05. 31. csütörtök
Szombaton piknikeltünk!
Az idő az utolsó órákig kétesélyes volt. de a Felelős mindig is szerette a vizslákat, most is ragyogó körülményeket produkált!
Az indulásnál egy kicsit haboztam, mert az új Hercegnői Batár kicsit magasabbnak tűnt, de „egy életem, egy halálom”, gyorsan bepattantam, és Lui még gyorsabban követett. G. is bekászálódott Johnnyval az ölében, aztán mindannyian vártuk a produkciót: a klíma jótékony fuvallatát…. B. kapcsolt is valamit, aztán elindultunk. A zúgás olyannak tűnt, mint az előző batár ventillátora, és annyit is ért. Miközben mi szorgalmasan lihegtünk, ezt az inas szóvá is tette, mondván, „el kéne olvasni a leírást…”. B. válasza erre az volt, hogy neki ezt mutatták…
De már meg is érkeztünk, és berobbanva a futira, népes társaság várt ránk. Bolygó, mint mindig, most is elsőnek érkezhetett, de Lüszi, Lea, Rocky, és az új tagok: Snoopy és Dugó is üdvözölte hármasunkat. A meleg miatt (is) inkább a víznek estünk neki, mint egymásnak, elvégre zömmel vizslák vagyunk, és a név kötelez! Igaz, nemsokára Lui kipróbálta Snoopy gyorsaságát (persze mi is bekapcsolódtunk), de ez is csak játék volt. Később sorban jöttek a többiek: Fáni, Borcsa, Maya, Frédi, és a korelnök Csenge is befutott. A szende Borcsát az elején a bokrosból kellett előcsalogatni, ebben Johnny segített.
A „személyzeti szekció” felkészültségére sem lehetett panasz, virsli, töpi, nasi, juti a rókakergetés árnyékát vetítette előre, de becsületünkre legyen mondva, helyt álltunk! Minden morzsát elpusztítottunk, és azért az adagok elviselhetőek voltak 14 főre elosztva. Egyébként is, egy rendes vizsla csak a legvégső esetben teszi ki, amit egyszer már befalt, és akkor is erős a szándék a visszavételre!
(Mivel ezt az inasok nehezen tolerálják, nem rángatjuk feleslegesen az idegeiket…)
A futin tréning pályát építettek a helyiek, Luiék elmentek megnézni, én félúton visszafordultam, jobban érdekelt az árnyék, no meg a begyűjtendő simik sokasága. Egyébként is, az inasok között valami süti osztogatás zajlott, amiből nem szerettem volna kimaradni!... Hát, kimaradtam… Alkalomadtán majd G.-t figyelmeztetem neveltetésének hiányosságaira…
Frédi parádézott az új csajok kegyeit keresve, amit Borcsa, a kis németjuci meglepve vett zokon, Lui Fánit hívta játékra, amibe természetesen én is beleszóltam, szóval nem unatkoztunk, mindenki mozgásba lendült, annak ellenére, hogy meglehetősen meleg volt. Jólesett elfáradva hazatérni, legközelebb már klímával utazunk, mert B. hazaérve felfedezte azt a bizonyos gombot, amitől vigyorogva fogjuk nézni utazás közben a kinti forróságot!
…. Ha lesz egyáltalán legközelebb… ugyanis a piknik után két nappal Pongó, akit még csak virtuálisan ismerünk, a futin sétálva felkapott valamit, amit nem kellett volna…. Egy elvetemült kétlábú miatt 4 napig kellett kezelni. Inasának nem kevés pénzébe és aggódásába került, míg megjött ma a hír, hogy már jól van… G. gondolkodóba esett, hol is legyen a „legközelebb”, és ez a gondolkodás láthatóan megviseli…
Johnnyra tegnap „nagy nap” virradt. Kata jött érte, golyósan vitte el, és golyótlanul hozta vissza.. A kis „Dzsoniellát” nem viselte meg túlságosan, ám este úgy döntött, ő márpedig nem alszik felfújható gallérban! Bekönyörögte magát az inas ágyába, így mindannyian nyugodtan alhattunk.
Ma Perec látogatott meg bennünket, kisbarátnőm egészen „elmacskásodott”, megijedt a pandabocinktól, az idő legnagyobb részét G. ölében töltötte. Igaz, ahhoz is kellett 4-5 találkozó, mire Mazsival játszani kezdett…
Májusra ennyi, vizslát!
Az idő az utolsó órákig kétesélyes volt. de a Felelős mindig is szerette a vizslákat, most is ragyogó körülményeket produkált!
