02. 28. szerda

Mivel ma véget ér a tél, és holnap kezdődik a Kikelet hava, itt az ideje, hogy elbúcsúztassam ezt a jégvilágot, amelyik az utolsó héten mutatta csak ki a foga fehérét… Persze előbb ma éjjel átesünk egy laza -19 fokon, ahogy az időjósok bezengték, de majd nem megyünk ki! Átalusszuk a sötétséget, mint az utóbbi héten minden alkalommal… Nappal még csak-csak kimászkáltunk, mert meggebedtünk volna az unalomtól, még Lui is kimerészkedett, és velünk rohangált a hóesésben, de éjjel… brrr…. Az éjszakai csatangolásokat elodázzuk tavaszra, nyárra!
Alig történt valami az utóbbi két hétben… Domi volt itt, ő hozott egy kis változatosságot. Üdvözlésünk közben észrevette, hogy a svábtesó körme csálén áll, jobban megnézve kiderült, hogy tőben van berepedve. A személyzet konzíliuma alatt már a doki felkeresése is felvetődött, de másnapra Lui egyszerűen elhagyta valahol a régi öreg karmát, és alatta ott volt a kicsi új. Általános karomvágás kezdődött, amit B. hajtott végre a G. által nemrég vásárolt szerszámmal. B. először csak félve, majd egyre bátrabban esett neki a tappancs-végeinknek. Csodák csodájára, aránylag türelmesen, óbégatás nélkül tűrtük. Talán megoldódik a személyzet egyik gondja, Borcsi karmait a Dokinéni se tudta fájdalom nélkül rendbe hozni, fel is adta a kísérletezést anno…
Egy másik hír a hírtelenségben: A személyzet úgy döntött, hogy nem él a nagy „Lehetőséggel”, nem vesszük igénybe az állam „Nagylelkű Adományát”, nem lesz „Miautónk”! Illetve lesz, de az tényleg a MI autónk lesz! A személyzet megunta a lassan csöpögtetett információkat, a konstrukcióban rejlő „romakodást”. (Ma nagyon piiiisziii vagyok! Finom, akár a romapecsenye!)
Nekem mindegy, milyen lesz a Hercegnői Batár, de azt kikötöttem, hogy légkondi legyen benne!
Kaptunk Katától képeket Maja-Polkáról, és váratlanul Vackorról is érkezett fotó, videó, amint focizik a híres angol gyepen!
Hétfőn Nojcsi is beugrott, mivel időben elengedte a hurkadarabokat, nem operáltuk le a karjait. „Persze” még mindig csak kettő van neki, és képtelen arra, hogy velük hármunkat egyszerre simogasson, így néha megsértődésbe „kellett” vonulnom…
Látom a Fészen, hogy kezd tetőfokára hágni a kétlábúakon négy évenként elhatalmasodó „szent őrület”, amiben idén egyáltalán nem lelhető fel „szentség” és ünnepélyesség… Szentségelés, és gyűlölködés annál inkább… Régi barátok „halálos” megutálása…
A Rezidencia ebben a sárdobálásban nem vesz részt, nekünk, Vizsláknak olyan bundánk van, hogy egy kiadós iszappakolás után nem sokkal újra patyolatok vagyunk, de a Kétlábúakon bizony hosszú ideig megmarad az esetleg nem átgondolva, indulatból rájuk hajigált mocsok…
Ezért zárásként egy mesét adok közre a
Rezidencia Közleményeként…
„Élt egyszer régen egy kis faluban hat vak ember. Nem látták soha a napvilágot, így a tárgyakról, élőlényekről, a körülöttük lévő világról is csak a többi érzékszervük alapján alakították ki saját képüket. Egy napon egy elefántot hoztak eléjük, és megkérdezték, hogyan is nézhet ki szerintük. Odamentek hát a hatalmas állathoz, és mindannyian megérintették.

„Nahát! Az elefánt olyan, mint egy oszlop.” – szólalt meg egyikük, aki az állat lábát tapogatta meg.
„Nem, nem, inkább olyan, mint egy kötél.” – mondta a másik, aki a farkát fogta.
„Szerintem inkább olyan, mint egy vastag faág.” – szólt a harmadik, aki az agyarát tapogatta.
„Nincs igazatok, az elefánt úgy néz ki, mint egy hatalmas legyező.” – állapította meg a negyedik, aki az állat fülét
„Dehogy! Az elefánt olyan, mint egy nagy fal.” – szólalt meg az ötödik vak ember, miközben az elefánt oldalát tapogatta.
„Szerintem viszont mindannyian tévedtek, mert az elefánt cső alakú.” – vélte a hatodik, aki épp az ormányát fogta.
Amit a vak emberek nem értettek meg, az az, hogy míg az igazságot keresték mindannyian, annak csak egy-egy részletét ismerték meg, és az alapján alkották meg véleményüket.”

Álljatok meg egy pillanatra, és gondolkodjatok el…
Várjuk együtt a Tavaszt! Vizslát!

Mazsival... :-)

Maja-Polka az új gazdinál... A hírek szerint nagyon szeretik, gyakran mennek az iskolába az unokák elé, ahol szintén közimádatnak örvend! :-)

Vackor, az Angliába "szakadt" gólvágó! :-)

02. 13. kedd

Ismét eltelt egy hét, és nem sok minden történt…
Épp egy hete, hogy Maja-Polka újra gazdisodott, reméljük, hogy most már tényleg „örökre” befogadták, és nem kell többet vándorolnia! 
Persze azonnal lépéseket tettünk az új gazdival való kapcsolatfelvételre, vissza is jött pár mondat és egy fotó, de a visszajelölés elmaradt… így az a gyanúnk, hogy Majáról nem sok hír fog érkezni a jövőben… Talán Kata több szerencsével jár…
Másnap, szerdán, a személyzetet elküldtem az új Hercegnői Batár beszerzésének az elindítására. Az egész tulajdonképpen még tavaly szeptemberben kezdődött, amikor vaksi inasom – „Kegyes ÁllamBácsi” támogatását remélve – beküldte a papírjait. December végére meg is jött az engedély, elindíthattuk a vásárlást. Azt már tudtuk, hogy csak a „Mi Autónk” típusai közül választhatunk, azt is, hogy a nagylelkű kedvezményből mégsem lesz olyan nagy „kaszálás”, hogy mások elaléljanak a sárga irigységtől… Ugyanis hogy hogy nem, hitelfelvételhez van kötve a kedvezmény igénybevétele… Mivel a Rezidencia eddig elvből nem vett fel hitelt, enyhe értetlenséggel fogadtuk ezt a feltételt. Természetesen a legkisebbet, a „Minihitelt” választottuk, ami kemény 25 ezer magyar forinttal adósítja el a Hercegnőséget. Ám a személyzet szerdán szembesült azzal, hogy ahhoz, hogy ezt a hatalmas kölcsönt megkapjuk, mindkét inasomnak „C” típusú átvilágításon kell átesnie… kifaggatták őket a havi jövedelmükről, esetleges más kölcsöneikről, vagyoni állapotukról, iskolai végzettségükről, munkába állasuk kezdetének dátumáról, családi állapotukról (ha egyedülálló, akkor özvegy-e, vagy elvált, vagy mi a szösz???)… Miután aláírtak kb. 50(!) darab papírt, megtudták, hogy ha az elbírálás(!) pozitív lesz, máris hömpölyög tovább az ügymenet… a pici sárgák megépítik nekünk a járgányt, behajózzák, kihajózzák, ideszállítják, fizethetünk, aztán már csak pár nap, ás egy kicsi újrafizetés után máris beleülhetünk az Új Hercegnői Batárba! 
És hogy mikor lesz ez? … Hát, kb. úgy május körül…
De legalább rögtön légkondival kezdhetünk, nem kell igyekezni a téli gumik felrakásával sem…
G.-nek meleg nosztalgikus érzései támadtak… hja, a hajdani fiatalság… és a 40 évvel ezelőtti Merkur telep…
Való igaz, azóta pár hónappal sebesebben történnek a dolgok… de hát akinek támogatott, ráadásul új autó kell…
…………….
Mazsi a héten megint lebukott! Csendespihi alatt, - amíg mi az inason heverésztünk – ő puzzle-t készített a hercegnői szivacsomból! Ha ez így megy tovább, elfogy alólam az éjszakai pihenőhelyem! Igaz, 1-2 éve már szó van az új trónus/fotel/ ágy beszerzéséről, úgy tűnik, azok a bizonyos malmok néha itt is lassan őrölnek… Mazsi csak meggyorsítja az elkerülhetetlent.
Mivel mostanában a kinti idő nem nagyon alkalmas az „Udvari Játékokra”, gyakrabban indul meg az „SBH”,vagyis a „spontán benti hancúr”, ami minden alkalommal kakofóniába torkollik… Mert az, hogy Lui csak hangosan tud játszani, azt még G. eltűri, amíg velem csatázik. de azt már az inas sem állja meg szó nélkül, amikor a csokitesó Mazsival áll neki madzagot szaggatni, mert olyankor én is kiabálni kezdek, nem maradhatok ki semmiből! Na, ezt a hangzavart szokta betetőzni az inas óbégatása, hogy azonnal húzzunk ki az udvarra, mert ő nem lesz süket miattunk, és egyébként is leveszi a szekrény tetejéről a nádpálcát… Erre mi kivonulunk, de nem maradunk sokáig, mert ő nem jön utánunk, így pedig feleannyira sem érdekes az egész, és különben is csöpög az eső! Mikor Lui „kopogására” dörmögve ajtót nyit, mi illedelmesen betódulunk, azonnal a vizes tálhoz megyünk, és ha kint netalántán nem volt elegendő behordható sár, a kilefetyelt vízben végigcaplatva nagyon pofás kis tappancs nyomokkal dobjuk fel az unalmas egyszínű világos járólapokat… Hát így szórakozunk manapság… =D Vizslát!

