Nagyberki Zsarolta vakkantásai

06. 12. kedd


Bizony, az utóbbi jó tíz napban erőt vett rajtunk a tunyulás! Nem sok mindenhez volt kedvünk ebben a melegben, amikor pedig szakadt az égi áldás, az uralkodó kaszt átszuszogta az özönvizet idéző órákat.
Több mint egy hete a személyzet kimenőre ment az esti órákban. Előtte megkaptuk a „Maradjnyugtonmindjárt jövünk-rágcsát”, amit fegyelmezetten el is fogyasztottunk, aztán – szerintem – el is csitultunk. (Legalábbis a szomszédok eddig még nem jeleztek kirívó dorbézolást.)
Amikor a személyzet hazaért, csak egy üres zacskó fogadta őket a folyosó kövén, aminek nem tulajdonítottak nagy jelentőséget, így mi megdicsérve, ők megnyugodva tértünk nyugovóra. Másnap reggel B. felfedezte, hogy drága kis pandabocink azért talált magának elfoglaltságot előző este…
Mintegy 15-20 deka „édesnemes” őrölt paprikával fűszerezte be az udvart. Igaz, nem jutott mindenhova, de hát nem volt kellő mennyiségű anyag kikészítve a hétfői elvitelre… Szegény Johnnynak be kellett érnie ennyivel. Mindenesetre az orra azóta is kifogástalanul szelel!
Egyébként idisünk kezdi magát nagyonis otthon érezni.
Reggel B. papucsának/cipőjének cipelésével kezdi. Aztán a komposztot látogatja meg néhány tojáshéjat nasizni reggeli után. G. udvari „karmesterpálcája” bent, a „tabu ágyon” végezte, ezt az inas sajnálatosan csak az esti lefekvéskor észlelte, mikoris apró fogpiszkálók irritálták „habtestét” így tőle szokatlan fürgeséggel pattant ki éjjeli menedékéről…. Hát, aki vaksi, vessen magára!
Pandabékaboci élvezettel hordja be a szétrágott csigát, gyíkot, egyéb kuriózumokat, ezzel tartva karban G. reflexeit… néha egy kis tölteléket is hozzácsócsál a kerti szék párnájából… B.-t is rendszeresen foglalkoztatja a „veteményes kert” bejáróinak szabaddá tételével.
Mit is csinálnánk nélküle… Egyébként Johnny mindenkit fagyinak néz, legyen az két-, vagy négylábú, mindenkit halálra akar nyalni! Luival nem mer kekeckedni, de ha én játszani kezdek vele, néha le se tudom állítani. Nyomul és nyomul, többször fel kell borítanom, míg végre lecsillapodik. Persze utána kezdjük újra, és ezt Lui általában a párnázott székről szurkolja végig.
A pár napja rendszeresen kábelozó lelkiismeretes szakemberünket most kihagyom, mert G. nem tudja eldönteni, hogy az éjszakai pótlék kit illet meg… Luit, vagy Johnnyt… Vizslát!

Lui, az Irigy Kutya!

Lui igy szurkol! Szotyit még nem löpdös...

ÉN!