Az indulásnál egy kicsit haboztam, mert az új Hercegnői Batár kicsit magasabbnak tűnt, de „egy életem, egy halálom”, gyorsan bepattantam, és Lui még gyorsabban követett. G. is bekászálódott Johnnyval az ölében, aztán mindannyian vártuk a produkciót: a klíma jótékony fuvallatát…. B. kapcsolt is valamit, aztán elindultunk. A zúgás olyannak tűnt, mint az előző batár ventillátora, és annyit is ért. Miközben mi szorgalmasan lihegtünk, ezt az inas szóvá is tette, mondván, „el kéne olvasni a leírást…”. B. válasza erre az volt, hogy neki ezt mutatták…
De már meg is érkeztünk, és berobbanva a futira, népes társaság várt ránk. Bolygó, mint mindig, most is elsőnek érkezhetett, de Lüszi, Lea, Rocky, és az új tagok: Snoopy és Dugó is üdvözölte hármasunkat. A meleg miatt (is) inkább a víznek estünk neki, mint egymásnak, elvégre zömmel vizslák vagyunk, és a név kötelez! Igaz, nemsokára Lui kipróbálta Snoopy gyorsaságát (persze mi is bekapcsolódtunk), de ez is csak játék volt. Később sorban jöttek a többiek: Fáni, Borcsa, Maya, Frédi, és a korelnök Csenge is befutott. A szende Borcsát az elején a bokrosból kellett előcsalogatni, ebben Johnny segített.
A „személyzeti szekció” felkészültségére sem lehetett panasz, virsli, töpi, nasi, juti a rókakergetés árnyékát vetítette előre, de becsületünkre legyen mondva, helyt álltunk! Minden morzsát elpusztítottunk, és azért az adagok elviselhetőek voltak 14 főre elosztva. Egyébként is, egy rendes vizsla csak a legvégső esetben teszi ki, amit egyszer már befalt, és akkor is erős a szándék a visszavételre!
(Mivel ezt az inasok nehezen tolerálják, nem rángatjuk feleslegesen az idegeiket…)
A futin tréning pályát építettek a helyiek, Luiék elmentek megnézni, én félúton visszafordultam, jobban érdekelt az árnyék, no meg a begyűjtendő simik sokasága. Egyébként is, az inasok között valami süti osztogatás zajlott, amiből nem szerettem volna kimaradni!... Hát, kimaradtam… Alkalomadtán majd G.-t figyelmeztetem neveltetésének hiányosságaira…
Frédi parádézott az új csajok kegyeit keresve, amit Borcsa, a kis németjuci meglepve vett zokon, Lui Fánit hívta játékra, amibe természetesen én is beleszóltam, szóval nem unatkoztunk, mindenki mozgásba lendült, annak ellenére, hogy meglehetősen meleg volt. Jólesett elfáradva hazatérni, legközelebb már klímával utazunk, mert B. hazaérve felfedezte azt a bizonyos gombot, amitől vigyorogva fogjuk nézni utazás közben a kinti forróságot!
…. Ha lesz egyáltalán legközelebb… ugyanis a piknik után két nappal Pongó, akit még csak virtuálisan ismerünk, a futin sétálva felkapott valamit, amit nem kellett volna…. Egy elvetemült kétlábú miatt 4 napig kellett kezelni. Inasának nem kevés pénzébe és aggódásába került, míg megjött ma a hír, hogy már jól van… G. gondolkodóba esett, hol is legyen a „legközelebb”, és ez a gondolkodás láthatóan megviseli…
Johnnyra tegnap „nagy nap” virradt. Kata jött érte, golyósan vitte el, és golyótlanul hozta vissza.. A kis „Dzsoniellát” nem viselte meg túlságosan, ám este úgy döntött, ő márpedig nem alszik felfújható gallérban! Bekönyörögte magát az inas ágyába, így mindannyian nyugodtan alhattunk.
Ma Perec látogatott meg bennünket, kisbarátnőm egészen „elmacskásodott”, megijedt a pandabocinktól, az idő legnagyobb részét G. ölében töltötte. Igaz, ahhoz is kellett 4-5 találkozó, mire Mazsival játszani kezdett…
Májusra ennyi, vizslát!
 |
| Koncentrálunk! |
 |
| Nojcsi és a fiúk (Lui és Johnny, no meg az inas...) |
 |
| Töpiiiiiiiii |
 |
| Ezüstmosoly... |
 |
| Kupaktanács |
 |
| Virsli is volt! |
 |
| Borcsa kézcsókja |
 |
| Lui |
Egy kis játék
 |
| "Dzsoniella" |
 |
| Pandamaciboci pihenget... |
Csak nem azt akarod mondani, hogy a futtatót is mérgezik ??!!Már csak a gondolattól is felment a vérnyomásom... Komolyan mondom, megérett ez a világ egy újabb Niribu-találkozásra. Előtte a Jóisten jelöljön ki egy kisbolygót a vizsláknak és vizslásoknak, aztán a többivel nem érdekel, mi történik itt...
VálaszTörlés