Ezt el kell, hogy meséljem! Szerdán, az Állatok Világnapján, Perec legkisebb gazdija – Kriszti – egy osztálytársával hazafelé tartott, amikor „belebotlottak egy magányos kiskutyába… Krisztiéknek eszük ágában sem volt magára hagyni a fajtársat, előbb az utcát járva kérdezősködtek, majd betértek a közeli állatorvosi rendelőbe, megkérték a Dokinénit, hogy olvasson chipet! És lássatok csodát, volt benne chip! Ezek után hazavitték a kutyust a Dokinénitől kölcsönkapott pórázzal, nyakörvvel! Vajon hányan csináljátok meg ezt kétlábúak? … Kriszti 11 éves! …… Gratulálok Krisztinek, és a szüleinek! Az inast utasítottam, hogy jutalmazza meg Perec kisgazdiját Hercegnőségem nevében!
Pénteken beállított Perec, - aki mint kiderült, kiválóan neveli a kétlábújait - mégpedig nem csak röpke félórára, mert Domi itthagyta játszani. Alaposan összenyálaztam, de aztán testületileg bevonultunk, mert kezdett hideg lenni, inkább G.-n „csendespihiztünk” mindhárman. Perec szinte az egyetlen, akit Luin kívül felengedek harmadiknak magam mellé, így az inas igazán kiélvezhette magán a három vizsla „tehénkedését” (Ez a nadrágos cseléd szavajárása, sehogysem tudom rávenni a nekünk kijáró tiszteletre…) Amikor a csengetés jelezte, hogy megjöttek kis barátosnémért, és mi felugorva végigcsörtettünk inasunk elaggott korpuszán, néhány halk nyögdécselésen kívül minden más hangosabb tiltakozás belészorult. Ám mire ő is felért, Perecet már vigyorral engedte el.
A hétvége csendesen telt el, és hétfőn még B. is dolgozni ment a hosszabb itthonlét után, így duplán örültünk délután Nojcsi érkezésének! Alaposan megüdvözöltük a rég látott vendéget. Természetesen nem úszott meg némi frizuraigazítást sem. Szinte végig rajta lógtunk, csak a bűzrudacskák füstöltetésekor vonultunk fedezékbe.
Lassan sötétedett, mi is belefáradtunk a szeretgetésbe, és miután B. hazaérve, a hercegnői batárral otthonába röpítette magasrangú vendégünket, hamar elcsitultunk.
Tegnap délelőtt meg szólalt a telefon, Anikó kért segítséget egy súlyosan alultáplált fajtársnak. G.-vel - rövid konzultáció után – üzentem, hogy jöhet, a Rezidencia menedéket nyújt neki arra a néhány napra, míg az egyik pécsi rendelőben infúziókkal feljavítják, és már sikerül a kaját is benne tartanunk. Délutánra volt időpontjuk, az inas már előkészítette a szállóvendégeinknek nemrég beszerzett ebheverőt, és vártuk, hogy jöjjenek…. De csak egy telefonhívás jött újra… Bájos, - így nevezte el a 8-10 hónapos kölyköt Anikó és Erika – már nem jön… már nem tud jönni… már nem lehetett rajta segíteni…. R.I.P. kedves Bájos! ….. Nem értjük azokat a kétlábúakat, akik cserben hagyják a fajtársainkat… Pedig MI örök hűséget esküdtünk az Embernek… Ha ezt előre tudjuk, hogy sokan közülük nemhogy a nagybetűt nem érdemlik, de a homo sapienstől minimálisan elvárható viselkedést is a bányászbéka segge alól ugatják, bizony, közös összefogással eltöröljük a Föld színéről ezt a fajt… Méghogy „Teremtés Koronája” … Csak egy kétlábú… mint a csirke… ugyanannyi lelkiismerettel…………………..
Ez a néhány mondat kikívánkozott belőlünk, legalább itt legyen megemlékezve egy még alig élt, tán mindig boldogtalan, sokat szenvedett kis Lélekről…. Vizsát!........ Bájos……..
 |
| Nojcsizunk... |
 |
| Néha azon vitázunk, kié legyen a következő simi... |
 |
| Lui puncsol... és Án vagyok a Hercegnőőő! |
 |
| Bájos segítségkérő posztja |
 |
| R.I.P. Bájos... :-( |
Szomorú történet.És nem látok még a távoli jövőben sem megoldást, mert nem hiszek az emberek megjavulásában. Pár napja felén járt egy fiatalember (jobb híján!!!) a nadrágszíján vezetve egy nagyon sovány németjuhászt, érdeklődött, nem ismerjük-e a gazdáját, találta. És most hazaviszi, mert ez az állat napok óta nem evett.... Remélem együtt tudnak maradni...
VálaszTörlésAz embereket kellene szelektálni, de minél előbb és minél drasztikusabban.