Nagyberki Zsarolta vakkantásai

10. 18. szerda

Vizsla tervez, inas végez… illetve NEM végez…!
G. ugyanis tegnap nem a Diktálmány formába öntésével foglalatoskodott, hanem azon agyalt délután, mi módon végezze ki a Terrormanót… De lássuk időrendben…:
Elérkezett a Piknik Napja! Kábel sehol, G. reggel hatkor igyekezett megelőzni a munkálatokat, gyanította, hogy kis mesterünk hétvégén sem hagyja abba a munkát. Reggelizni nagyon szeret Maja… meg ebédelni és vacsizni is… Megeszik mindent, általában a táljából, hacsak előtte kétlábbal magára nem rántotta. Van még mit tanulnia, szó sem lehet arról, hogy előtte leüljön, és csak utána kapja meg a kaját, mint mi… éhen halna.
A délelőtt gyorsan eltelt, az inas ebédjénél megint kiderült a „kisgyonyorűség” gyorsasága… egyik pillanatban hat méterre az asztaltól, mire G. leült, már a széken párnaként kíváncsiskodott Maja buksija. Zokon is vette az inas leülését… De nem esett kár benne, ahogy G. látta, se laposabb, se turcsibb nem lett.
Domi egy órával előbb eljött Majáért, Kriszti és az egész családja nagyon várta már. Aztán fél kettőkor hozta Perecet, (G. azt hitte, visszahozza a cukikat is, de még bírták, nem falta fel az összes macskát…).
Betöltöttek bennünket a batárba, és B. sofőrködésével a találkozó helyszínére hajtattunk. Nojcsi is akkor érkezett, mi pedig rohantunk Katicáékat és Bolygót üdvözölni, aki - meglepetésre – nem Katica háta mögött a „trónusán” ücsörgött, hanem a puszta földön, (bársonyszőnyeg nélkül) fogadott bennünket, sőt, később is kivette a részét a partiból! Nemsokára jött Mandula is Hubával, aki új fiú a csapatban, és mindjárt meg is akarta mutatni Luinak, hogy „ki a jani a kocsmában”. Hamar lecsillapodtak a kedélyek, de amikor ugyanezt az izmozást Frédinek is előadta, a biztonsága kedvéért behatárolták a „röppályáját”, így a két fiú is békén hagyta a kis pöfögő erőbetyárt. Frédi, - akit Nojcsi csak pónilónak hív, - nagyokat birkózott a vele érkezett Majával, Perec és Bolygó vehemensen buzdította őket. Mi is élvezettel bóklásztunk, közben felettük a kétlábúak töpikészletét, aminek a maradékát a később megjelenő Eperke porszívózta fel. A Bakonyai Falkából csak a kétlábúak - Maja és a törpék - tették tiszteletüket egy rövid simiosztás erejéig, és amikor Frédiék is elindultak hazafelé, a vadkanként fújtató Huba is szabadon száguldozhatott a frizbije után. Ahogy lenni szokott, Mandula és Perec a végére találták meg egymást, és kezdtek nagy rohangászásdiba. Valahogy nyugodtabban szálltunk be hazafelé a batárba, a cselédség szerencséjére a rókákat se eresztettük ki, a fáradtságtól Perecéktől is alig búcsúztunk el. Hamarosan Domi hozta a vendégeskedő Maját, aki hozzánk képest nagyonis virgoncan került elő. Ahogy mesélte, kapott néhány pofont a mozgékonyabb nyervogótól, de a másik kibelezését csak a kétlábúak akadályozták meg. Annyira odáig voltak a „Cukorfalatért”, hogy másnap vasárnap még egyszer látni és simogatni akarták. G. ajánlgatta, vigyék haza, ő szívesen lemond a további pátyolgatásáról, de nem álltak kötélnek.
Az inas egyre rezignáltabb… egyelőre a benti kábelfektetés megszűnt, de az „árvizelésből” sportot űz a kis vakarcs. Csak azt várja, hogy az előzőt eltüntesse a személyzet, máris nekifog a következő kieresztésének. És rág, cipel mindent… G. a kardigánját tette le tegnap a székre, következő percben a tavacska mellett találta, a cipzárja közben valahogy szétrágódott…. és hogy ne érezze egyedül magát az a kardigán, melléhordva minden apróság, ami elérhető volt… papucs, szandál, tojás- és dinnyehéj a komposztból, hullott fügével keverve…. ja, és néhány moszat darab is, mert a kis „drága” szeret pancsikolni a tóban. Igaz, eddig csak szügyig ereszkedett bele, de utána élvezettel bevágtázva éppannyi vizet csöpögtet, mintha búvárkodott volna. G. minden nap hússzor feladja a nevelési próbálkozásait, de aztán egy újabb csínytevést észlelve újra erőre kap. Majánál a pálca emelgetése nem nyerő. Kiröhögi az inast, aki Toldi petrencés rúdját is emelgethetné ugyanolyan eredménnyel. Most éppen G. melegítőjébe rág csinos kis lyukat. A kanapé és az ágyunk kibelezése is napirenden van, csak ideiglenesen, erőszak hatására lett félbehagyva. Én nagyon türelmes vagyok a kis jöttmenttel, G. csodálkozik is, gyakran megdicsér, hogy nem is gondolta volna rólam! Reggel kivonulunk, és kezdetét veszi az egész napos játék. Ahogy kinyílik a csipája, egyre bátrabb lest, két apró praclijával úgy támaszkodik rám, mintha a következő pillanatban a hátamra szeretne pattanni… aztán nagy rohanások, madzaghúzás, labdakergetés… ezekben – ha morgolódva is, de - Lui is részt vesz.
Hétfőn itt volt Kata, most már chipes a „Locsolólány”, és az első oltását is megkapta. Az aprónép is kénytelen befejezni a potyakaját, G. már nem érzi, hogy egy kis éjjeli korzózásra átrándulnának az ő karjára.
Azért azt közlöm, hogy a személyzet a sok bosszankodás ellenére egész jól elviseli Mayát, még egyik menedékes sem volt ennyit ölben, mint ő, és sokkal, de sokkal több a vidámság, mint a zsörtölődés a rezidencián! Vizslát!