Nagyberki Zsarolta vakkantásai

12. 28. csütörtök

Szóval úgy kezdődött, hogy Karácsony előtt pár nappal G. kapott egy üzenetet, hogy van egy mentésre váró vizslány, akiről „gazdája” lemond, és menhelyre akarja juttatni… Jelenleg egy disznóól lakója, mert ornitológiai kíváncsiságát a helyi csirkeállomány bevonásával próbálta kielégíteni… Hogy miért nem a csirkéket zárták a disznóólba, vagy máshová, arról nem szólt a fáma.
Mivel mi Maja-Polkát vártuk vissza, az inas csak egy gazdikereső poszt készítésével ígért segítséget. Ám Maja dolga szerencsére megoldódott, így inasom jelezte, hogy a Rezidencia panzió része újra nyitva áll, hiába kürtölte szerteszét, hogy a téli hónapokra zárva tartunk! Mert – szerinte – egy vizsla az más… a vizsla, az nem kutya, és ő, mármint G., csak más fajtársakra gondolt, amikor ideiglenes zárlatot rendelt el, és ez a korlátozás Vizslákra nem vonatkozik…. Szerintem egy kis rasszizmus bujkál a vén inasomban, de ő jobban szereti ezt a vizslák iránti pozitív megkülönböztetésnek nevezni.
Miután felszabadult a hely, kiderült, hogy csak Karácsony után tudják idefuvarozni, és ezt Kata nem bírta elviselni, - neki is szóltunk közben, azt mondta, addig nem alszik nyugodtan, amíg az a vizslány a disznóólban van bezárva – így nekiállt „intézkedni”…
Egyik barátosnője, - Dóra – hozta el 24.-e délelőttjén, ezt a grátisz fuvart - a fekete kabátját karácsonyfának nézve, - ajándék „filc díszeket” ráaggatva köszöntük meg. (Az inas cuki filc vizslát látott egy karácsonyfán a neten, azt próbáltuk megvalósítani…) Ahogy elnéztem, a technikánk még nem tökéletes, mert amikor Dóra elment, a szőrszálak még nem álltak össze cuki vizslává… de majd gyakoroljuk, legközelebb, ha meglátogat bennünket, biztos sikerülni fog!
A vendég leányzónak két neve is felmerült, a Lujza és a Mazsi, G. az utóbbi mellett döntött, mert arra mintha hallgatott volna… Szóval Mazsi egykettőre beilleszkedett a falkába, igaz, hogy az első órákban a házba se mert bejönni, később a konyhába, szobába se, de ezen a fóbiáján délutánra túllépett. Az első napokban a földön, az inas mellett aludt, mára már a kanapét is belakta.
Én csodálkozom a legjobban magamon, hogy már másnap játékot kezdeményeztem, Lui se ellenséges vele szemben, csak a maga szögletes módján kedveskedik neki.
A személyzet se sopánkodik a több munka miatt, Mazsi szobatiszta, akkor játszik, amikor mi, akkor alszik, amikor mi, eddig még nem rágott össze semmit, alig lehet észrevenni, hogy eggyel többen vagyunk.
Persze azért ő is csak vendég, igyekszünk neki egy jó gazdit keríteni, miután megtanítottuk neki a vizsla-arisztokrácia viselkedési egyszeregyét. Való igaz, hogy Mazsi felmenői közt nem csak arisztokraták szerepelnek, (B. szerint csak egy csepp kék vér csörgedezhet benne valahol, azt a cseppecskét is nehéz lenne megtalálni,) de az inas szerint nem a kutyabőr számit, ő látja benne a VIZSLÁT! Viszlát!

Mazsi navigál... 😉

Az első benyomás nagyon fontos! 😍

Hármasban

Indul a játék!

Mazsi mindig "mosolyog"! 

"Csini vagyok?"