyta, és nekiájult. G. pedig számba vette a maradékait… a füle, orra meg volt, tépett szakállát is ellenőrizte, majd aludni próbált. Mire sikerült volna, a kis csibész felriadt, és intenzív kapálózásba kezdett, mire G. kivágódott, és árvizektől, hurkáktól tartva sürgősen a kinti világ felé vette az irányt. Mozgását kissé nehezítette, a lábai közt tekergőző Maja, de hasraesés nélkül ügyesen megoldotta. Kint az udvaron a négy kis lábacska öt centiről követte a két nagyot, kisvártatva „dolgavégezetlenül” tért vissza mind a hat. Újra be az ágyba, és kezdődött minden elölről. Karmolás, harapás, szuszogás, nyögés, stb. kb. másfél-két óránként ismétlődve, egészen hajnali ötig, mikoris Maja megkönyörült a nyúzott inason, és visszatérve az üresjáratból szép kis kábelköteget nyomott a konvektor elé. G. végre megnyugodva alhatott egészen hétig.
Úgy látszik, a kétlábúak erősen felejtenek ebben a korban, mert azóta egyfolytában esküdözik, hogy velem ilyen cirkusz nem volt. Természetesen szerintem is szobatisztaként jöttem ki anyucim pocakjából - tekintettel Hercegnő voltomra, de valami azért a kiskobakom mélyén azt susogja, mégsem egészen volt így…
Szerencsére másnap pénteken is jó idő volt, ami azóta is tart, szinte egész nap kint lehetett a falka, a cselédnek nem kellett felügyelnie a hurkaeregetót. Igaz, nappali szunyára sem mehetett be, mert Maja mindenhova követte, és ugye - akkor fennforgás történik esetleg. Mivel aznap B. is itthon volt, ő törölte fel a tiszteletére rendezett árvizeket. Délután jött Perec és Domi, mindketten alaposan meglepődtek, Perec nem is tudta hova tenni, nagyon vizslatta, hogy nem egy számára eddig ismeretlen macskafajta egyede e, mert a macsekokban ő a profi, három nyávogánccal is osztoznia kell otthon. Mindenesetre megbeszéltük, hogy szombaton, - amíg mi előkelő Vizsla-Pikniket rendezünk, Maját kölcsön adjuk barátosném legkisebbik gazdijának, ott majd eldől, életben marad e a macskák között.
Miután G. estefelé újra hálát rebegett a Vénindiánok Nyaráért, és a kis ragacs – ha Vackor ragacs volt, akkor Majára nem is tudom milyen szó illik, - harmadszorra is befalta az adagját, készülődtünk újra átadni magunkat az édes pihenésnek. Az inas is készült… Természetesen úgy zajlott minden, mint előző éjjel, talán egy kicsit ritkább zajgással… Ám az éj közepén inasunk rémült kiáltására ébredtünk! Tudvalevő, hogy G. ifjabb éveiben Molnár Gábor írásain (is) nevelődött, ezért álmában néha jaguárok és piranhák szelídítésén fáradozik. Most valahogy mellékommunikált a jaguárnak, és az az oldalába kapott… erre riadt fel. de amikor magához tért, csak Maját konstatálhatta, amint a pólóját majszolva kissé „beljebb” nyúlhatott…. A Piknikről majd holnap! Vizslát!
Estefelé meg is érkezett Maja, a kb. 8-9 hetes vakarcs. Jó, tudom, hogy ilyent nem ildomos vakkantani még emberkölyökre sem, de ez a pici olyan apró, hogy az inasnak is kétszer kell ránéznie, míg egyszer meglátja! Mondta is, hogy ilyen aprójószág még nem volt a kezeügyében, én is kétszer, na jó, másfélszer ekkora voltam, mikor átvettem az uralkodást! B. is meglepődött az új mentvényünk méretén, de az, hogy nem pocokgyerek, vagy macskakölyök, az hamarosan kiderült a hangjából.
Anikó mesélte, őt kérték meg, hogy csináljon valamit Majával, ha már olyan nagy állatvédő, mert hiába kellett három(!) héttel ezelőtt a volt tulaj kislányának, a „megváltozott családi körülmények” miatt már nem tudnak róla gondoskodni…
Szóval mi is körbejártuk, méregettük, Lui meg is morogta, én csak „távolságtartottam”…!
Enni is kapott, nem sokkal utána meg is kezdődött a kábelgyártás… azóta sem sokat keresgéli, hol is kezdje a lerakást, egyszercsak nekiáll, és lefekteti!
