01. 21.
Bizony, nem sok minden történt legutóbbi jelentkezésem óta…!
A múlt hét csütörtökén Mazsi elkezdett csöpögni, és ez az inasoknak némi meglepetést okozott. Mi szorgalmasan takarítunk utána, így nem nagyon izgatják magukat, nem úgy, mint 8-10 évvel ezelőtt még Borcsinál, akkor mindent nekik kellett csinálni, még a szőnyeg is feltekerve várakozott a radiátor alatt. Itt nincs szőnyeg, illetve egy van, - Lui kedvéért – de azt nem helyezték gyámság alá. G.-nek eszébe jutott a feltekert szőnyegről egy történet, lehet, már itt is leírta, ha igen, az a Cavinton hiánya…
Szóval, Borcsi tüzel, egyébként nyár van, még nincs kutyaajtó, így a alsó terasz ajtaja éjjel is nyitva, (hogy az imádott akkori hercegnő egyedül is ki tudjon menni, elvégezni a szükséges dolgokat…), szőnyeg feltekerve a radiátor alatt… Éjszaka, neszezés, Borcsi édesen alszik tovább a foteljében, G. felébred, és elkezd gondolkodni, mi jöhetett föl az emeletre…? Mire villanyt kapcsol, a kis tappancsok kopogása megszűnik, nincs sehol semmi és senki! Az inas arra a következtetésre jut, hogy csak egy patkány lehet, és bebújt az összetekert szőnyegbe, ezért felnyalábolja, és kiviszi az emeleti teraszra, közben erősen drukkol, nehogy kipotyogjon a szőnyeg valamelyik végén az illető… Megúszta, a delikvens benn maradt, teraszajtó becsukva, lehet tovább folytatni az éjszakai pihenést! Borcsi mindezalatt fel sem ébredt! Jött a reggel, G. vizsgálja a teraszt, sehol semmi, de ott nem akarja kiteríteni a szőnyeget, arra gondolva, nem tud majd mit kezdeni a patkánnyal. Újra felnyalábolja a”csövet”, ismét imádkozik, hogy ki ne pottyanjon az a Valami, és irány az udvar. A „bungi” teteje épp jó lesz, fönt derékig ér, és elég lejtős ahhoz, hogy egy mozdulattal kigöngyölítse a szőnyeget, és a benne rejtőzködő Valami lehuppan az alsó udvarra, így egy hirtelen mozdulattal nem tud visszaugrani és megtámadni az inast, kiszívni a vérét, vagy marcangolásba kezdeni… vagy mittudomén… Megtörténik a kigurítás, egy huppanás hallatszik, G. igyekszik le az alsó udvarra, hogy végre szemtől szemben álljon az éjszakai betolakodóval, aki ott szöszmötöl a bungiajtó előtt. Kiderült, hogy nem patkány, de nem is apróbb jetiivadék, hanem egy közönséges sünöcske, aki éppen próbálja összeszedni magát a riglispil után… Hogy miként tudott felmenni az emeletre vezető 15 lépcsőn, és ott végig a folyosón az utolsó szobába, máig is rejtély! De amint megtalálta a számára bizonyára kényelmes „szőnyegcsövet”, egész éjjel nyugodtan aludt… csak az ébredése volt mozgalmas…
Ennyi a régi történet… pénteken régen látott kedves vendégünk volt, Éva jött el, Csoki és Borcsa ezer kedvességű inasa, és egy rövid időt velünk töltött. Mivel az üdvözlésünk – amúgy vizslásan – „kicsit” hosszúra sikeredett, a kétlábúak egyáltalán nem tudták kibeszélni magukat, de mert Éva időhöz volt kötve (éppen Borcsát fosztották meg az évente kétszeri csöpögés lehetőségétől), így sietett vissza az ő hercegnőjéhez a műtőbe. Borcsa azóta már teljesen jól van, meggyógyult, talán már el is felejtette az egészet, újra vidáman szájalhat Csokival.
Másnap este az inasok bulizni mentek, és mivel több, mint három órát maradtak távol, egy kis tócsa fogadta őket Lui szőnyegén. Én nem láttam semmit, de nem hiszem, hogy Lui volt, az új pajtásomat meg nem akartam bemártani…
A héten szerdán Nojcsi ismét beköszönt, szokásához híven nasival jött, ennek megfelelően egymást megelőzve próbáltuk elszedni tőle, ami a miénk! Jelentem, a karjai, - az a csóré kettő, még mind meg vannak! Hogy miért nem tud legalább még egyet növeszteni? Akkor nem kellene megsértődve a helyemre osonnom… Hiába, nem vagyok olyan erőszakos, mint Lui és Mazsi, inkább elhagyom azt a helyszint, ahol nekem… NEKEM(!) küzdenem kell a simiért!
Egyébként valami pattanás nőtt a buksimon, ami engem egyáltalán nem zavar, de az már igen, ha az inas olyanokat mond, hogy „kis pattanás a nagyon”! Remélem, hamar elmúlik, és a személyzet nem fog sokáig ezzel szekálni, mert megunom, és felmondok mindenkinek!
Más említésre méltó nem is történt, reméljük a Polka-Majáról kapott hírek ráérnek a következő jelentkezésemig… Vizslát!
