02. 13. kedd
Ismét eltelt egy hét, és nem sok minden történt…
Épp egy hete, hogy Maja-Polka újra gazdisodott, reméljük, hogy most már tényleg „örökre” befogadták, és nem kell többet vándorolnia!
Persze azonnal lépéseket tettünk az új gazdival való kapcsolatfelvételre, vissza is jött pár mondat és egy fotó, de a visszajelölés elmaradt… így az a gyanúnk, hogy Majáról nem sok hír fog érkezni a jövőben… Talán Kata több szerencsével jár…
Másnap, szerdán, a személyzetet elküldtem az új Hercegnői Batár beszerzésének az elindítására. Az egész tulajdonképpen még tavaly szeptemberben kezdődött, amikor vaksi inasom – „Kegyes ÁllamBácsi” támogatását remélve – beküldte a papírjait. December végére meg is jött az engedély, elindíthattuk a vásárlást. Azt már tudtuk, hogy csak a „Mi Autónk” típusai közül választhatunk, azt is, hogy a nagylelkű kedvezményből mégsem lesz olyan nagy „kaszálás”, hogy mások elaléljanak a sárga irigységtől… Ugyanis hogy hogy nem, hitelfelvételhez van kötve a kedvezmény igénybevétele… Mivel a Rezidencia eddig elvből nem vett fel hitelt, enyhe értetlenséggel fogadtuk ezt a feltételt. Természetesen a legkisebbet, a „Minihitelt” választottuk, ami kemény 25 ezer magyar forinttal adósítja el a Hercegnőséget. Ám a személyzet szerdán szembesült azzal, hogy ahhoz, hogy ezt a hatalmas kölcsönt megkapjuk, mindkét inasomnak „C” típusú átvilágításon kell átesnie… kifaggatták őket a havi jövedelmükről, esetleges más kölcsöneikről, vagyoni állapotukról, iskolai végzettségükről, munkába állasuk kezdetének dátumáról, családi állapotukról (ha egyedülálló, akkor özvegy-e, vagy elvált, vagy mi a szösz???)… Miután aláírtak kb. 50(!) darab papírt, megtudták, hogy ha az elbírálás(!) pozitív lesz, máris hömpölyög tovább az ügymenet… a pici sárgák megépítik nekünk a járgányt, behajózzák, kihajózzák, ideszállítják, fizethetünk, aztán már csak pár nap, ás egy kicsi újrafizetés után máris beleülhetünk az Új Hercegnői Batárba!
És hogy mikor lesz ez? … Hát, kb. úgy május körül…
De legalább rögtön légkondival kezdhetünk, nem kell igyekezni a téli gumik felrakásával sem…
G.-nek meleg nosztalgikus érzései támadtak… hja, a hajdani fiatalság… és a 40 évvel ezelőtti Merkur telep…
Való igaz, azóta pár hónappal sebesebben történnek a dolgok… de hát akinek támogatott, ráadásul új autó kell…
…………….
Mazsi a héten megint lebukott! Csendespihi alatt, - amíg mi az inason heverésztünk – ő puzzle-t készített a hercegnői szivacsomból! Ha ez így megy tovább, elfogy alólam az éjszakai pihenőhelyem! Igaz, 1-2 éve már szó van az új trónus/fotel/ ágy beszerzéséről, úgy tűnik, azok a bizonyos malmok néha itt is lassan őrölnek… Mazsi csak meggyorsítja az elkerülhetetlent.
Mivel mostanában a kinti idő nem nagyon alkalmas az „Udvari Játékokra”, gyakrabban indul meg az „SBH”,vagyis a „spontán benti hancúr”, ami minden alkalommal kakofóniába torkollik… Mert az, hogy Lui csak hangosan tud játszani, azt még G. eltűri, amíg velem csatázik. de azt már az inas sem állja meg szó nélkül, amikor a csokitesó Mazsival áll neki madzagot szaggatni, mert olyankor én is kiabálni kezdek, nem maradhatok ki semmiből! Na, ezt a hangzavart szokta betetőzni az inas óbégatása, hogy azonnal húzzunk ki az udvarra, mert ő nem lesz süket miattunk, és egyébként is leveszi a szekrény tetejéről a nádpálcát… Erre mi kivonulunk, de nem maradunk sokáig, mert ő nem jön utánunk, így pedig feleannyira sem érdekes az egész, és különben is csöpög az eső! Mikor Lui „kopogására” dörmögve ajtót nyit, mi illedelmesen betódulunk, azonnal a vizes tálhoz megyünk, és ha kint netalántán nem volt elegendő behordható sár, a kilefetyelt vízben végigcaplatva nagyon pofás kis tappancs nyomokkal dobjuk fel az unalmas egyszínű világos járólapokat… Hát így szórakozunk manapság…
=D Vizslát!
Épp egy hete, hogy Maja-Polka újra gazdisodott, reméljük, hogy most már tényleg „örökre” befogadták, és nem kell többet vándorolnia!
Persze azonnal lépéseket tettünk az új gazdival való kapcsolatfelvételre, vissza is jött pár mondat és egy fotó, de a visszajelölés elmaradt… így az a gyanúnk, hogy Majáról nem sok hír fog érkezni a jövőben… Talán Kata több szerencsével jár…
Másnap, szerdán, a személyzetet elküldtem az új Hercegnői Batár beszerzésének az elindítására. Az egész tulajdonképpen még tavaly szeptemberben kezdődött, amikor vaksi inasom – „Kegyes ÁllamBácsi” támogatását remélve – beküldte a papírjait. December végére meg is jött az engedély, elindíthattuk a vásárlást. Azt már tudtuk, hogy csak a „Mi Autónk” típusai közül választhatunk, azt is, hogy a nagylelkű kedvezményből mégsem lesz olyan nagy „kaszálás”, hogy mások elaléljanak a sárga irigységtől… Ugyanis hogy hogy nem, hitelfelvételhez van kötve a kedvezmény igénybevétele… Mivel a Rezidencia eddig elvből nem vett fel hitelt, enyhe értetlenséggel fogadtuk ezt a feltételt. Természetesen a legkisebbet, a „Minihitelt” választottuk, ami kemény 25 ezer magyar forinttal adósítja el a Hercegnőséget. Ám a személyzet szerdán szembesült azzal, hogy ahhoz, hogy ezt a hatalmas kölcsönt megkapjuk, mindkét inasomnak „C” típusú átvilágításon kell átesnie… kifaggatták őket a havi jövedelmükről, esetleges más kölcsöneikről, vagyoni állapotukról, iskolai végzettségükről, munkába állasuk kezdetének dátumáról, családi állapotukról (ha egyedülálló, akkor özvegy-e, vagy elvált, vagy mi a szösz???)… Miután aláírtak kb. 50(!) darab papírt, megtudták, hogy ha az elbírálás(!) pozitív lesz, máris hömpölyög tovább az ügymenet… a pici sárgák megépítik nekünk a járgányt, behajózzák, kihajózzák, ideszállítják, fizethetünk, aztán már csak pár nap, ás egy kicsi újrafizetés után máris beleülhetünk az Új Hercegnői Batárba!
És hogy mikor lesz ez? … Hát, kb. úgy május körül…
De legalább rögtön légkondival kezdhetünk, nem kell igyekezni a téli gumik felrakásával sem…
G.-nek meleg nosztalgikus érzései támadtak… hja, a hajdani fiatalság… és a 40 évvel ezelőtti Merkur telep…
Való igaz, azóta pár hónappal sebesebben történnek a dolgok… de hát akinek támogatott, ráadásul új autó kell…
…………….
Mazsi a héten megint lebukott! Csendespihi alatt, - amíg mi az inason heverésztünk – ő puzzle-t készített a hercegnői szivacsomból! Ha ez így megy tovább, elfogy alólam az éjszakai pihenőhelyem! Igaz, 1-2 éve már szó van az új trónus/fotel/ ágy beszerzéséről, úgy tűnik, azok a bizonyos malmok néha itt is lassan őrölnek… Mazsi csak meggyorsítja az elkerülhetetlent.
Mivel mostanában a kinti idő nem nagyon alkalmas az „Udvari Játékokra”, gyakrabban indul meg az „SBH”,vagyis a „spontán benti hancúr”, ami minden alkalommal kakofóniába torkollik… Mert az, hogy Lui csak hangosan tud játszani, azt még G. eltűri, amíg velem csatázik. de azt már az inas sem állja meg szó nélkül, amikor a csokitesó Mazsival áll neki madzagot szaggatni, mert olyankor én is kiabálni kezdek, nem maradhatok ki semmiből! Na, ezt a hangzavart szokta betetőzni az inas óbégatása, hogy azonnal húzzunk ki az udvarra, mert ő nem lesz süket miattunk, és egyébként is leveszi a szekrény tetejéről a nádpálcát… Erre mi kivonulunk, de nem maradunk sokáig, mert ő nem jön utánunk, így pedig feleannyira sem érdekes az egész, és különben is csöpög az eső! Mikor Lui „kopogására” dörmögve ajtót nyit, mi illedelmesen betódulunk, azonnal a vizes tálhoz megyünk, és ha kint netalántán nem volt elegendő behordható sár, a kilefetyelt vízben végigcaplatva nagyon pofás kis tappancs nyomokkal dobjuk fel az unalmas egyszínű világos járólapokat… Hát így szórakozunk manapság…
=D Vizslát! | |
| Maja az új gazdinál 02. 07. Talán az utolsó fotó róla... |
 |
| Estére elfáradunk, ilyenkor az inas egy fotó erejéig ilyesmit is elcsíphet... |
Mivel sok értelme nincs, nem akarnám minősíteni a batárbeszerzéssel kapcsolatos ügymenetet. Ne feledjétek, Magyarországon vagytok, és nem Európában....
VálaszTörlésA tavasz meg -szerintem - közeleg, remélhetőleg hamarosan már többet ehettek kint, mint benn. Na de hogy még mindig hárman vagytok ???
G. azt mondja, ez a bürokrácia-túltengés csak az állami "kedvezmény" miatt van, de egyszer az életben ő is ki fogja bírni...
TörlésA tavasz csak nagyon lassan jön..,. Számítottunk rá, hogy sokáig hárman leszünk, mert télen senki sem akar örökbe fogadni, máskor is egyre kevesebben már, de Luival azért reménykedünk, hogy Mazsit gazdásítani tudjuk majd a tavasz beköszöntével.