Nagyberki Zsarolta vakkantásai

12. 02. szombat

Tegnap szomorú hír érkezett… Elődöm – Borcsi – jó haverja is elhagyta ezt az árnyékvilágot. G.-ben sok-sok emlék feltolult… Amikor még Töpivel, gazdáival, és Borcsival a Gyükést, és a tettyei kőbányát járták… amikor még a vén inasom sem volt olyan vén és tehetetlen…. amikor Borcsi és G. átmentek sörözni, - a szomszédban laktak, ott, ahol most Fülesék – de Borcsi nem volt hajlandó felmenni a csigalépcsőn, így Töpiék jöttek át… Aztán egy messzi városba költöztek… sok évre rá Borcsi is elköltözött… nagyon messzire… és most Töpi is követte… 15 és fél éves volt… R:I:P: kedves Töpi, láttam most G.-n, hogy nagyon közel álltál a szívéhez…!
Tegnap más is történt! Maja is elköltözött! Új, végleges gazdihoz, ahol még hosszú, boldogságos élet vár rá! Maját, aki az inasnál kivívta a Bajkavirc, Terrorbogyó, Cukifrász, Kábelgyáros, Apróvész, stb. beceneveket, ezután Polka néven fogják szólítani. Reméljük szerencsésen megérkezett új rezidenciájára, és elkezdte a hatalomátvételt! Ígéretet kaptunk, hogy értesülünk majd időről-időre a kalandjairól!
Tegnap délután Perec és Domi is eljött, hogy elbúcsúzzanak tőle, Maja nagyon elemében volt, az inas sikertelenül próbált videót készíteni rólunk, be kell vallani, hogy G. tehetsége legfeljebb az állókép elkészítésével kompatibilis.
Aztán jött Kata, mindannyian örömmel üdvözöltük, amúgy „vizslásan”, - Maja ezt megtanulta tőlünk – Kata most le is ült közénk, de hamarosan útnak indult, és vele kis barátnőnk is. Közben B. is hazaért, utoljára ő is szeretettel vette ölbe a kis gézengúzt. Hiányozni fog, régen volt ilyen odaadó játszótársam, aki mindig kész a mozgásra, viháncolásra, turpisságra! Vizslát!
Utóirat:
Most jött az első híradás az új inastól, bemásolom…
„Szóval most pici időm van
Minden a legnagyobb rendben volt!
Szegényke félve jött ki a kenelből, de rátettük a pórázt és egyből ment és szagolgatott a parkolóban.

Aztán beültünk a kocsiba és indultunk haza. A kocsiban kissé izgatott volt, meg nyüszögött, de jó hogy volt táp, mert jutalomfalat szerűen adtam neki és megnyugodott....
Majd elfeküdt az ölembe és mint ha ezer éve ismert volna..
Hazaértünk, kiszálltunk, futkozott az udvarban, felfedezett mindent , bementünk, ott is...
Ott voltak unokahúgomék, megdögönyözték mint mondjak, maximálisan gyerekbarát
Az anyu meg apu imádják..... tudtam hogy ez lesz!
Aztán kimentünk, a macska felpofozta egyszer megrázta magát és ment tovább
Pisilt-kakilt, volt minden.
Bementünk, megkapta a vacsit, játszottunk-ismerkedtünk...stb
Elfeküdt a lábamhoz, imádja, ha a hasát simogatom

Az éjszaka ment mindenfele, nem találta a helyét, de egy pici szigorral és fegyelemmel lefeküdt és elaludt
Egyszer kiengedtem, hátha, de aztán semmi.
Hajnalban már ugrándozott, valahonnan szerzett egy fenyőtobozt =D, valamelyik díszemről, mert már full karácsonyban áll a ház, és úgy zörgött vele mint a rosseb
Kicseréltem neki játékára, majd én is felkeltem
Kint az előszobában csinálta neki egy jó kis meleg helyet, amikor éppen kint van, hátha be akar menni.
Na, rögtön megtalálta befeküdt és nem mozdult.
Utána be csaltam, megkapta a reggelit.”
Tehát a Falka Szíve örül, hogy Maja-Polka szerető gazdira talált! <3
Most vizslát! 

R.I.P. Töpi! 💔

Sandítva... :-)

Az utolsó itteni közelkép...

Domi is búcsúzik...

Maja már indulna...

Az új otthonában...