Mivel általában egy nyárikonyhában volt bezárva, nem nagyon csodálkozom…
Lassan eljött az alvás ideje, és az inas megoldást keresett a kis hurkaeregető ebbéli tevékenységének éjszakai szüneteltetésére. Szerinte mi sem egyszerűbb, mint maga mellé venni az ágyba, hiszen apró kölyökként én is vele aludtam, és nem volt semmi zűr. A közös ágyból csak az állítólagos rugdosásom miatt lettem kitiltva, ezt egyébként ma is gyalázatos rágalomnak tartom!
Szóval G. maga mellé vette a vakarékot, mi pedig érdeklődve néztük, később - elsötétítés után – hallgattuk a kibontakozó küzdelmet. Maja karmolt, harapott, rágott, amit ért. Paplant, párnát, pólót, fület, orrot, szakállt. Aztán hirtelen abbahagyta, és nekiájult. G. pedig számba vette a maradékait… a füle, orra meg volt, tépett szakállát is ellenőrizte, majd aludni próbált. Mire sikerült volna, a kis csibész felriadt, és intenzív kapálózásba kezdett, mire G. kivágódott, és árvizektől, hurkáktól tartva sürgősen a kinti világ felé vette az irányt. Mozgását kissé nehezítette, a lábai közt tekergőző Maja, de hasraesés nélkül ügyesen megoldotta. Kint az udvaron a négy kis lábacska öt centiről követte a két nagyot, kisvártatva „dolgavégezetlenül” tért vissza mind a hat. Újra be az ágyba, és kezdődött minden elölről. Karmolás, harapás, szuszogás, nyögés, stb. kb. másfél-két óránként ismétlődve, egészen hajnali ötig, mikoris Maja megkönyörült a nyúzott inason, és visszatérve az üresjáratból szép kis kábelköteget nyomott a konvektor elé. G. végre megnyugodva alhatott egészen hétig.
Úgy látszik, a kétlábúak erősen felejtenek ebben a korban, mert azóta egyfolytában esküdözik, hogy velem ilyen cirkusz nem volt. Természetesen szerintem is szobatisztaként jöttem ki anyucim pocakjából - tekintettel Hercegnő voltomra, de valami azért a kiskobakom mélyén azt susogja, mégsem egészen volt így…
Szerencsére másnap pénteken is jó idő volt, ami azóta is tart, szinte egész nap kint lehetett a falka, a cselédnek nem kellett felügyelnie a hurkaeregetót. Igaz, nappali szunyára sem mehetett be, mert Maja mindenhova követte, és ugye - akkor fennforgás történik esetleg. Mivel aznap B. is itthon volt, ő törölte fel a tiszteletére rendezett árvizeket. Délután jött Perec és Domi, mindketten alaposan meglepődtek, Perec nem is tudta hova tenni, nagyon vizslatta, hogy nem egy számára eddig ismeretlen macskafajta egyede e, mert a macsekokban ő a profi, három nyávogánccal is osztoznia kell otthon. Mindenesetre megbeszéltük, hogy szombaton, - amíg mi előkelő Vizsla-Pikniket rendezünk, Maját kölcsön adjuk barátosném legkisebbik gazdijának, ott majd eldől, életben marad e a macskák között.
Miután G. estefelé újra hálát rebegett a Vénindiánok Nyaráért, és a kis ragacs – ha Vackor ragacs volt, akkor Majára nem is tudom milyen szó illik, - harmadszorra is befalta az adagját, készülődtünk újra átadni magunkat az édes pihenésnek. Az inas is készült… Természetesen úgy zajlott minden, mint előző éjjel, talán egy kicsit ritkább zajgással… Ám az éj közepén inasunk rémült kiáltására ébredtünk! Tudvalevő, hogy G. ifjabb éveiben Molnár Gábor írásain (is) nevelődött, ezért álmában néha jaguárok és piranhák szelídítésén fáradozik. Most valahogy mellékommunikált a jaguárnak, és az az oldalába kapott… erre riadt fel. de amikor magához tért, csak Maját konstatálhatta, amint a pólóját majszolva kissé „beljebb” nyúlhatott…. A Piknikről majd holnap! Vizslát!
 |
| szobai hurkagyártó virág... latin nevén Canis Merga Efficiens 'Maja'! |
 |
| Maja |
 |
| Már 'jáccunk'! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése