04. 30. hétfő
Nnnaa… Tudom, tudooom… Már régen jelentkeznem kellett volna…
De higgyétek el, annyi a dolgom, nem érek rá egyszerűen! És G.-t se tudom odaszuszakolni hosszú időre a gép elé… Gyakran éppolyan értetlen, mint a többi kétlábú… Nem is értem, hogy ez a faj hogyan került a teremtés csúcsára! Értelmesen még fület billegtetni, farkat csóválni se tudnak! Nagy koncentrációt igényel a velük való kapcsolattartás!
Szóval, hogy belekezdjek, a héten ismét jött Perec Domival, kicsit futkároztunk is, de a megszokott nagy rohangálásaink a nagy meleg miatt késő délutánra halasztódtak. Mazsi kapott valami rossz ízű kék nyakörvet, ami ráadásul büdös is! Kicsit kevesebbet rángatom a nyakánál fogva, azóta azt hiszi, már nem akarok játszani vele. G. mondta, hogy a Piknikre neki is kell, ebből tudtuk meg, hogy végre-végre itt a Piknikszezon!
Szombaton, a Nagy Napon kicsit korábban keltünk, vendégeket vártunk! Ám már dél volt, mire megérkeztek, és „természetesen” nem asszisztálhattunk a belépésükkor, megint be lettünk csukva a szobába! Azt hiszem, erről a rettenetes beidegződésről le kell szoktatnom a személyzetet!
Az új hangokat meghallva apróbb tombolásba kezdtünk, és amikor az ajtóletépésbe is belefogtunk, az inas végre kapcsolt, utat nyitott, és mi kibontakozhattunk!
Ahogy kitódultunk az udvarra, először Mazsit vettük észre! Igen, igen, még egy Mazsi!!!
Ő az, aki tavaly ősszel már néhány órát nálunk töltött, amikor örökbefogadó inasa, Andi, Harkányból magához vette. Azóta Mazsi Németországban vendéghercegnősködik, de most éppen az alföldi rónaságról érkezett… Bejárja a fél világot! Persze itt volt Andi is, neki is kiosztottunk néhány nyelves csókot futólag, ahogy Zsuzsának is, aki előbb hozzánk illő ruhát öltött. A két Mazsi még nem találkozott egymással, de nem tartott sokáig a megismerkedés, és összehaverkodás. Luinak naná, hogy minden új csaj kihívás, vehemensen, „kézzel-lábbal” magyarázott a vendégnek, sváb akcentusát is bevetette a siker érdekében, ám a hangoskodás nem nyűgözte le „AndiMazsit”.
Én nem vagyok nyomulós, ha egy ebtársamról van szó, néha egy-egy szelíd morranással állítottam meg a kezdeti túlzott bizalmaskodást. A kétlábú vendégeimmel foglalkoztam, annál is inkább, mert honnan, honnan sem, rendre tópidarabok, nasik kerültek elő, és még újabbakat is szimatoltunk! A személyzet is kapott egy csomó ajándékot, köztük többféle gyóccert, tele volt az asztal.
Négyen képviseltük fajunk kiválóságát, és mindegyikünkre jutott egy kétlábú, aki ellátta a töpi-nasi-simi feladatokat… Tökéletes csapat!
De nem tespedhettünk tovább egy percet sem, már így is elkéstünk, indulás a futira! A személyzet kicsit szuttyogott, mi aránylag kevés hajcihő után beszálltunk, és a kétautós különítmény a helyszínre hajtatott. A mi Mazsink még csak fényképről látott pórázt, Zsuzsával kicsit „nézeteltértek”, amíg bekísérték egymást a kerítésen belülre…
De már mindenki bent volt, és hajrá, neki a tágasságnak és az ismerősök köszöntésének! Természetesen Bolygó már ott volt, és vele együtt Csenge, és annak kis barátnője, Leila fogadott bennünket. No és persze a kétlábúak: Katica, FeriPapa, Betus, Kati, és Nojcsi is! Leila, az apró szőrmók havanese szűnni nem akaró hangos ujjongással köszöntötte előkelő társaságunkat. (Szóval be nem állt a töpilesője
)
A két Mazsi az elején pórázon szomorkodott, mert sokkal érdekesebbnek találták a nagy területet, mint a behívást, de aztán az inasok szíve megkönyörült rajtuk, és láss csodát, mindig visszatértek a falka biztonságába.
Alig szimatoltunk össze mindenkivel, amikor vadiúj piknikezők érkeztek! Borcsa, a gyönyörű németjuci kölyök, és mellette Fáni, akinek megpillantásakor megállt bennem az ütő! Nem átallott ugyanolyan öltözékben megjelenni, mint Énhercegnőségem!!! Ugyanaz a márka, ugyanaz a szabás, ugyanaz a szín…! … És még jóval fiatalabb, csinosabb is… Elképesztő!
Azért nem fogtam fel olyan tragikusan, elég felvilágosult hercegnő vagyok, és Fáni nagyon is elegáns volt, amint Borcsa is, inasaik, - Éva és Tamás – joggal büszkélkedhettek.
Eperke is beállított kisgazdijával, ő az utóbbi találkozókon mindig részt vesz, és tiszteletbeli vizslaként, törpetacskó létére, nagy önbizalommal sertepertél a lábaink között.
A bakonyai falka is befutott teljes létszámmal, ennek láttán Bolygó mindjárt feltelepedett gazdija mögé a székre, és ettől kezdve onnan irányította a nagyra nőtt falkát. Lex, Lea, Lüszi, és Lencsi megérkezésével már 14-re nőtt a létszám, de mindenki nagyon békés és jóindulatú volt. Sajnos, alighogy megalakult a „Törpe Frakció” (Leila, Eperke, Lencsi), már fel is bomlott, mert Maya egy óra elteltével hazaterelte a bakonyaiakat.
Persze közben volt „töpi-eső”, „virsli-zuhé”, „nasi-zápor”, és a vödörszám hozott víz is jólesett a melegben.
G. Azon aggódott, hogy hazafelé nehogy szabadon engedjünk néhány rókát, de mi tudunk viselkedni, eszünk ágába se jutott ilyesmi… Egyébként is, ahogy lanyhult a meleg, közös futkározásba kezdtünk Lui hangos vezényletével.
Egész sokáig maradtunk, ott még egyikünk se volt fáradt.
Andiék is hazajöttek velünk, de AndiMazsi már ki se szállt a batárjukból, mert hamarosan indultak hazafelé, hiszen még 200 km várt rájuk, már ha a GPS-ük nem rendetlenkedik…
Mi megkaptuk a vacsinkat, mert a vacsi az jár, a személyzet Zsuzsával kitelepült a teraszra, és belekezdett egy éjszakába nyúló traccspartiba. Nem akartuk udvariatlanul otthagyni őket, egyébként is kaptuk folyamatosan a simiket. Lui addig-addig nyüszögött, míg kapott egy régi párnát az egyik székre, és azon boldogan összegubózhatott. Fél 11-ig tartott ki a társaság, csak utána vonult el mindenki pihenőre. A „csodálatos” aláfestő zene, ami napok óta elnyomta az esti madárdalt, hajnalig tartott. B. megnézte, mi ez a ricsaj, nos, ezt a dübörgést a „Pécsi Egyetemi Napok” keretében élvezhették a környékbeliek…
Másnap reggel ott folytatódott a beszélgetés, ahol előzőleg abbamaradt, Mazsi egy kis carevés utáni pusziosztással szeretett volna hozzájárulni Zsuzsa idegeinek stimulálásához… Vendégünk már rám is gyanakodva tekintett, de én határozottan tiltakoztam az effajta gyanúsítás ellen! Már legalább két éve nem fogyasztok ilyen csemegét… legalábbis G. szerint!
Kora délután Zsuzsa is készülődni kezdett, de megígérte, hogy idén még vendégül láthatjuk! Nagyon jó volt ez a hétvége, vendégek… régi és új barátok… Sűrűn kellene ismételni!
Ma már visszatért az élet a régi, nyugalmasabb kerékvágásba, de készen állunk az újabb, esetleg ismeretlen simik fogadására! Vizslát!
De higgyétek el, annyi a dolgom, nem érek rá egyszerűen! És G.-t se tudom odaszuszakolni hosszú időre a gép elé… Gyakran éppolyan értetlen, mint a többi kétlábú… Nem is értem, hogy ez a faj hogyan került a teremtés csúcsára! Értelmesen még fület billegtetni, farkat csóválni se tudnak! Nagy koncentrációt igényel a velük való kapcsolattartás!
Szóval, hogy belekezdjek, a héten ismét jött Perec Domival, kicsit futkároztunk is, de a megszokott nagy rohangálásaink a nagy meleg miatt késő délutánra halasztódtak. Mazsi kapott valami rossz ízű kék nyakörvet, ami ráadásul büdös is! Kicsit kevesebbet rángatom a nyakánál fogva, azóta azt hiszi, már nem akarok játszani vele. G. mondta, hogy a Piknikre neki is kell, ebből tudtuk meg, hogy végre-végre itt a Piknikszezon!
Szombaton, a Nagy Napon kicsit korábban keltünk, vendégeket vártunk! Ám már dél volt, mire megérkeztek, és „természetesen” nem asszisztálhattunk a belépésükkor, megint be lettünk csukva a szobába! Azt hiszem, erről a rettenetes beidegződésről le kell szoktatnom a személyzetet!
Az új hangokat meghallva apróbb tombolásba kezdtünk, és amikor az ajtóletépésbe is belefogtunk, az inas végre kapcsolt, utat nyitott, és mi kibontakozhattunk!
Ahogy kitódultunk az udvarra, először Mazsit vettük észre! Igen, igen, még egy Mazsi!!!
Ő az, aki tavaly ősszel már néhány órát nálunk töltött, amikor örökbefogadó inasa, Andi, Harkányból magához vette. Azóta Mazsi Németországban vendéghercegnősködik, de most éppen az alföldi rónaságról érkezett… Bejárja a fél világot! Persze itt volt Andi is, neki is kiosztottunk néhány nyelves csókot futólag, ahogy Zsuzsának is, aki előbb hozzánk illő ruhát öltött. A két Mazsi még nem találkozott egymással, de nem tartott sokáig a megismerkedés, és összehaverkodás. Luinak naná, hogy minden új csaj kihívás, vehemensen, „kézzel-lábbal” magyarázott a vendégnek, sváb akcentusát is bevetette a siker érdekében, ám a hangoskodás nem nyűgözte le „AndiMazsit”.
Én nem vagyok nyomulós, ha egy ebtársamról van szó, néha egy-egy szelíd morranással állítottam meg a kezdeti túlzott bizalmaskodást. A kétlábú vendégeimmel foglalkoztam, annál is inkább, mert honnan, honnan sem, rendre tópidarabok, nasik kerültek elő, és még újabbakat is szimatoltunk! A személyzet is kapott egy csomó ajándékot, köztük többféle gyóccert, tele volt az asztal.
Négyen képviseltük fajunk kiválóságát, és mindegyikünkre jutott egy kétlábú, aki ellátta a töpi-nasi-simi feladatokat… Tökéletes csapat!
De nem tespedhettünk tovább egy percet sem, már így is elkéstünk, indulás a futira! A személyzet kicsit szuttyogott, mi aránylag kevés hajcihő után beszálltunk, és a kétautós különítmény a helyszínre hajtatott. A mi Mazsink még csak fényképről látott pórázt, Zsuzsával kicsit „nézeteltértek”, amíg bekísérték egymást a kerítésen belülre…
De már mindenki bent volt, és hajrá, neki a tágasságnak és az ismerősök köszöntésének! Természetesen Bolygó már ott volt, és vele együtt Csenge, és annak kis barátnője, Leila fogadott bennünket. No és persze a kétlábúak: Katica, FeriPapa, Betus, Kati, és Nojcsi is! Leila, az apró szőrmók havanese szűnni nem akaró hangos ujjongással köszöntötte előkelő társaságunkat. (Szóval be nem állt a töpilesője
)A két Mazsi az elején pórázon szomorkodott, mert sokkal érdekesebbnek találták a nagy területet, mint a behívást, de aztán az inasok szíve megkönyörült rajtuk, és láss csodát, mindig visszatértek a falka biztonságába.
Alig szimatoltunk össze mindenkivel, amikor vadiúj piknikezők érkeztek! Borcsa, a gyönyörű németjuci kölyök, és mellette Fáni, akinek megpillantásakor megállt bennem az ütő! Nem átallott ugyanolyan öltözékben megjelenni, mint Énhercegnőségem!!! Ugyanaz a márka, ugyanaz a szabás, ugyanaz a szín…! … És még jóval fiatalabb, csinosabb is… Elképesztő!
Azért nem fogtam fel olyan tragikusan, elég felvilágosult hercegnő vagyok, és Fáni nagyon is elegáns volt, amint Borcsa is, inasaik, - Éva és Tamás – joggal büszkélkedhettek.
Eperke is beállított kisgazdijával, ő az utóbbi találkozókon mindig részt vesz, és tiszteletbeli vizslaként, törpetacskó létére, nagy önbizalommal sertepertél a lábaink között.
A bakonyai falka is befutott teljes létszámmal, ennek láttán Bolygó mindjárt feltelepedett gazdija mögé a székre, és ettől kezdve onnan irányította a nagyra nőtt falkát. Lex, Lea, Lüszi, és Lencsi megérkezésével már 14-re nőtt a létszám, de mindenki nagyon békés és jóindulatú volt. Sajnos, alighogy megalakult a „Törpe Frakció” (Leila, Eperke, Lencsi), már fel is bomlott, mert Maya egy óra elteltével hazaterelte a bakonyaiakat.
Persze közben volt „töpi-eső”, „virsli-zuhé”, „nasi-zápor”, és a vödörszám hozott víz is jólesett a melegben.
G. Azon aggódott, hogy hazafelé nehogy szabadon engedjünk néhány rókát, de mi tudunk viselkedni, eszünk ágába se jutott ilyesmi… Egyébként is, ahogy lanyhult a meleg, közös futkározásba kezdtünk Lui hangos vezényletével.
Egész sokáig maradtunk, ott még egyikünk se volt fáradt.
Andiék is hazajöttek velünk, de AndiMazsi már ki se szállt a batárjukból, mert hamarosan indultak hazafelé, hiszen még 200 km várt rájuk, már ha a GPS-ük nem rendetlenkedik…
Mi megkaptuk a vacsinkat, mert a vacsi az jár, a személyzet Zsuzsával kitelepült a teraszra, és belekezdett egy éjszakába nyúló traccspartiba. Nem akartuk udvariatlanul otthagyni őket, egyébként is kaptuk folyamatosan a simiket. Lui addig-addig nyüszögött, míg kapott egy régi párnát az egyik székre, és azon boldogan összegubózhatott. Fél 11-ig tartott ki a társaság, csak utána vonult el mindenki pihenőre. A „csodálatos” aláfestő zene, ami napok óta elnyomta az esti madárdalt, hajnalig tartott. B. megnézte, mi ez a ricsaj, nos, ezt a dübörgést a „Pécsi Egyetemi Napok” keretében élvezhették a környékbeliek…
Másnap reggel ott folytatódott a beszélgetés, ahol előzőleg abbamaradt, Mazsi egy kis carevés utáni pusziosztással szeretett volna hozzájárulni Zsuzsa idegeinek stimulálásához… Vendégünk már rám is gyanakodva tekintett, de én határozottan tiltakoztam az effajta gyanúsítás ellen! Már legalább két éve nem fogyasztok ilyen csemegét… legalábbis G. szerint!
Kora délután Zsuzsa is készülődni kezdett, de megígérte, hogy idén még vendégül láthatjuk! Nagyon jó volt ez a hétvége, vendégek… régi és új barátok… Sűrűn kellene ismételni!
Ma már visszatért az élet a régi, nyugalmasabb kerékvágásba, de készen állunk az újabb, esetleg ismeretlen simik fogadására! Vizslát!
 |
| Andiék |
 |
| Bolygóék és a törpék |
 |
| Mazsi |
 |
| Töpiosztás |
 |
| Vizslaözön... |
 |
| Jön a virsli... |
 |
| Csendélet |
 |
| Csenge |
 |
| Eperke |
 |
| ÉN, Fáni, és a többiek... |
 |
| Fáni és Borcsa |
 |
| Nojcsival |
 |
| Zsuzsával a teraszon |
 |
| ... Lui kinyüszögte magának a helyet... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése