06. 27. szerda

Most már épp itt az ideje, hogy ide is lediktáljam…
A Rezidencia Pandabékabocija, G. terrorbogyója szombatom végleges inasaihoz költözött!
Vén inasom bizony azóta csak tunyul, tessék-lássék velünk zsörtölődik, aminek semmi értelme nincs, hiszen mi nem mászunk be naponta az aranyhalak közé, amit például Johnny a hirdi strandolás után bizony megtett, persze tudta, hogy nem szabad, ám G. éberségét kicselezve mindig megtalálta a kellő alkalmat. Eztán, ha módja volt rá, beóvakodott az inas ágyára szárítkozni, és ez is sikerült neki rendszerint. Amikor véletlenül lebukott, egyszerűen hanyatt vágta magát, és nagy farkcsóválás mellett mancsolta a közben előkerült nádpálcát. És persze, hogy nem lehet egy kis bociszemű puncsoló ebecskét hasbapálcázni… G. ilyenkor morgott valamit, aztán megtörölgette, hogy ne hagyjon több tócsát maga után a kis imposztor, és újra szent volt a béke….. a következő csínytevésig… A személyzet arra is rájött, hogy Johnnyban nagy az erő és az elszántság! Nekem például eszembe se jutott volna a tavacskám fenekéről szárazra cibálni a cserepes tündérrózsát… ő megtette! Mivel agyagcserépben van, legalább 8 kiló a súlya, igaz, mire partra ráncigálta, sajnos a cserépben csak a csonk maradt, a levél- és virágszárak nem bírták a strapát.
Na, így jött el a szombat, mikoris Kata G. társaságában vitte Johnnyt a megbeszélt találkozóra, hogy leendő uralkodótársaival kicsit semleges területen ismerkedjen. A cél a strand volt, hamarosan megérkezett Snoopy és Dugó is a rezidenciájuk ellátására hivatott személyzettel. Nem lett szertartásos ismerkedés, ahogy a kétlábúak mondják, egyből belecsaptak a lecsóba! Rohangálás, játék, pancsolás! G. 1 napos garanciát vállalt a terrorpocokra, mondván, vasárnap még vissza lehet hozni, ha mindjárt első nap szétkapja a házat! :)
Sajnos, Johnny nem szerezte meg nekem ezt az örömöt, én igazán jól el voltam vele, Luival nem lehet olyan jókat birkózni… Persze a rezidencia mindenlábszámú lakója örül, hogy szuperjó helyre, szerető családba tette le véglegesen a kis hátsóját!
Pandoboci szerencsére a vizslás csoportunkban maradt, remélem, minden hónapban fogunk vele találkozni, no és persze Snoopyékkal is! (Az inas már megmutatta a harapásgátlót Luinak, úgy néztem, a csokitesó „halálra rémült 🤣 …)
A hétvége óta bizony nagy a nyugalom… vakkanthatnám, hogy unalom… Kíváncsi leszek, a vén inas mikor keres már nekünk egy újabb idilakót, bár pillanatnyilag még tart B. „elsárkányosodásától”, ami rezidenciánk egén némi viharfellegek megjelenését okozná… Vizslát!

                                                                      Ismerkedés

Az uralkodó osztály...

Valami nasi lesz?

Johnny a cuki terrorbogyó

06. 19. kedd

Ismét Johnnyval kezdem…
A kis kábelfektető szakember úgy látszik heti váltásban vállalta a melót. És mivel váratlanul állt munkába, G. az első két éjjelen gyanútlanul caplatott bele a termelés eredményébe… (Azért a másodikba is, mert nem jött rá az első után, hogy itt bizony felelősségteljes, elhivatott 
kábelgyártó szakember működteti az üzemet, aki nem hagy ki egy napot sem! Mióta erre rájött, vén inasom egy zseblámpa társaságában rója éjszakai körútjait. Ennek meg is lett az eredménye, mert sokkal könnyebben, egyben szállíthatta a „raktárba” az elkészült terméket, nem kellett neki a szandáljáról levakarnia éjnek évadján, mint az elején…
Mire azonban megszokta, Pandabocink beszüntette a termelést, éppoly hirtelen, mint ahogy elkezdte! G. most éjjelente tanácstalanul elemlámpázza az üres lerakóhelyet…
A múlt héten Johnnynak látogatója érkezett, reménybeli „örökösgazdi” jött ismerkedni vele. Mi Luival el voltunk zárva, így csak hallomásból értesültünk, hogy Pandaboci igyekezett a „reménybeli” szívébe férkőzni, amit sikeresen abszolvált is a kétlábú alapos körbenyalásával. Hogy mi lesz a vége, még nem tudjuk, mert 2 konkurens ebzet is van a látogatónk kívánságlistáján.
Szombaton Perec volt nálunk egy kis időre, de csak akkor jött rá a Johnnyval-játszhatnék, amikor már hazafelé indultak. No, majd legközelebb!
Vasárnap nagy nap volt! Az időjósok hagymázas álmai ellenére Vizsla-Piknikre mentünk! És nem is akárhova, hanem a Hirdi Kutyastrandra! 
Mint régebben már kiderült, én nem vagyok kimondottan vizitündér, de strandon még nem jártunk, ezt is ki kell próbálni!
Elindultunk, működött a klíma! 
Végre rangomat megilletően utazhattam! 
Napsütéses, szép időben értünk oda, az időjáráshoz passzoló gyönyörű helyre! Hatalmas parkszerű füves terület (szépen lenyírva… toklásznak híre hamva sincs!), a kétlábúaknak fedett ülőhelyek, a tóba is könnyű a bejárás, tisztaság… szóval a személyzet minden kívánalmának megfelelt! (Bár G. egy fröccs automatát el tudna még képzelni, a pad mellett)
Mi értünk oda elsőnek, de hamarosan jöttek a többiek: Maya, Lola, Zara, Borcsa, Fáni, Csenge, Zánó. Lui. – meglátva Snoopyékat – hadat üzent a szászvári falkának! … Snoopyt kilyukasztotta, Dugóba is belekötött, és a gazdinak is csak a gyúrúje mentette meg az ujját… Pórázra, büntibe került hosszabb időre! Legközelebb szájkosarat irányzott elő G.
Az egyre sokasodó többiek ezalatt pancsoltak, rohangáltak, sarat dagasztottak a személyzet legnagyobb élvezetére! :) Én végre találkozhattam kölyökkori barátnőmmel, - Zarával – akinek a kedvéért hasig még a tóba is belemerészkedtem! Mentem volna tovább is, de túl vizesnek találtam… Bezzeg Johnny! Elemében érezte magát, néhány szép hasast is bemutatott, csakhogy botot, labdát elcsórhasson a többiektől. Hordta kifelé a nedvességet a partra rendületlenül! Óriásiakat rohangászott, az elmaradhatatlan töpi-nasi-juti-virsli osztásokkor is igyekezett mindenkit megelőzni, sőt a „helyi véderő”, egy közép-ázsiai juhász hüledezésével mit sem törődve, belekóstolt annak kajájába, bekukkantott a házába is. Hiába mondta a gazdija, hogy a kutyus jámbor lélek, én mégis inkább azt hiszem, hogy a „terrorpocok” mérhetetlen pofátlanságán megrökönyödve nem jutott még szóhoz sem!
A végére 13-an lettünk, inasa elhozta bemutatni Larát, a Bakonyai Falka legújabb tagját. Legközelebb majd megismerkedek én is vele, mert még nagyon félénk.
A jól telő délután után hazaérve még vacsizni is kellett, aztán lassan kidőltünk. A személyzet pedig elhatározta, hogy nyáron mindenképpen ezen az idilli helyen tartjuk a piknikeket, és erre én is áldásomat adtam! Lehet, hogy úúúszni is megtanulok! =D Vizslát!

Johnny 5 percre felügyelet nélkül maradt...

 

Szuper hely!

Szuper hely!

Zarával...

Nagyon vizes lettem...

Ez az az izééé, amibe bele kéne gázolnom?

Johnny élvezi...

Csengével és Luival

És még árnyék is van!

Felirat hozzáadása

Enni is kell, nem csak sportolni!

Kézbűvölés...

"Élvezet..."

Töpi is van!

Lara, a kis félős...

06. 12. kedd


Bizony, az utóbbi jó tíz napban erőt vett rajtunk a tunyulás! Nem sok mindenhez volt kedvünk ebben a melegben, amikor pedig szakadt az égi áldás, az uralkodó kaszt átszuszogta az özönvizet idéző órákat.
Több mint egy hete a személyzet kimenőre ment az esti órákban. Előtte megkaptuk a „Maradjnyugtonmindjárt jövünk-rágcsát”, amit fegyelmezetten el is fogyasztottunk, aztán – szerintem – el is csitultunk. (Legalábbis a szomszédok eddig még nem jeleztek kirívó dorbézolást.)
Amikor a személyzet hazaért, csak egy üres zacskó fogadta őket a folyosó kövén, aminek nem tulajdonítottak nagy jelentőséget, így mi megdicsérve, ők megnyugodva tértünk nyugovóra. Másnap reggel B. felfedezte, hogy drága kis pandabocink azért talált magának elfoglaltságot előző este…
Mintegy 15-20 deka „édesnemes” őrölt paprikával fűszerezte be az udvart. Igaz, nem jutott mindenhova, de hát nem volt kellő mennyiségű anyag kikészítve a hétfői elvitelre… Szegény Johnnynak be kellett érnie ennyivel. Mindenesetre az orra azóta is kifogástalanul szelel!
Egyébként idisünk kezdi magát nagyonis otthon érezni.
Reggel B. papucsának/cipőjének cipelésével kezdi. Aztán a komposztot látogatja meg néhány tojáshéjat nasizni reggeli után. G. udvari „karmesterpálcája” bent, a „tabu ágyon” végezte, ezt az inas sajnálatosan csak az esti lefekvéskor észlelte, mikoris apró fogpiszkálók irritálták „habtestét” így tőle szokatlan fürgeséggel pattant ki éjjeli menedékéről…. Hát, aki vaksi, vessen magára!
Pandabékaboci élvezettel hordja be a szétrágott csigát, gyíkot, egyéb kuriózumokat, ezzel tartva karban G. reflexeit… néha egy kis tölteléket is hozzácsócsál a kerti szék párnájából… B.-t is rendszeresen foglalkoztatja a „veteményes kert” bejáróinak szabaddá tételével.
Mit is csinálnánk nélküle… Egyébként Johnny mindenkit fagyinak néz, legyen az két-, vagy négylábú, mindenkit halálra akar nyalni! Luival nem mer kekeckedni, de ha én játszani kezdek vele, néha le se tudom állítani. Nyomul és nyomul, többször fel kell borítanom, míg végre lecsillapodik. Persze utána kezdjük újra, és ezt Lui általában a párnázott székről szurkolja végig.
A pár napja rendszeresen kábelozó lelkiismeretes szakemberünket most kihagyom, mert G. nem tudja eldönteni, hogy az éjszakai pótlék kit illet meg… Luit, vagy Johnnyt… Vizslát!

Lui, az Irigy Kutya!

Lui igy szurkol! Szotyit még nem löpdös...

ÉN!

05. 31. csütörtök

Szombaton piknikeltünk!
Az idő az utolsó órákig kétesélyes volt. de a Felelős mindig is szerette a vizslákat, most is ragyogó körülményeket produkált!
Az indulásnál egy kicsit haboztam, mert az új Hercegnői Batár kicsit magasabbnak tűnt, de „egy életem, egy halálom”, gyorsan bepattantam, és Lui még gyorsabban követett. G. is bekászálódott Johnnyval az ölében, aztán mindannyian vártuk a produkciót: a klíma jótékony fuvallatát…. B. kapcsolt is valamit, aztán elindultunk. A zúgás olyannak tűnt, mint az előző batár ventillátora, és annyit is ért. Miközben mi szorgalmasan lihegtünk, ezt az inas szóvá is tette, mondván, „el kéne olvasni a leírást…”. B. válasza erre az volt, hogy neki ezt mutatták…
De már meg is érkeztünk, és berobbanva a futira, népes társaság várt ránk. Bolygó, mint mindig, most is elsőnek érkezhetett, de Lüszi, Lea, Rocky, és az új tagok: Snoopy és Dugó is üdvözölte hármasunkat. A meleg miatt (is) inkább a víznek estünk neki, mint egymásnak, elvégre zömmel vizslák vagyunk, és a név kötelez! Igaz, nemsokára Lui kipróbálta Snoopy gyorsaságát (persze mi is bekapcsolódtunk), de ez is csak játék volt. Később sorban jöttek a többiek: Fáni, Borcsa, Maya, Frédi, és a korelnök Csenge is befutott. A szende Borcsát az elején a bokrosból kellett előcsalogatni, ebben Johnny segített.
A „személyzeti szekció” felkészültségére sem lehetett panasz, virsli, töpi, nasi, juti a rókakergetés árnyékát vetítette előre, de becsületünkre legyen mondva, helyt álltunk! Minden morzsát elpusztítottunk, és azért az adagok elviselhetőek voltak 14 főre elosztva. Egyébként is, egy rendes vizsla csak a legvégső esetben teszi ki, amit egyszer már befalt, és akkor is erős a szándék a visszavételre! =D
(Mivel ezt az inasok nehezen tolerálják, nem rángatjuk feleslegesen az idegeiket…)
A futin tréning pályát építettek a helyiek, Luiék elmentek megnézni, én félúton visszafordultam, jobban érdekelt az árnyék, no meg a begyűjtendő simik sokasága. Egyébként is, az inasok között valami süti osztogatás zajlott, amiből nem szerettem volna kimaradni!... Hát, kimaradtam… Alkalomadtán majd G.-t figyelmeztetem neveltetésének hiányosságaira…
Frédi parádézott az új csajok kegyeit keresve, amit Borcsa, a kis németjuci meglepve vett zokon, Lui Fánit hívta játékra, amibe természetesen én is beleszóltam, szóval nem unatkoztunk, mindenki mozgásba lendült, annak ellenére, hogy meglehetősen meleg volt. Jólesett elfáradva hazatérni, legközelebb már klímával utazunk, mert B. hazaérve felfedezte azt a bizonyos gombot, amitől vigyorogva fogjuk nézni utazás közben a kinti forróságot!
…. Ha lesz egyáltalán legközelebb… ugyanis a piknik után két nappal Pongó, akit még csak virtuálisan ismerünk, a futin sétálva felkapott valamit, amit nem kellett volna…. Egy elvetemült kétlábú miatt 4 napig kellett kezelni. Inasának nem kevés pénzébe és aggódásába került, míg megjött ma a hír, hogy már jól van… G. gondolkodóba esett, hol is legyen a „legközelebb”, és ez a gondolkodás láthatóan megviseli…
Johnnyra tegnap „nagy nap” virradt. Kata jött érte, golyósan vitte el, és golyótlanul hozta vissza.. A kis „Dzsoniellát” nem viselte meg túlságosan, ám este úgy döntött, ő márpedig nem alszik felfújható gallérban! Bekönyörögte magát az inas ágyába, így mindannyian nyugodtan alhattunk.
Ma Perec látogatott meg bennünket, kisbarátnőm egészen „elmacskásodott”, megijedt a pandabocinktól, az idő legnagyobb részét G. ölében töltötte. Igaz, ahhoz is kellett 4-5 találkozó, mire Mazsival játszani kezdett…
Májusra ennyi, vizslát!

Koncentrálunk!

Nojcsi és a fiúk (Lui és Johnny, no meg az inas...)

Töpiiiiiiiii

Ezüstmosoly...

Kupaktanács

Virsli is volt! 

Borcsa kézcsókja

Lui

Egy kis játék

"Dzsoniella"

Pandamaciboci pihenget...