Nagyberki Zsarolta vakkantásai

02. 28. szerda

Mivel ma véget ér a tél, és holnap kezdődik a Kikelet hava, itt az ideje, hogy elbúcsúztassam ezt a jégvilágot, amelyik az utolsó héten mutatta csak ki a foga fehérét… Persze előbb ma éjjel átesünk egy laza -19 fokon, ahogy az időjósok bezengték, de majd nem megyünk ki! Átalusszuk a sötétséget, mint az utóbbi héten minden alkalommal… Nappal még csak-csak kimászkáltunk, mert meggebedtünk volna az unalomtól, még Lui is kimerészkedett, és velünk rohangált a hóesésben, de éjjel… brrr…. Az éjszakai csatangolásokat elodázzuk tavaszra, nyárra!
Alig történt valami az utóbbi két hétben… Domi volt itt, ő hozott egy kis változatosságot. Üdvözlésünk közben észrevette, hogy a svábtesó körme csálén áll, jobban megnézve kiderült, hogy tőben van berepedve. A személyzet konzíliuma alatt már a doki felkeresése is felvetődött, de másnapra Lui egyszerűen elhagyta valahol a régi öreg karmát, és alatta ott volt a kicsi új. Általános karomvágás kezdődött, amit B. hajtott végre a G. által nemrég vásárolt szerszámmal. B. először csak félve, majd egyre bátrabban esett neki a tappancs-végeinknek. Csodák csodájára, aránylag türelmesen, óbégatás nélkül tűrtük. Talán megoldódik a személyzet egyik gondja, Borcsi karmait a Dokinéni se tudta fájdalom nélkül rendbe hozni, fel is adta a kísérletezést anno…
Egy másik hír a hírtelenségben: A személyzet úgy döntött, hogy nem él a nagy „Lehetőséggel”, nem vesszük igénybe az állam „Nagylelkű Adományát”, nem lesz „Miautónk”! Illetve lesz, de az tényleg a MI autónk lesz! A személyzet megunta a lassan csöpögtetett információkat, a konstrukcióban rejlő „romakodást”. (Ma nagyon piiiisziii vagyok! Finom, akár a romapecsenye!)
Nekem mindegy, milyen lesz a Hercegnői Batár, de azt kikötöttem, hogy légkondi legyen benne!
Kaptunk Katától képeket Maja-Polkáról, és váratlanul Vackorról is érkezett fotó, videó, amint focizik a híres angol gyepen!
Hétfőn Nojcsi is beugrott, mivel időben elengedte a hurkadarabokat, nem operáltuk le a karjait. „Persze” még mindig csak kettő van neki, és képtelen arra, hogy velük hármunkat egyszerre simogasson, így néha megsértődésbe „kellett” vonulnom…
Látom a Fészen, hogy kezd tetőfokára hágni a kétlábúakon négy évenként elhatalmasodó „szent őrület”, amiben idén egyáltalán nem lelhető fel „szentség” és ünnepélyesség… Szentségelés, és gyűlölködés annál inkább… Régi barátok „halálos” megutálása…
A Rezidencia ebben a sárdobálásban nem vesz részt, nekünk, Vizsláknak olyan bundánk van, hogy egy kiadós iszappakolás után nem sokkal újra patyolatok vagyunk, de a Kétlábúakon bizony hosszú ideig megmarad az esetleg nem átgondolva, indulatból rájuk hajigált mocsok…
Ezért zárásként egy mesét adok közre a
Rezidencia Közleményeként…
„Élt egyszer régen egy kis faluban hat vak ember. Nem látták soha a napvilágot, így a tárgyakról, élőlényekről, a körülöttük lévő világról is csak a többi érzékszervük alapján alakították ki saját képüket. Egy napon egy elefántot hoztak eléjük, és megkérdezték, hogyan is nézhet ki szerintük. Odamentek hát a hatalmas állathoz, és mindannyian megérintették.

„Nahát! Az elefánt olyan, mint egy oszlop.” – szólalt meg egyikük, aki az állat lábát tapogatta meg.
„Nem, nem, inkább olyan, mint egy kötél.” – mondta a másik, aki a farkát fogta.
„Szerintem inkább olyan, mint egy vastag faág.” – szólt a harmadik, aki az agyarát tapogatta.
„Nincs igazatok, az elefánt úgy néz ki, mint egy hatalmas legyező.” – állapította meg a negyedik, aki az állat fülét
„Dehogy! Az elefánt olyan, mint egy nagy fal.” – szólalt meg az ötödik vak ember, miközben az elefánt oldalát tapogatta.
„Szerintem viszont mindannyian tévedtek, mert az elefánt cső alakú.” – vélte a hatodik, aki épp az ormányát fogta.
Amit a vak emberek nem értettek meg, az az, hogy míg az igazságot keresték mindannyian, annak csak egy-egy részletét ismerték meg, és az alapján alkották meg véleményüket.”

Álljatok meg egy pillanatra, és gondolkodjatok el…
Várjuk együtt a Tavaszt! Vizslát!

Mazsival... :-)

Maja-Polka az új gazdinál... A hírek szerint nagyon szeretik, gyakran mennek az iskolába az unokák elé, ahol szintén közimádatnak örvend! :-)

Vackor, az Angliába "szakadt" gólvágó! :-)