02. 05. hétfő
Megint régen jelentkeztem már, de hát nem nagyon történt említésre érdemes.
A múlt hónap 25.-én Lui születésnapjára kaptunk néhány rágcsát, nasit, de semmi torta… Én biztos megsértődtem volna! Látszik, hogy a svábcsávó nem olyan kifinomult lélek, mint én, ő torta nélkül is odáig volt az extra simiktől, pedig minden előkelő vizsla tudja, hogy ilyenkor gyertya is jár a kerek sütivel, ami ugyan megpörkölheti a bajszunkat, ha idő előtt túl közel merészkedünk, de ez is hozzátartozik az ünnephez. Mindegy, Luinak már az is örömet jelentett, ha eltakaríthatta Mazsi csöpögés-nyomait. Őszintén vakkantva, én már nagyon kezdtem unni, szerencsére pár nappal ezelőtt a kisasszony befejezte a rezidencia telepöttyözését, és amint hallottam, - a kétlábúak jóvoltából - többet már nem is lesz rá alkalma.
Nemrég még azt hittük, hogy jön a tavasz, sokat voltunk kint az udvaron, Mazsi felhagyott egy időre az ornitológiával, - itt nincs rá lehetősége - helyette óriási vehemenciával áttért a gyíkászatra! Ő bizony herpetológus lesz! Néhány napig lelkesen tépdeste Lui társaságában a borostyánt, ahova a napozni vágyó, és megriasztott gyíkocskák menekültek előlük, de mára ezzel is fel kellett hagyniuk, éppúgy, mint a feketerigóknak az első tavaszi dallamokkal. Pedig a hajnali flótákat G. is élvezte, amikor reggel 5 felé kikéretőztünk.
Sajnos a februárral visszajött a tél, állítólag a medvék se tudják meddig tart még, bár itt Pécsett 2.-án borult volt az ég. Remélem, egyik mecseki mackó sem ijedt meg az árnyékától. és nem menekült vissza a barlangba tovább aludni!
Szombaton itt volt Kata, Mazsi megkapta a chipjét, kombi oltását. Nagyon hősiesen viselte, szinte flegmán! Kata el volt ájulva Mazsi nyugodtságától, bájától… persze mi be voltunk zárva, most sem üdvözölhettük, akkor, ha hármasban lettünk volna, Mazsi se lett volna olyan nyugodt!
Kata egyből kiszórta, hogy sajnos Mazsi jobb felső szemfoga félbe van törve. Nem értem, hogy a többi kétlábúnak ez miért nem tűnt fel… jó, a vén inas vaksi…. de jártak nálunk az utóbbi egy hónapban sasszemű alattvalók is! Egyelőre Mazsit nem izgatja, nem fáj neki, nem is érzékeny, az evésben se zavarja, így az a döntés született, hogy a két hét múlva esedékes műtét alkalmával majd tüzetesebben megvizsgálják…
Az inasok végre nekidurálták magukat, és hajlandóak régóta kiadott parancsomat figyelembe venni! Múlt héten elmentek új hercegnői batárt szemrevételezni, olyant, amiben légkondi is van, hogy ne lihegjük halálra magunkat a nyári piknikekre „hajtatva”! Bárcsak már ott tartanánk! Most úgy vélem, mennénk mi légkondi nélkül is…. De egy új batár mindenképpen illőbb hozzám, mint egy maholnap nagykorú ősi járgány…. „Majd meglássuk… a vak is azt mondta… (a vén inas)…. Vizslát!
A múlt hónap 25.-én Lui születésnapjára kaptunk néhány rágcsát, nasit, de semmi torta… Én biztos megsértődtem volna! Látszik, hogy a svábcsávó nem olyan kifinomult lélek, mint én, ő torta nélkül is odáig volt az extra simiktől, pedig minden előkelő vizsla tudja, hogy ilyenkor gyertya is jár a kerek sütivel, ami ugyan megpörkölheti a bajszunkat, ha idő előtt túl közel merészkedünk, de ez is hozzátartozik az ünnephez. Mindegy, Luinak már az is örömet jelentett, ha eltakaríthatta Mazsi csöpögés-nyomait. Őszintén vakkantva, én már nagyon kezdtem unni, szerencsére pár nappal ezelőtt a kisasszony befejezte a rezidencia telepöttyözését, és amint hallottam, - a kétlábúak jóvoltából - többet már nem is lesz rá alkalma.
Nemrég még azt hittük, hogy jön a tavasz, sokat voltunk kint az udvaron, Mazsi felhagyott egy időre az ornitológiával, - itt nincs rá lehetősége - helyette óriási vehemenciával áttért a gyíkászatra! Ő bizony herpetológus lesz! Néhány napig lelkesen tépdeste Lui társaságában a borostyánt, ahova a napozni vágyó, és megriasztott gyíkocskák menekültek előlük, de mára ezzel is fel kellett hagyniuk, éppúgy, mint a feketerigóknak az első tavaszi dallamokkal. Pedig a hajnali flótákat G. is élvezte, amikor reggel 5 felé kikéretőztünk.
Sajnos a februárral visszajött a tél, állítólag a medvék se tudják meddig tart még, bár itt Pécsett 2.-án borult volt az ég. Remélem, egyik mecseki mackó sem ijedt meg az árnyékától. és nem menekült vissza a barlangba tovább aludni!
Szombaton itt volt Kata, Mazsi megkapta a chipjét, kombi oltását. Nagyon hősiesen viselte, szinte flegmán! Kata el volt ájulva Mazsi nyugodtságától, bájától… persze mi be voltunk zárva, most sem üdvözölhettük, akkor, ha hármasban lettünk volna, Mazsi se lett volna olyan nyugodt!
Kata egyből kiszórta, hogy sajnos Mazsi jobb felső szemfoga félbe van törve. Nem értem, hogy a többi kétlábúnak ez miért nem tűnt fel… jó, a vén inas vaksi…. de jártak nálunk az utóbbi egy hónapban sasszemű alattvalók is! Egyelőre Mazsit nem izgatja, nem fáj neki, nem is érzékeny, az evésben se zavarja, így az a döntés született, hogy a két hét múlva esedékes műtét alkalmával majd tüzetesebben megvizsgálják…
Az inasok végre nekidurálták magukat, és hajlandóak régóta kiadott parancsomat figyelembe venni! Múlt héten elmentek új hercegnői batárt szemrevételezni, olyant, amiben légkondi is van, hogy ne lihegjük halálra magunkat a nyári piknikekre „hajtatva”! Bárcsak már ott tartanánk! Most úgy vélem, mennénk mi légkondi nélkül is…. De egy új batár mindenképpen illőbb hozzám, mint egy maholnap nagykorú ősi járgány…. „Majd meglássuk… a vak is azt mondta… (a vén inas)…. Vizslát!
 |
| Lui 3 éves! |
 |
| Mazsi törött szemfoga... |
És Terólad sehol egy fotó ?? Micsoda dolog ez ! Kit érdekel a Mazsi foga ? Látom fel kell már mennem hozzátok, kicsit rendreutasítani az alattvalódat...habár őszintén szólva nekem ketten a Luival épp elegen lennétek, a három már kissé sok... Semmi kilátás, hogy Mazsi új gazdát kapjon ?
VálaszTörlésNa, de ha előbb nem, majd az új batárt megcsodálni mindenképp felmegyek.