A múlt hét csütörtökén Mazsi elkezdett csöpögni, és ez az inasoknak némi meglepetést okozott. Mi szorgalmasan takarítunk utána, így nem nagyon izgatják magukat, nem úgy, mint 8-10 évvel ezelőtt még Borcsinál, akkor mindent nekik kellett csinálni, még a szőnyeg is feltekerve várakozott a radiátor alatt. Itt nincs szőnyeg, illetve egy van, - Lui kedvéért – de azt nem helyezték gyámság alá. G.-nek eszébe jutott a feltekert szőnyegről egy történet, lehet, már itt is leírta, ha igen, az a Cavinton hiánya…
Szóval, Borcsi tüzel, egyébként nyár van, még nincs kutyaajtó, így a alsó terasz ajtaja éjjel is nyitva, (hogy az imádott akkori hercegnő egyedül is ki tudjon menni, elvégezni a szükséges dolgokat…), szőnyeg feltekerve a radiátor alatt… Éjszaka, neszezés, Borcsi édesen alszik tovább a foteljében, G. felébred, és elkezd gondolkodni, mi jöhetett föl az emeletre…? Mire villanyt kapcsol, a kis tappancsok kopogása megszűnik, nincs sehol semmi és senki! Az inas arra a következtetésre jut, hogy csak egy patkány lehet, és bebújt az összetekert szőnyegbe, ezért felnyalábolja, és kiviszi az emeleti teraszra, közben erősen drukkol, nehogy kipotyogjon a szőnyeg valamelyik végén az illető… Megúszta, a delikvens benn maradt, teraszajtó becsukva, lehet tovább folytatni az éjszakai pihenést! Borcsi mindezalatt fel sem ébredt! Jött a reggel, G. vizsgálja a teraszt, sehol semmi, de ott nem akarja kiteríteni a szőnyeget, arra gondolva, nem tud majd mit kezdeni a patkánnyal. Újra felnyalábolja a”csövet”, ismét imádkozik, hogy ki ne pottyanjon az a Valami, és irány az udvar. A „bungi” teteje épp jó lesz, fönt derékig ér, és elég lejtős ahhoz, hogy egy mozdulattal kigöngyölítse a szőnyeget, és a benne rejtőzködő Valami lehuppan az alsó udvarra, így egy hirtelen mozdulattal nem tud visszaugrani és megtámadni az inast, kiszívni a vérét, vagy marcangolásba kezdeni… vagy mittudomén… Megtörténik a kigurítás, egy huppanás hallatszik, G. igyekszik le az alsó udvarra, hogy végre szemtől szemben álljon az éjszakai betolakodóval, aki ott szöszmötöl a bungiajtó előtt. Kiderült, hogy nem patkány, de nem is apróbb jetiivadék, hanem egy közönséges sünöcske, aki éppen próbálja összeszedni magát a riglispil után… Hogy miként tudott felmenni az emeletre vezető 15 lépcsőn, és ott végig a folyosón az utolsó szobába, máig is rejtély! De amint megtalálta a számára bizonyára kényelmes „szőnyegcsövet”, egész éjjel nyugodtan aludt… csak az ébredése volt mozgalmas…
Ennyi a régi történet… pénteken régen látott kedves vendégünk volt, Éva jött el, Csoki és Borcsa ezer kedvességű inasa, és egy rövid időt velünk töltött. Mivel az üdvözlésünk – amúgy vizslásan – „kicsit” hosszúra sikeredett, a kétlábúak egyáltalán nem tudták kibeszélni magukat, de mert Éva időhöz volt kötve (éppen Borcsát fosztották meg az évente kétszeri csöpögés lehetőségétől), így sietett vissza az ő hercegnőjéhez a műtőbe. Borcsa azóta már teljesen jól van, meggyógyult, talán már el is felejtette az egészet, újra vidáman szájalhat Csokival.
Másnap este az inasok bulizni mentek, és mivel több, mint három órát maradtak távol, egy kis tócsa fogadta őket Lui szőnyegén. Én nem láttam semmit, de nem hiszem, hogy Lui volt, az új pajtásomat meg nem akartam bemártani…
A héten szerdán Nojcsi ismét beköszönt, szokásához híven nasival jött, ennek megfelelően egymást megelőzve próbáltuk elszedni tőle, ami a miénk! Jelentem, a karjai, - az a csóré kettő, még mind meg vannak! Hogy miért nem tud legalább még egyet növeszteni? Akkor nem kellene megsértődve a helyemre osonnom… Hiába, nem vagyok olyan erőszakos, mint Lui és Mazsi, inkább elhagyom azt a helyszint, ahol nekem… NEKEM(!) küzdenem kell a simiért!
Egyébként valami pattanás nőtt a buksimon, ami engem egyáltalán nem zavar, de az már igen, ha az inas olyanokat mond, hogy „kis pattanás a nagyon”! Remélem, hamar elmúlik, és a személyzet nem fog sokáig ezzel szekálni, mert megunom, és felmondok mindenkinek!
Más említésre méltó nem is történt, reméljük a Polka-Majáról kapott hírek ráérnek a következő jelentkezésemig… Vizslát!
 |
| Ritka pillanat... hárman egy ágyon! |
 |
| Éva Luival, aki már megint más helyén "kolbászol"! |
 |
| Éva üdvözlése... 💗 |
 |
| Mazsi nyomul... 😄 |
 |
| Nojcsival... 💓 |
 |
| "Csak két keze van"... |
Az ilyen játékos műmorgásnál Nojcsi már a konvektorra menekülne, most Mazsi lefoglalja,,, 😄
A sünis történetet még nem mesélted el - és én se igazán értem, hogy tudta az emeletre felküzdeni magát egy aprócska állat - de lám az akarat sikert arat ! :-)
VálaszTörlésAzt azért nem értem, miért "hagyod magad" néha kirekeszteni, végülis ki a ház úrnője/tulajdonosa ?
Tegyél rendet köztük !
Nem vagyok diktátor, hogy mindig szétcsapjak köztük, nálunk alkotmányos monarchia működik, a Hercegnőség napi teendőit a személyzet "bonyolítja", ha soknak érzem az udvartartás szemtelenkedéseit, inkább félrevonulok a trónusomra! Hidd el, így is hozzájutok mindenhez, ami jár! :-)
Törlés