Maja az új gazdinál 02. 07. Talán az utolsó fotó róla...

Estére elfáradunk, ilyenkor az inas egy fotó erejéig ilyesmit is elcsíphet...

02. 05. hétfő

Megint régen jelentkeztem már, de hát nem nagyon történt említésre érdemes.
A múlt hónap 25.-én Lui születésnapjára kaptunk néhány rágcsát, nasit, de semmi torta… Én biztos megsértődtem volna! Látszik, hogy a svábcsávó nem olyan kifinomult lélek, mint én, ő torta nélkül is odáig volt az extra simiktől, pedig minden előkelő vizsla tudja, hogy ilyenkor gyertya is jár a kerek sütivel, ami ugyan megpörkölheti a bajszunkat, ha idő előtt túl közel merészkedünk, de ez is hozzátartozik az ünnephez. Mindegy, Luinak már az is örömet jelentett, ha eltakaríthatta Mazsi csöpögés-nyomait. Őszintén vakkantva, én már nagyon kezdtem unni, szerencsére pár nappal ezelőtt a kisasszony befejezte a rezidencia telepöttyözését, és amint hallottam, - a kétlábúak jóvoltából - többet már nem is lesz rá alkalma.
Nemrég még azt hittük, hogy jön a tavasz, sokat voltunk kint az udvaron, Mazsi felhagyott egy időre az ornitológiával, - itt nincs rá lehetősége - helyette óriási vehemenciával áttért a gyíkászatra! Ő bizony herpetológus lesz! Néhány napig lelkesen tépdeste Lui társaságában a borostyánt, ahova a napozni vágyó, és megriasztott gyíkocskák menekültek előlük, de mára ezzel is fel kellett hagyniuk, éppúgy, mint a feketerigóknak az első tavaszi dallamokkal. Pedig a hajnali flótákat G. is élvezte, amikor reggel 5 felé kikéretőztünk.
Sajnos a februárral visszajött a tél, állítólag a medvék se tudják meddig tart még, bár itt Pécsett 2.-án borult volt az ég. Remélem, egyik mecseki mackó sem ijedt meg az árnyékától. és nem menekült vissza a barlangba tovább aludni!
Szombaton itt volt Kata, Mazsi megkapta a chipjét, kombi oltását. Nagyon hősiesen viselte, szinte flegmán! Kata el volt ájulva Mazsi nyugodtságától, bájától… persze mi be voltunk zárva, most sem üdvözölhettük, akkor, ha hármasban lettünk volna, Mazsi se lett volna olyan nyugodt!
Kata egyből kiszórta, hogy sajnos Mazsi jobb felső szemfoga félbe van törve. Nem értem, hogy a többi kétlábúnak ez miért nem tűnt fel… jó, a vén inas vaksi…. de jártak nálunk az utóbbi egy hónapban sasszemű alattvalók is! Egyelőre Mazsit nem izgatja, nem fáj neki, nem is érzékeny, az evésben se zavarja, így az a döntés született, hogy a két hét múlva esedékes műtét alkalmával majd tüzetesebben megvizsgálják…
Az inasok végre nekidurálták magukat, és hajlandóak régóta kiadott parancsomat figyelembe venni! Múlt héten elmentek új hercegnői batárt szemrevételezni, olyant, amiben légkondi is van, hogy ne lihegjük halálra magunkat a nyári piknikekre „hajtatva”! Bárcsak már ott tartanánk! Most úgy vélem, mennénk mi légkondi nélkül is…. De egy új batár mindenképpen illőbb hozzám, mint egy maholnap nagykorú ősi járgány…. „Majd meglássuk… a vak is azt mondta… (a vén inas)…. Vizslát!

Lui 3 éves! 

Mazsi törött szemfoga...